Kotnár (Cotnari) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Moldva |
Fejlesztési régió | Északkelet-romániai fejlesztési régió |
Megye | Iași |
Rang | községközpont |
Községközpont | Cotnari |
Beosztott falvak | Lista
|
Polgármester | Vasile Crețu |
Irányítószám | 707120 |
SIRUTA-kód | 96478 |
Népesség | |
Népesség | 1386 fő (2021. dec. 1.) +/- |
Község népessége | 5843 fő (2021. dec. 1.)[1] |
Népsűrűség | 56,44 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 145 m |
Terület | 103,53 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 20′ 31″, k. h. 26° 58′ 12″47.341856°N 26.970074°EKoordináták: é. sz. 47° 20′ 31″, k. h. 26° 58′ 12″47.341856°N 26.970074°E | |
Kotnár weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kotnár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Cotnari község Romániában, Iași megyében. Nevezetes a kövér-nek (Grasa de Cotnari) nevezett desszertboráról, amelyet a hagyomány szerint Mátyás király lakodalma idején telepítettek ide,[2] mivel a király tokaji venyigéket ajándékozott hűbéresének, III. István moldvai fejedelemnek.[3] 2008-ban a romániai piacon a cotnari bor a második helyen állt, 8,8% piaci részaránnyal.[4]
Jászvásártól északnyugatra, Târgu Frumos és Hârlău között, a Bahlui patak jobb oldalán fekszik.
Alapításáról nincsenek pontos adatok; egyes források szerint a 15. század elején, huszita szászok létesítették. Első írásos említése 1448-ból maradt fenn. A 15.-16. században Moldva fontos városa volt.[5]
1561-ben Iacob Heraclides fejedelem latin tannyelvű kollégiumot alapított, amelyet Johannes Sommer vezetett.[6] Az iskola lutheránus lelkészképzőként 1588-ig működött, amikor IV. (Sánta) Péter átengedte a jezsuitáknak, akik itt képezték ki a moldvai magyar és német települések papjait.[7]
1606-os adatok szerint lakossága csaknem teljesen katolikus volt. Lakosai szászok és magyarok voltak, öt templomukat említik, melyből három kőből, kettő fából épült. Lőrinc nevű papja szász volt.
1622-ben egy moldvai katolikus pap írt katolikus lakóiról, kiknek 3 templomuk volt itt.
1636-ban a ferences Remondi Emánuel írt a községről, aki a bákói püspök Zamoyski János kísérője volt. Ő 60 házat talált a településen.
1661-ben Kolosevich Balázs helyettes apostoli vikárius egy katolikus templomot és három kápolnát talált itt, a templom közelében pedig szépen faragott keresztelőkút állt leírása szerint. A település szász hívei gyermekeiket leszámítva 199-en voltak.
Említést tett szőlőjükről is.
A 17. században a község még majdnem teljesen katolikus volt, a magyar és szász lakosság öt templommal rendelkezett.[8]
2002-ben 7948 lakososából 7909 román, 37 cigány és 2 magyar volt. A népesség 93,36%-a görögkeleti, 5,24%-a római katolikus vallású.[9]