Charles Jacque

Charles Émile Jacque
Önarcképe (1862)
Önarcképe (1862)
Született1813. május 23.
Párizs
Meghalt1894. május 7. (80 évesen)
Annet-sur-Marne
SírhelyPère-Lachaise temető
Nemzetiségefrancia
Stílusatájképfeső
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Émile Jacque témájú médiaállományokat.
A legelőn, 1860

Charles Émile Jacque (Párizs, 1813. május 23. – Annet-sur-Marne, 1894. május 7.) francia festő és grafikus, a barbizoni iskola egyik jeles táj- és állatábrázolója.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Jacque nagyon gondos megfigyelő, előszeretettel ábrázolja a birkanyájakat a szabadban, a tanyai istállót, a sertéseket óljuk körül és a baromfiudvart. Rézkarcai is kiválóak. Stílusának kezdeti modorosságát hamarosan elhagyja, s széles ecsetvonásokkal fest, állatábrázolásaival együtt a növényi világot és az évszakok, napszakok változásait és az időjárás viszontagságait is megfesti. Legjobb barátai Barbizonban Théodore Rousseau és Jean-François Millet, sok is közöttük a hasonlóság, Jacque kitűnő tájfestő éppen úgy, mint Rousseau, a haszonállatok tanya körüli ábrázolásának súlyos realizmusával pedig a francia paraszti világot festi meg éppen úgy, mint Millet az ő emberábrázolásával. Az iparosodó, városiasodó világban nosztalgiával gondoltak a nemrégen még vidéken élt emberek a szabad természeti táj erdőire, legelőire, az ott barangoló juhnyájakra, sokat is festette Jacque ezt a témát, volt is vele sikere. Constant Troyon mellett Jacques a barbizoni iskola másik nagy állatfestője.

Főbb munkáiból

[szerkesztés]
  • Tájkép birkanyájjal (Galerie Michael)
  • A nyáj hazatérése (Anderson Galleries, LLC, Beverly Hills)
  • A pásztorlány és az ő nyája, 1855 (South Coast Fine Art)
  • A pásztorlány és az ő nyája eső előtt (Westbrook Galleries Inc.)
  • A legelőn, 1860 (Budapest, Szépművészeti Múzeum)
  • Nagy és kis major (Louvre)
  • Tyúkok és kakas (Mühlhausen)

A művész négy rézkarca

[szerkesztés]
  • A művész kislánya, 1840
    A művész kislánya, 1840
  • Fiatal nő, 1850
    Fiatal nő, 1850
  • Sertésólnál, 1848
    Sertésólnál, 1848
  • Legelő sertések őrzőjükkel, 1840
    Legelő sertések őrzőjükkel, 1840

Források

[szerkesztés]
  • Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. 501.
  • Művészei lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. Budapest : Akadémiai, 1966. 2. köt. 488-489.

További információk

[szerkesztés]