Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
B–10 | |
B–10 hátrasiklás nélküli löveg az izraeli Batey ha-Osef múzeumban | |
Gyártási adatok | |
Típus | hátrasiklás nélküli löveg |
Ország | Szovjetunió |
Tervező | KBM (Borisz Savirin) |
Gyártó | Tulai Gépgyár |
Alkalmazás | |
Alkalmazó ország | Bulgária Egyiptom |
Háborús alkalmazás | Vietnámi háború |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 82 mm |
Tömeg | 85,3 kg t |
Fegyver hossza | 1850 mm |
Csőhossz | 1660 mm |
Gyakorlati tűzgyorsaság | 5–7 lövés/perc |
Hatásos lőtávolság | 400 m |
Max. lőtávolság | 4500 m |
Irányzék típusa | PBO–2 |
Oldalirányzás | 250° |
Magassági irányzás | mínusz 20° plusz 35° |
A B–10 (oroszul: Безоткатное орудие–10 [bezotkatnoje orugyije], kelet-német jelölése: RG82) szovjet gyártmányú 82 mm-es simacsövű hátrasiklás nélküli löveg. A fegyvert a BTR–50 páncélozott szállítójármű hátulján is lehetett szállítani.
A korábbi, még a második világháború végén tervezett SZPG–82 lövegből fejlesztették ki a Borisz Savirin irányítása alatt álló kolomnai SZKB–4 (ma: KBM) tervezőirodában az 1950-es évek elején. Rendszeresítése az 1954-es év folyamán történt. Sorozatgyártása 1964-ig folyt a Tulai Gépgyárban. A Szovjet Hadseregből az 1960-as években vonták ki, helyét az SZPG–9 vette át, viszont ejtőernyős alakulatoknál legalább az 1980-as évekig szolgált. Manapság elavultnak számít, de a hidegháború alatt sok országban rendszeresítették.
A fegyver egy nagy lövegcsőből áll, irányzásához a bal oldalra erősített PBO–2 irányzékot használták. A lövegcsövet egy kicsi futóműre építették, amely oldalanként egy-egy nagy kerékkel rendelkezett, melyeket le lehetett szerelni. A futóműbe integrált háromlábú állványt szereltek, amelyről alaphelyzetben a fegyver tüzelt. A lövegcső elejére egy kicsi kereket erősítettek, hogy megelőzzék annak a földhöz érését vontatás közben. Alapjában járművel vontatták, de négyfős személyzete is arrébb húzhatta a csőszáj két oldalára helyezett fogantyúk segítségével.
Az állványt két tüzelési pozícióba is lehetett állítani, az egyik jobb hatásterületet biztosított, a másik alacsony sziluettet. A lövedékeket a závárzaton keresztül töltötték a fegyverbe, az elsütő szerkezetet és a pisztolymarkolatot pedig a lövegcső jobb oldalán helyezték el.
Közvetlen irányzáshoz 5,5-szeres nagyítású, közvetett irányzáshoz 2,5-szeres nagyítású PBO–2 optikai irányzékot használtak.