Cosimo Fanzago | |
Született | 1591. október 12.[1] Clusone[2] |
Elhunyt | 1678. február 13. (86 évesen)[3][4] Nápoly[5] |
Állampolgársága | itáliai |
Foglalkozása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cosimo Fanzago témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Cosimo Fanzago (Clusone, 1591. október 12. – Nápoly, 1678. február 13.) olasz építész és szobrászművész, a nápolyi barokk legkiemelkedőbb egyénisége.
Clusone-ban született, Bergamo mellett 1591-ben bronzműves és építész család sarjaként. 1608-ban költözött Nápolyba, ahol szobrászatot tanult a toszkánai Angelo Landi műhelyében. Első lényeges alkotása Mario Carafa, Carafa kardinális rokonjának síremléke volt. Építészi karrierjét a San Potito tervezésével kezdte (a templomot 1669-re fejezte be). Nápolyban a bencések karolták fel, valamint Caracciolo herceg és a medinai herceg. Hamarosan saját műhelyet nyitott.
Mivel részt vett a Masaniello-felkelésben halálra ítélték és emiatt kénytelen volt több mint egy évtizedig Rómába menekülni. 1651-ben tért vissza Nápolyba, amikor megbízatást kapott a Santa Maria Egiziaca a Pizzofalcone valamint a Santa Teresa a Chiaia megépítésére. Utolsó nagyméretű munkája a Santa Maria Maggiore alla Pietrasanta átalakítása volt.
A Santa Maria Egiziaca a Pizzofalcone görög alaprajzú templom ötvözi a Bernini (Sant' Andrea al Quirinale templom, Róma) illetve Borromini (Sant'Agnese templom, Róma) által bevezetett újításokat.
87 évesen halt meg. Tanítványai között találjuk Lorenzo Vaccaro-t.
Nápolyon kívüli híresebb munkáival találkozunk a montecassinói apátságban, illetve a velencei San Nicola-templomban.