Buddhavamsza

A sorozat témája
Théraváda
Sablon:Théraváda buddhizmus
A Khuddaka-nikája
 szuttái
PTS rövidítés
Khp · Dhp · Ud · Iti · Sn · Vv
Pv · Thag · Thig · Jat · Nm · Ps
Ap · Bv · Cp · Nt · Pk · Miln
A Szutta-pitaka nikájái
DN · MN · SN · AN · KN
Szutták listája
DN · MN · SN · AN · KN

A Buddhavamsza (avagy a Buddhák krónikája) egy hagiografikus buddhista szöveg Gautama Buddha és őt megelőző 24 korábbi buddha életeiről. Ez utóbbiak megjövendölték, hogy Gautama el fogja érni a buddhaság szintjét.[1][2] A Szutta-pitaka ötödik és egyben utolsó részének, a Khuddaka-nikájának a tizennegyedik könyve.[3] A Szutta-pitaka a három pitaka (fő csoport) közül az egyik, amelyek együttesen alkotják a théraváda buddhizmushoz tartozó Tipitaka, azaz a páli kánon egészét.[4]

Az Apadánával és a Csarijá-pitakával együtt a Buddhavamsza a legtöbb tudós szerint az i. e. 2. században keletkezett. Emiatt ez elég későn került be a kánonba.[5][6]

Összefoglalás

[szerkesztés]

Az első fejezet elmeséli, hogy Gautama Buddha használva az emberfeletti képességeit ékszerekkel kirakott ösvényt hozott létre az égen.[7] Az ezt meglátó Száriputta azt kérdezte Buddhától:

"Nagy hős, az emberek közül a legkiválóbb, milyen elhatározásra jutottál? Bölcs uram, mikor érkezett el a legmagasabb felébredésed? ... Bölcs uram, Világ vezetője, milyen volt a tíz tökéletességed? Hogyan teljesültek a magasabb szintű és a legvégső tökéletességek?"[8]

Buddha válaszként mondja el a Buddhavamsza hátralévő részét.[9]

A második fejezetben Gautama elmeséli, hogy egy nagyon régen történt előző életében Szumedha Buddhaként, megjósolta számára Dípankara Buddha, hogy "[a] következő világkorban te leszel a buddha, akit úgy fognak nevezni, hogy Sákjamuni.",[10] Elmesélte neki a tíz tökéletességet, amit gyakorolnia kell majd.

A 3-26. fejezetek mesélik el a 24 történelmi buddha életét, akik Gautama Buddha előtt éltek. Ezekben szerepelnek olyan érdemszerző cselekedetek, amelyeket feléjük követett el Gautama a korábbi életeiben.

A 27. fejezet Gautama Buddha életét meséli el.[1]

A 28. fejezet három buddhát említ, akik Dīpankara előtt éltek,[1][11] illetve a következő buddhát is megnevezi Maitréja személyében.[1][12]

A 29. fejezet elmeséli Buddha halála után az ereklyéinek a szétosztását.[1]

Fordítások

[szerkesztés]
  • XXVII: List of the Buddhas, The Buddhavamsa. London: Pali Text Society, 66–7. o. (1882) 
  • The lineage of the Buddhas, The Minor Anthologies of the Pali Canon: Buddhavaṃsa, the lineage of the Buddhas, and Cariyā-Piṭaka or the collection of ways of conduct, 1st, London: Milford (1938) 
  • The lineage of the Buddhas, The Genealogy of the Buddhas, 1st, Bombay: Bombay University Publications (1969) 
  • The minor anthologies of the Pali canon. Volume III: Buddhavaṁsa (Chronicle of Buddhas) and Cariyāpiṭaka (Basket of Conduct). London: Pali Text Society (1975). ISBN 0-86013-072-X 
  • Vicittasarabivamsa, U. Chapter IX: The chronicle of twenty-four Buddhas, The great chronicle of Buddhas, Volume One, Part Two, 1st, Yangon, Myanmar: Ti=Ni Publishing Center, 130–321. o. (1992) 

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e Buddha Dharma Education Association: Suttanta Pitaka: Khuddaka Nikāya: 14.Buddhavamsa-History of the Buddhas. Guide to Tipiṭaka. Buddha Dharma Education Association, 2014. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
  2. ↑ Hinüber 43. o.
  3. ↑ Manual of Buddhist Terms and Doctrines (Pali dictionary). palikanon.com. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
  4. ↑ Lancaster, LR. Buddhist books and texts: canon and canonization, Encyclopedia of religion, 2nd, New York: Macmillan Reference USA, 1252. o. (2005). ISBN 978 00-286-5733-2 
  5. ↑ A textual and Historical Analysis of the Khuddaka Nikaya – Oliver Abeynayake Ph. D. , Colombo, First Edition – 1984, 113. o.
  6. ↑ Horner 10. o.
  7. ↑ Horner 1. o.
  8. ↑ Horner 8. o.
  9. ↑ Horner 9. o.
  10. ↑ Vajracchedikā Prajñāpāramitā Sūtra. Translations from the Taishō Tripiṭaka. Lapis Lazuli Texts. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
  11. ↑ Horner 96. o.
  12. ↑ Horner 97. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Horner: The minor anthologies of the Pali canon. Volume III: Buddhavaṁsa (Chronicle of Buddhas) and Cariyāpiṭaka (Basket of Conduct). London: Pali Text Society (1975). ISBN 0-86013-072-X 
  • ↑ Hinüber: Hinüber, O. A Handbook of Pāli Literature, 1st, Philadelphia: Coronet Books Inc. (1996). ISBN 978-8121507783 

További információk

[szerkesztés]
  • The chronicle of twenty-four Buddhas - Mingun Sayadaw, fordította és szerkesztette: U Ko Lay és U Tin Lwin, Yangon, Myanmar. Csak a következő fejezeteket tartalmazza 1, 22, 23 és 24.