A sorozat témája Buddhizmus |
---|
|
Körvonalakban |
A buddhista kozmológia a világegyetem alakjának és fejlődésének buddhista szövegekben történő jellemzése. Ezt a kozmológiát részletesen leírja a théraváda és a mahájána irányzatoknál található Abhidharma is. Ez a különböző buddhista hagyományokban szereplő szútrák és vinaják világegyetemről szóló elemzéseinek és egyeztetéseinek a végterméke. Nem egyetlen szútráról van szó, amely leírná az egész univerzum rendszerét.[1] Mindazonáltal, a történelmi Buddha számos szútrában beszél más világok létezésről. Bizonyos szútrákban pedig a világegyetem eredetéről és elpusztulásáról esik szó. Ezen adatok összeegyeztetése egy mindent magába foglaló rendszerré a buddhizmus történetének az elején kellett, hogy történjen – mint például ahogyan a páli Vibhadzsjaváda hagyományban szereplő rendszer (théraváda) – néhány névjegyzéki eltéréstől függetlenül – megegyezik a Szarvásztiváda hagyománnyal (mahájána).[2]
A buddhista kozmológia leírásainak megfelelő világ képe nem tekinthető a világegyetem szó szerinti leírásának. Következetlen és nem is lehet következetessé tenni még a korabeli indiai csillagászati adatokkal sem. Azonban nem is annak szánták ezt a kozmológiát, hogy a hétköznapi ember által észlelt világot írja le;[2] sokkal inkább egy olyan világ, ahogyan a divjacsaksusz (páli: dibbacsakkhu), az "isteni szem" lát – amellyel egy buddha vagy egy arhat megfigyelheti az összes többi világot és a bennük keletkező (születő) és elmúló (elpusztuló) lényeket. Ezt a kozmológiát szimbólumokon és allegóriákon keresztül is értelmezték (a mahájána tanításhoz kapcsolódó cikk: Tíz spirituális birodalom).
A buddhista kozmológiát két egymáshoz kapcsolódó részre lehet osztani: térbeli kozmológia – amely a világegyetemen belüli különböző világok elosztását írja le – és az időbeli kozmológia – amely jellemzi a világok keletkezését és elmúlását.
A térbeli kozmológiát két ágra lehet osztani: az egyik a függőleges (vagy csakravála) kozmológia – amely függőleges irányban osztja el a világokat (némelyik magasabban, némelyik alacsonyabban van) -, a másik a vízszintes (szahaszra) kozmológia a függőlegesen elhelyezett világokat rendezi ezres, milliós, vagy milliárdos csoportokba.
A függőleges kozmológiában a világegyetem sok világból áll (lokáh) – nevezik birodalmaknak, mezőknek vagy síknak is. Ezek egymásra helyezett rétegekben helyezkednek el.[3][4] Mindegyik világ egy tudatállapotnak vagy létállapotnak felel meg. Azonban a világ nem jelöl egy helyet, mint ahogy az azt alkotó élőlények teszik, csupán a karmájuk (cselekedetük) tartja azt fent és ha ennek a világnak a lakói elpusztulnak, akkor az egész világ is megsemmisül. Ugyanígy keletkeznek ezek a világok – az első lakó megszületésével egyetemben jelennek meg. A különböző világok fizikális elválasztódása nem is olyan lényeges, mint a mentális. Annak ellenére, hogy az emberek és az állatok egyazon fizikális környezeten osztoznak, mégsem tartoznak egy világhoz, mivel a tudatuk máshogyan fogja fel és reagál a saját környezetére.
A függőleges kozmológia 31 létezési síkra van osztva, amelyek három birodalomban (dhátu) helyezkednek el. Mindegyik sík külön tudatállapotnak felel meg. A három világ (Tridhátu) a nem anyagi birodalom vagy az alaknélküliség 4 birodalma (arúpa-vacsara), a 16 finom anyagi birodalom avagy az alakok 16 birodalma (rúpa-vacsara) és az érzéki vágyak 15 birodalma (káma-vacsara). A mi naprendszerünkben, azaz ezen a létsíkon "öt vagy hat érzéki birodalom" létezik. Előfordul, hogy az arúpa-vacsara és a rúpa-vacsara birodalmakban született összes élőlényét "istenként" osztályoznak (déva). Ám ez a fogalom nem teljesen világos, ugyanis bármely olyan lényre vonatkozhat, amely hosszabban és boldogabban él, mint az ember. A többségük nem isten a szó hétköznapi értelmében, hiszen semmi közük nincs az emberekhez.
A "brahmá" a magasabb szinten lévő dévák megjelölése illetve egy nevet is takar. Bővebb értelmezésben ez is vonatkozhat az arúpa-vacsara és a rúpa-vacsara birodalmakban született bármely élőlényre.
Az arúpa-vacsarának (szanszkrit), Arúpaloka-nak (páli) (Tibeti: gzugsz med pa'i khamsz; Japán: 無色界 Musiki-kai) vagy "forma nélküli birodalomnak" nem lenne helye egy tisztán fizikális kozmológiában, ugyanis egyik lakójának sincs se formája, se elhelyezkedése; ezért aztán magának a birodalomnak sincs. Ez a birodalom azon dévákhoz tartozik, akik előző életükben elérték és megmaradtak az arúpadzshána meditáció négy forma-nélküli elnyelésben (csatuh-szamápatti). bodhiszattvák viszont soha nem születnek az arúpa-vacsrába, még akkor sem, ha elérték az arúpadzshánákat.
Négyféle arúpa-vacsara déva létezik az arúpadzshánáknak megfelelően:
A rúpa-vacsara vagy "Alakok birodalma", ahogy a neve is utal rá, az első fizikális birodalom. Lakóinak van valamiféle teste és elhelyezkedése a térben. Az élőlények teste finom anyagból készült, amely maga láthatatlan a káma-vacsara lakói számára. Az alakok birodalmának lakói nem érzékelik az öröm és a fájdalom szélsőséges fajtáit és nem vágyakoznak az érzékeiket kielégítő dolgok után – mint ahogy a káma-vacsara lakói. Ebben a világban a testeknek nincs neme.
Az arúpa-vacsara lakóihoz hasonlóan a rúpa-vacsara élőlényeinek a tudata is a négy dhjána tudatállapot egyik megfelelője. Az ő esetükben ez az alsó négy dhjánát jelenti. Mindegyik dhjánának megfelelő tudatállapot fel van osztva további létsíkokra: 7-3-3-3, így jön ki összesen a 16.
Az alakok birodalmának létsíkjai a következőek:
Az érzéki vágyak birodalmába (páli: Kámaloka; tib: 'dod pa'i khamsz; jap: 欲界 Joku-kai) született lények boldogsági szintje különbözik, azonban mindannyian – anágámik, arhatok és buddhák kivételével – Mára démon uralma alá tartoznak és érzéki vágyaktól függenek, amely szenvedést okoz számukra.
A következő négy birodalom össze van kötve, amelyek mind a Szumeru központi hegy fölött helyezkednek el. A dévák a mennyei világokban tartózkodó lények, hosszú életűek, szépek, boldogok és erősek. De az élet a mennyekben szintén nem állandó, ki van téve az elmúlásnak, és ezért a mennyei világokban való újjászületés nem a végső cél azok számára, akik Buddha ösvényét követve a megszabadulást keresik. A négy mennyei birodalom, vagy mennyország a következő:
A Meru-világhely egy hatalmas, furcsa alakú csúcs, amely a világ közepén magasodik, amely körül a nap és a hold kering, a lába egy hatalmas óceánban fekszik, illetve körbe van véve kisebb hegyekkel és tengerekkel. Az alábbi három világ a Meru-hegy tetején, oldalán és tövénél helyezkedik el: a Trájasttrimsza dévák a csúcsán, a Csáturmahárádzsikakájika dévák az oldalán, az Aszurák pedig az óceánban és a hegy tövénél élnek. Az isteneken kívül sok más lakója is van a Meru-hegynek.
Naraka vagy Niraja (tib: dmjal ba) a legnagyobb szenvedéssel járó világok elnevezése, amelyet magyarul pokolnak fordítanak. Ahogy a többi világnál is, a lények a karmájuk eredményeként születnek ezekbe a világokba és véges hosszúságú ideig maradnak lakói – amíg a karmájuk ereje ki nem huny és egy régi, elraktározódott üdvös karma révén újból egy kevesebb szenvedéssel járó birodalomba kerülnek. Az itt lakók tudatállapota a rendkívüli félelemnek és a segítség nélküli rettegésnek felel meg az embereknél. Léteznek hideg és forró poklok.
Ezekben a narakákban az élethossz hússzor hosszab az azt megelőzőnél.
A vízszintes (szahaszra) kozmológia a függőlegesen elhelyezett világokat rendezi ezres, milliós, vagy milliárdos csoportokba. A Buddha szerint az univerzum időben is és térben is végtelen.
Az összes világ és birodalom egy egységet alkot (Szakvala), amely a naprendszer méretének felel meg (Szalvala).
Ezer naprendszer csoportját nevezik "Szahasri Loka Dhat" néven (vagy kis csilliókozmosz). Erről úgy tartják, hogy a Tejút méretének felel meg.[5] Egy millió naprendszer csoportját "Divi Szahasri Loka Dhatu" (vagy közepes dicsiliókozmosz). A legnagyobb csoport egy trillió naprendszerből áll. Ezt "Thri Szahasri Loka Datu"-nak, vagy nagy tricsiliókozmosznak nevezik. Egy ilyen utóbbi csoportban egyszerre csak egyetlen Buddha létezhet.
A buddhista időbeli kozmológia leírja, miképp keletkezik és múlik el a világegyetem. Egyéb ind kozmológiához hasonlóan végtelen időt tartalmaz és ciklikusságot. Ez nem jelenti azt, hogy folyamatosan ugyanazok az események történnek benne, csupán a nappal-éjjel, tél-nyár körforgás a jellemzője.
Az idő mérésének alapegysége a mahákalpa vagy "Nagy Eon" (jap: 大劫 daigó). Emberi években ez egyszer sincs megfogalmazva, de nagyon hosszú időt takar – milliárd években vagy még többen kell számolni. Egy mahákalpa négy kalpára vagy "eonra" (jap: 劫 kó) van osztva:
Mindegyik kalpa fel van osztva húsz antarakalpára (páli: antarakappa; jap: 中劫, "eonon belül") – mindegyik egyenlő hosszú.