Frank Ocean channel ORANGE | ||||
stúdióalbum | ||||
Megjelent | 2012. július 10. | |||
Felvételek | 2011–2012
Manhattan Sound Recording (New York) San Ysidro (Beverly Hills)
| |||
Stílus | ||||
Nyelv | angol | |||
Kiadó | Def Jam Recordings | |||
Producer |
| |||
Frank Ocean-kronológia | ||||
| ||||
Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Channel Orange (stilizálva channel ORANGE) az amerikai R&B-énekes Frank Ocean debütáló albuma, amely 2012. július 10-én jelent meg a Def Jam Recordings lemezkiadón keresztül.
Miután kiadta 2011-es Nostalgia, Ultra mixtape-jét, Ocean elkezdett Malay producerrel dalokat írni. A mixtape-pel ellentétben már nem hangmintákra támaszkodott, máshogy akarta megközelíteni a dalszerzést a Channel Orange-en. Az albumon ezek mellett dolgozott még Om'Mas Keith és Pharrell Williams. Közreműködött rajta Earl Sweatshirt, Tyler, the Creator, André 3000 és John Mayer.
A Channel Orange stílusát tekintve szokatlan, felhasznál elemeket az elektro-funk, pop-soul, jazz-funk és pszichedelikus zenei stílusokból és nem zenei hangokat is, mint dialógusok. Dalszövegeiben beszél szerelemről, drogokról, szürrealista képeken keresztül. A címet a graféma-szinesztézia neurológia mentális jelenség után nevezte el, amelynek köszönhetően azt a nyarat, amikor először szerelmes lett, narancssárgának látta.
Hogy megakadályozza a Channel Orange kiszivárgását az internetre, Ocean és a Def Jam egy héttel a hivatalos megjelenés előtt kiadta digitálisan a lemezt. Öt kislemez jelent meg róla, a Thinkin Bout You 32. helyig jutott a Billboard Hot 100-on. Az album második helyen debütált a Billboard 200-on és 131 ezer példány kelt el belőle a megjelenést követő első héten. Zenekritikusok szerint 2012 legjobb albuma volt. A 2013-as Grammy-gálán jelölték az Év albuma kategóriában és elnyerte a Legjobb kortárs urban album díjat. Több listán is szerepelt, amelyek minden idők és a 2010-es évek legjobb albumait sorolták fel.
Frusztrálva, hogy a Def Jam Recordings nem segíti karrierjét, Frank Ocean 2011 februárjában kiadta Nostalgia, Ultra mixtape-jét ingyenesen.[1] Az albumon az R&B-ben szokatlan elemekkel tűzdelt dalok szerepeltek,[2][3] és ugyan nem népszerűsítették a megszokott módon, kritikusok és rajongók egyaránt méltatták.[1] Ocean és a Def Jam végül megjavították kapcsolatukat[1] és bár a Nostalgia, Ultra soha nem jelent meg a kiadónál, a Def Jam kiadta két dalát kislemezként, többek között a Novacane-t.[4] Ezt követően megegyeztek egy 2012-ben megjelenő albumban.[1]
Ocean 2011 februárjában kezdett el dalokat írni a Channel Orange albumra, Malay amerikai dalszerző és producerrel, akivel zenei karrierje kezdete óta barátok és együtt szereztek több dalt is.[5][6] Először Atlantában találkoztak és ugyanannál a kiadónál dolgoztak,[5] majd mikor Malay Los Angelesbe költözött, újra találkoztak.[5] Ocean mutatta be Malayt az Odd Future-nek, amelynek következtében jött létre a Channel Orange közreműködésük.[5] Az albumot két hét alatt írták meg.[7]
Ugyan Ocean művészi szabadságot kapott mindkét projektre, úgy érezte, hogy dalszerzőként magabiztosabb a Channel Orange lemezen, és dalszövegeit laptopján írta, nem úgy, mint a Nostalgia, Ultrán, amelyet a fejében szerzett. Dalszövegeiben személyes tapasztalatairól és kitalált narratívákról ír.[8] A Crack Rock című dalt az Anonim Narkotikusok és az Anonim Alkoholisták gyűlésein hallott történetek alapján írta.[8] A The Guardiannel készített interjújában elmondta, hogy nem volt magabiztos ebben a sötét oldalban, de „ezek voltak a színek, amelyekkel dolgoznom kellett azon napokon. Mármint a tapasztalat egy érdekes szó. Én csak tanúskodok.”[8]
2012 júniusában[4] zenei újságírók megkérdőjelezték több dalnak szövegét és Ocean szexualitását.[9][10] A dalszövegben egy férfiről írt, mint szerelem és eltávolodott korábbi, heteroszexuális dalszövegeitől.[9] Július 4-én kiadott egy TextEdit fájlt nyílt levélként Tumblrön, amelyet eredetileg 2011 decemberében írt.[11][12] A levélben írt érzéseiről egy férfi felé, amelyet 19 éves korában érzett, első szerelmeként.[12] Oceant támogatta a Def Jam és több előadó is. Sok kritikus ezt ahhoz és annak kulturális hatásához hasonlította, mint mikor David Bowie 1972-ben bejelentette, hogy biszexuális.[13] Alexis Petridis az R&B Ziggy Stardust pillanatának nevezte. „Azért írtam, hogy elfoglalt és épelméjű maradjak. Olyan világokat akartam létrehozni, amelyek rózsásabbak, mint az enyém” mondta.[12]
Malay azt mondta egy interjúban,[5] hogy Ocean „egy új hibridje annak, ami a 80-as és 90-es évek MC-je volt... egy igazi történetmesélő” és azt mondta a dalszövegekről, hogy „Szerintem senki, a folyamat során nem tudta, hogy mi történik... Mikor énekel, mondjuk egy női perspektívából vagy bármi, egy történet, egy világ, amit ő hozott létre. Nem mindenképp személyes—valami, amit ő tapasztalt. Vagy lehet az és egy metafora, ahogy csinálta.”[5] Két-három hónap alatt fejezték be a Channel Orange írását.[5]
Mikor elkészültek a dalok megírásával, Ocean sorba rendezte őket, amely végül az album számlistája lett és így kezdte el felvenni őket.[5] Az album nagy részét az EastWest Studiosban vette fel Hollywoodban, nem messze akkori otthonától.[14] Ezek mellett felvett még a hollywoodi Record Plant, a Los Angeles-i Westlake és a Studio for the Talented and Gifted stúdiókban, illetve a Beverly Hills-i San Ysidro és a New York-i Manhattan Sound Recording stúdióban. Eredetileg csak egy villát tervezett kivenni és ott felvenni a dalokat, de végül csak a Lost, a Pyramid és az Analog 2 munkálatait végezték itt.[15]
Ocean hónapokig vette fel vokáljait, amíg el nem tudta érni a legmagasabb minőséget. Ezt követően csatlakozott hozzá újra Malay a produceri munkálatokhoz. Az album túlnyomó részének Ocean volt a producere, Malay asszisztensként dolgozott, illetve játszott gitáron, basszusgitárzusgitáron, billentyűkön és rézfúvós hangszereken.[16] Inspirációként olyan előadókat hallgattak, mint Stevie Wonder, Marvin Gaye, Sly and the Family Stone, Pink Floyd és Jimi Hendrix.[5] Posztereket helyeztek el stúdióban a Pink Floydról és Bruce Leeről, amely mellett régi filmeket is néztek a munkálatok során.[17]
A produceri munkát tekintve Ocean eltávozott Nostalgia, Ultra lemezétől, sokkal inkább koncentrált hangszerekre.[6] Élő dobokat adtak a Crack Rock, a Monks és a Sweet Life dalokhoz, amelyek eredetileg digitális számok voltak.[17] A Thinkin Bout Yout, amelyet Ocean eredetileg Bridget Kellynek írt, júliusban posztolta ki Tumblr fiókjára.[18][19] Az Ocean és Malay által elkészített végső mixhez hozzáadtak vonós hangszereket.[20]
A Nostalgia, Ultra megjelenését követően Ocean szakértelméért több előadó is érdeklődni kezdett, amelynek következtében több közreműködés is létrejött a Channel Orange-en.[5] Közreműködő előadóinak egy részét „kreatív hős”-einek hívta,[21] mint Pharrell Williams,[5] aki a Sweet Life egyik szerzője és producere volt.[22] Ocean és Malay megmutattak dalokat John Mayernek, aki inspirálta a gitárokat a Pyramids és a White dalokon.[5] Az utóbbi dalon az Odd Future 2012-es The OF Tape Vol. 2 azonos című dalát dolgozták fel.[5]
Ocean kapcsolatba lépett az Outkast hiphop duóval, hogy szerepeljenek a Pink Matter dalon. André 3000 viszont nem akart egy másik előadó albumán újraegyesülni Big Boi-jal, ezért egyedül gitározott a dalon és rappelt.[23] André 3000 a következőt mondta a folyamatról: „Mikor megkaptam a számot, csak elkezdtem írni és csak boldog voltam, hogy részese lehetek ennek a mozgalomnak és a mozgalmának, mert egy más fajta ikon lett a mai világban.”[24]
Ocean és Malay az utómunkálatokat a Studio for the Talented and Gifted stúdióban folytatták, Spike Stent segítségével. Vlado Meller végezte a masterelését a lemeznek New Yorkban. Malay művészeti projektnek nevezte a munkát.[5]
Zenei újságírók szerint a Channel Orange-nek egy szokatlan zenei stílusa van,[25] amelyet befolyásolt a pszichedelikus zene,[26] a pop-soul,[27] a jazz-funk[28] és az elektro-funk.[29] A HipHopDX alternatív R&B albumként kategorizálta,[30] míg Evan Rytlewski (The A.V. Club) neo soul felvételnek nevezte[31] és Hank Shteamer (Time Out New York) progresszív soulnak.[32] Sobhi Youssef (Sputnikmusic) pedig kiemelte, hogy ugyan a produceri munka különböző zenei stílusokból szerez inspirációt, az R&B határain belül vannak felhasználva, anélkül, hogy egy kifejezett műfaj átvenné az irányítást a lemezen.[33] Az albumon szereplő dalokat elektronikus billentyűk, néma ütőhangszerek,[34] szintetizátorok,[26] vibráló gitárok[14] és elmosódott elektronikus effektek karakterizálják. Jody Rosen Stevie Wonder Innervisions, Marvin Gaye Here, My Dear és Prince Purple Rain albumához hasonlította.[35] Chris Richards (The Washington Post) pedig kiemelte a hasonlóságokat Gay, Wonder, D'Angelo, Maxwell és Erykah Badu munkájához.
Kevésbé melodikus és refrén-orientált, mint a Nostalgia, Ultra,[34] a Channel Orange artikuláltabb, finomabb melódiákkal, mid-tempo dobokkal van kiépítve.[26] Robert Christgau kiemelte, hogy a hangmintákon való támaszkodás helyett „Ocean nem csinál magából műsort—visszafogja a király refrént, az okos tempót, a felsőbbrendű falzettet.”[36] Ocean, aki bariton, kifejező vokállal énekel,[4] váltakozva falzett és tenor hangszínek között.[6]
Ocean az albumot a graféma-szinesztézia neurológia mentális jelenség után nevezte el, amelynek köszönhetően az ember számokhoz és betűkhöz színeket asszociál.[37] Tapasztalatait Pharrell Williamsszel beszélte meg, akinek szintén voltak élményei szinesztéziával (hang), amelyre a N.E.R.D. Seeing Sounds albumának címében hivatkozott.[37] A cím ezek mellett utal arra a nyárra, amikor Ocean először szerelmes lett és mindent narancssárgának látott. Ocean anyja a tökéletes nyári albumnak nevezte a lemezt.[37]
Malay szerint Kanye West segítette Oceant az album készítésének utolsó fázisaiban, mentora volt és kapcsolatba hozta „vizuális embereivel.”[5] Malay szerint Ocean semleges volt az egész folyamat gyorsaságához és ahhoz, hogy neve egyre nagyobb és nagyobb lett.[5] Hogy elkerülje azt, hogy ő legyen a középpontja az albumnak, nem helyezte el nevét a borítón és berni pásztorkutyája, Everest van feltüntetve az album executive producereként.[14]
Az album borítóját Thomas Mastorakos, Aaron Martinez és Phil Toselli tervezte, Dave Eggar fényképésszel. A borítón narancssárga háttéren látható az album címe, a channel cooper black kisbetűkkel, míg az orange sans-serif nagybetűkkel stilizálva, a korábbi egy kamerafelvétel foltjaival színezve.[38] A borítót 2012. június 23-án jelentették be.[39] 2013 novemberében kilencedik helyen szerepelt a Complex Az elmúlt öt év 50 legjobb albumborítója listáján. Dale Eisinger azt írta róla, hogy „Ocean a könnyű utat választott a borítóval... Felhasználva a klasszikus Cooper Black betűtípust —az Odd Future és a hiphop történetének fontos típusa—a modernebb Sans-Serif mellett, ami megmutatja, hogy milyen okos ez a srác, visszatekint a múltba, de egyértelműen tisztában van környezetével.”[38]
Kritikák | |||||||||||||||||||||||||||
|
A Channel Orange-et méltatták zenekritikusok. A Metacritic, amely hivatásos zenekritikusok véleményét összevetve ad egy értékelést az albumnak, 92/100-re értékelte azt.[40] Jason Dietz szerint a 2012-es év legjobb albuma volt a kritikákat tekintve és „az elmúlt egy évtized egyik legjobbja.”[41] Az AnyDecentMusic? 8.9-es értékelést adott a lemeznek.[42]
2012 júliusában Neil McCormick (The Daily Telegraph) azt mondta, hogy Ocean különböző zenei ideákat felhasználva feszegette az elektronikus hangok határát, amelyek jelenleg dominálják a zeneipart.[26] Jesse Cataldo (Slant Magazine) szerint „egy mozaik munka... textúrázott, összetett és annyira érett, hogy Ocean szexualitásának bejelentése csak egy lábjegyzetnek tűnik.”[26] Andy Kellman (AllMusic) pedig azt írta, hogy Ocean „leíró és finom történetmesélése egy következő szintre emelkedett,” mint a Nostalgia, Ultrán, míg Mike Powell (Spin) szerint az éneklési stílusa a „kivételes bölcsesség és nyugalom” jele.[26] Fintan Walsh (State) azt írta, hogy Ocean „elérte a modern fiatalságot,” mint ahogy azt Brian Wilson Pet Sounds albuma tette 1966-ban, és a Channel Orange-et a hallgató és önmaga közötti társalgás mesteri, dinamikus és előidéző kollekciójának nevezte.[43]
Év | Díjátadó | Kategória | Jelölt/Munka | Eredmény | For. |
---|---|---|---|---|---|
2012 | HipHopDX Awards | Az év legjobb nem-hiphop albuma | Channel Orange | Elnyerte | [44] |
Soul Train Music Awards | Az év albuma | Elnyerte | [45] | ||
2013 | Billboard Music Awards | Legjobb R&B-album | Jelölve | [46] | |
Billboard Music Awards | Legjobb R&B-dal | Thinkin Bout You | Jelölve | ||
GLAAD Media Awards | Kiemelkedő Zeneművész | Channel Orange | Elnyerte | [47] | |
55. Grammy-gála | Az év albuma | Jelölve | [48] | ||
Legjobb kortárs városi album | Elnyerte | ||||
Az év felvétele | Thinkin Bout You | Jelölve | |||
MTV Video Music Awards Japan | Legjobb R&B videó | Pyramids | Jelölve | [49] | |
O Music Awards | Too Much Ass for TV | Jelölve | [50] | ||
UK Music Video Awards | Legjobb Pop Videó – Nemzetközi | Jelölve | [51] |
Channel Orange | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Producer(ek) | Hossz | ||||||
1. | Start | 0:45 | |||||||
2. | Thinkin Bout You |
|
|
3:20 | |||||
3. | Fertilizer |
|
|
0:39 | |||||
4. | Sierra Leone |
|
|
2:28 | |||||
5. | Sweet Life |
|
|
4:22 | |||||
6. | Not Just Money | Rosie Watson |
|
0:59 | |||||
7. | Super Rich Kids (Earl Sweatshirt közreműködésével) |
|
5:04 | ||||||
8. | Pilot Jones |
|
|
3:04 | |||||
9. | Crack Rock |
|
|
3:44 | |||||
10. | Pyramids |
|
|
9:52 | |||||
11. | Lost |
|
|
3:54 | |||||
12. | White (John Mayer közreműködésével) |
|
|
1:16 | |||||
13. | Monks |
|
|
3:20 | |||||
14. | Bad Religion |
|
|
2:55 | |||||
15. | Pink Matter (André 3000 közreműködésével) |
|
|
4:28 | |||||
16. | Forrest Gump |
|
|
3:14 | |||||
17. | End |
|
|
2:14 |
CD-kiadás | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Cím | Szerző(k) | Hossz | |||||||
17. | End / Golden Girl (Tyler, the Creator közreműködésével) |
|
8:43 |
Feldolgozott dalok, felhasznált dialógusok
További vokál
Jegyzetek
|
|
|
|
Heti slágerlisták[szerkesztés]
|
Év végi slágerlisták[szerkesztés]
|
Régió | Minősítés | Példányszám |
---|---|---|
Ausztrália (ARIA)[91] | Platinalemez | 70 000 |
Dánia (IFPI Denmark)[92] | 3× Platinalemez | 60 000 |
Egyesült Államok (RIAA)[93] | Aranylemez | 686 000 |
Egyesült Királyság (BPI) | Platinalemez | 300 000 |
Kanada (Music Canada)[94] | Aranylemez | 40 000 |
Régió | Dátum | Kiadó | Formátum | For. |
---|---|---|---|---|
Világszerte (iTunes) | 2012. július 12. | Def Jam | digitális letöltés | [95] |
Svédország | 2012. július 16. | CD | [96] | |
Egyesült Királyság | Mercury | [97] | ||
Kanada | 2012. július 17. | Def Jam | [98] | |
Németország | Island | [99] | ||
Egyesült Államok | Def Jam | [100] | ||
Világszerte | digitális letöltés | [95] | ||
Hollandia | 2012. július 19. | Island | CD | [101] |
Ausztrália | 2012. július 23. | Universal | [102] | |
Franciaország | [103] |