Dabas | |||
Dabas-Sári római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Közép-Magyarország | ||
Vármegye | Pest | ||
Járás | Dabasi | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Kőszegi Zoltán (Fidesz)[1] | ||
Irányítószám | 2370 | ||
Körzethívószám | 29 | ||
Testvértelepülései | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 17 542 fő (2024. jan. 1.)[3] | ||
Népsűrűség | 100,78 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 165,99 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Dabas weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Dabas témájú médiaállományokat. | |||
Dabas város Pest vármegyében, a Dabasi járás székhelye. Alsódabas és Felsődabas egyesítésével keletkezett 1950-ben, majd 1966-ban hozzá csatolták Gyónt és Sárit is.
Pest vármegye délkeleti részén, a Pesti-hordalékkúpsíkság és a Kiskunsági-homokhát találkozásánál fekszik. A mai város a területén korábban különálló négy falu (Gyón, Alsódabas, Felsődabas és Sári), illetve két, mára belterületté átalakult tanyacsoport (Dabasi Szőlők és Sáribesnyő) összevonásával jött létre. Dabas mintegy 15 kilométer hosszan nyúlik el a Budapestet Kecskeméttel összekötő 5-ös főút mentén. Északi részei a Pesti-síkságon, míg déli területei a kiskunsági homokhátságon fekszenek. A település nyugati határában ér véget a Duna–Tisza-csatorna.
Legfontosabb útvonala az 5-ös főút, amely északnyugat-délkeleti irányban végighúzódik a teljes területén, összeköttetést biztosítva úgy Budapest, mint a délebbre eső nagyobb alföldi városok (Kecskemét, Szeged) felé, miközben a lakott területeit mégis csak súrolja, azokat keletről elkerüli. A várost alkotó, egykor önálló községek központjain a Taksonytól Bugyin át idáig, majd Tatárszentgyörgyön keresztül egészen Kecskemétig vezető 5202-es út húzódik végig, ez tekinthető Dabas tényleges főutcájának. Fontos útvonala a 4606-os út is, amely Pilissel és a 4-es főút térségével kapcsolja össze. Érinti még a területét a 4604-es út, amely Ócsa felé biztosít összeköttetést, illetve jó néhány további, öt számjegyű út, amelyek a környező településekkel és tanyákkal kötik össze. Fontos szerepet tölt be Dabas közúti közlekedésében az M5-ös autópálya is, amely ugyan a közigazgatási területét nem érinti, de viszonylag kis távolságban húzódik tőle, és a szomszédos Újhartyánban csomóponttal rendelkezik.
A várost érintő autóbuszvonalak egyrészt Budapesttel és Kecskeméttel, másrészt a környező településekkel biztosítanak közlekedési kapcsolatokat.
A hazai vasútvonalak közül Dabast a Budapest–Kecskemét-vasútvonal érinti, amelynek egy állomása (Dabas vasútállomás) és egy megállóhelye (Gyón megállóhely) van a város területén. Budapest és Lajosmizse felé járnak személyvonatok.
Dabas első említése 1270-ből való. Gyón is ebben az időszakban alakulhatott ki. A tatárjárás lényegében elpusztította a két falut. A 15. században ismét népes települések alakultak ki a mai város helyén, ám 1597-ben a törökök a falvakat kirabolták, a terület ismét lakatlanná vált.
A települések ismételt benépesedése csak a 18. század elején indult meg. Elsősorban katolikus szlovák és magyar jobbágycsaládok költöztek a területre. Az 1720-as években a Halász család vált Alsódabas és Gyón nagy részének tulajdonosává, mellettük még öt nemesi család volt birtokos. A birtokszerzést követő időszakban a település nagy fejlődésnek indult, népessége megsokszorozódott protestáns szlovák és magyar lakosokkal. Közben egy újabb falu, Felsődabas is kialakult, lakossága nagyrészt magyar nemzetiségű és katolikus volt. Dabas református temploma 1793-ban épült. Szintén a 18. században alakult ki Dabas jellegzetes településszerkezete, ahol a zsellérházak a nemesi kúriák köré épült kisebb csoportokat alkottak. Sári lakosai nagyrészt szlovák nemzetiségű jobbágyok voltak, a 20. századig nagyban elzárkóztak a külvilágtól.
A 19. században a környék köznemesei aktív szerepet vállaltak a reformkorban, illetve a vármegye irányításában. A település társadalmi élete is megindult, 1836-ban létrejött a nemesi alapítású Kaszinó. Ebben az időszakban indult meg Alsódabas és Gyón iparosodása is, amelyhez kiegyezést követően a pesti járás déli részének közigazgatási funkciói is társultak. Amikor 1886-tól a vármegyéknek állandó járási székhelyeket kellett kijelölniük, Alsódabas lett a Pesti közép járás székhelye, melynek elnevezése 1898-tól Alsódabasi, majd 1950-től Dabasi járás lett. Vasúti kapcsolata 1895-től van Budapesttel.
Az 1947-ben Alsódabast és Felsődabast egyesítették. Az 1960-as években a község arculata nagyban megváltozott, amint a közintézmények, hivatalok új épületbe költöztek. 1966-ban Sári és Gyón is Dabas részévé vált.
Dabas 1989-ben kapott városi rangot. A középkorban csak egy Dabas volt ismeretes, s mint népes helyet már 1270-ben említik az oklevelek. Gyón IV. Béla alatt már fennállt, s ugyan a tatárjáráskor elpusztult, de a 15. század közepére ismét lakott település. A török hódoltság végére az egész környék elnéptelenedett, s az 1690-es összeírás alkalmával mint lakatlan területet vették számba.
A város négy eltérő történelmi múltra visszatekintő, egymástól markánsan különböző rétegződésű község összevonása eredményeként alakult ki. A város északi felén elterülő Sári, amit - akárcsak szomszédait - a török 1597 körül pusztított el. Új birtokosa az 1700-as évek elején katolikus szlovák úrbéresekkel telepítette be. A település déli felén Gyón található. Pusztáit az 1720-as években kezdték betelepíteni református magyar, majd evangélikus szlovák jobbágyokkal. A Sárival szomszédos Felsődabas annyiban hasonlít hozzájuk, hogy ide is telepítettek jobbágyságot, katolikus magyar úrbéres lakossága a 18. században önálló községgé szerveződhetett. Alsódabas, szomszédjával, Gyónnal együtt került az 1720-as években a Halász család kezébe. A pusztát benépesítő református család és rokonaik ide viszont sosem telepítettek jobbágyságot. 1916. december 31-én a Vay-kastélyban megnyílt Első Magyar Hadiárvaház javára rendeztek nagyszabású előadást az alsódabasi ifjak. Erről 1917. január 18-án, rövidhírben a Budapesti Hírlap is számot adott: „ A Vay Péter pápai protonotárius által létesített gyóni hadiárvaház javára az alsódabasi társaság ifjúsága Sáska Dinnyés Lajosné vezetésével műkedvelő előadást rendezett. Az előadás tiszta jövedelme 3183 korona 28 fillér volt”.[4] Alsó- és Felsődabast 1947-ben kormányhatározattal egyesítették, 1966-ban pedig hozzácsatolták Gyónt és Sárit is. 1970-re Dabas így érte el a 13 000-es, valóban kisvárosias népességet, s miután a fejlesztési prioritások nyomán kiépültek a várossá nyilvánítás infrastrukturális feltételei, nagyközségi, 1984-től városi jogú nagyközségi rangot kapott, melyre 1989-ben a várossá nyilvánítás tett pontot.
A zsidó lakosság lélekszáma Gyónon 1804-1825 között 114-ről 166 főre gyarapodott, amit némi csökkenés követett; Alsódabason pedig 78-ról 212-re növekedett a számuk. Lélekszámuk ezután itt is csökkent ( kb. 40 fővel), de a forradalom küszöbén a dabasi zsidóság ismét 210 lelket számlált, a református egyházközségtől bérelt földet temetőnek, továbbá saktert is tartott. A két protestáns templom köré épült népes Gyónnak 1848-ban már 220 zsidó lakója volt, akik a reformkorban zsinagógát is építettek. A többi felekezethez hasonlóan a gyóni hitközség népiskolát is fenntartott.
A zsidó családok többnyire kiskereskedőként, kisiparosként vagy szabadfoglalkozású értelmiségiként (mint ügyvéd, állatorvos, orvos) kereste kenyerét, de megtalálható volt fa-, mész-, épületanyag- kereskedő vagy földbirtokos is. 1941-ben a zsidó népesség Dabason 151 fő volt. A II. világháborúban a zsidó lakosság nagy részét elhurcolták, s a háború befejeztével a töredékük tudott visszatérni Dabasra, többen inkább Izraelt választottak új hazájuknak, és kivándoroltak. Mára már csak néhány család, leszármazott él Dabason. A dabasi és a gyóni zsinagógának is kopjafát állítottak 1995-ben, ami Csontos József dabasi református lelkész érdeme.
- A felső-dabasi zsidó temető az Andrássy út végén található meg. - A gyóni zsidó temető a Balla Pál utcában található.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 16 506 | 16 588 | 17 481 | 17 470 | 17 527 | 17 542 |
2013 | 2014 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89%-a magyarnak, 2% cigánynak, 0,7% németnek, 0,5% románnak, 7,1% szlováknak mondta magát (11% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 51,4%, református 9,4%, evangélikus 4,4%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 9,5% (23,9% nem nyilatkozott).[5]
2022-ben a lakosság 89,8%-a vallotta magát magyarnak, 4,4% szlováknak, 0,8% cigánynak, 0,5% németnek, 0,4% románnak, 0,3% ukránnak, 0,1-0,1% horvátnak és bolgárnak, 2,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 37,9% volt római katolikus, 7,6% református, 3,2% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 0,1% ortodox, 0,9% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 10,1% felekezeten kívüli (38,4% nem válaszolt).[6]
Jelölt neve | Jelölő szerv. | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | |
---|---|---|---|---|
Kőszegi Zoltán | Fidesz | 3424 | 100% | |
Összesen | 3424 | 100% |
Párt | Mandátumok | Képviselő-testület | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Fidesz | 9 | P | |||||||||
KDNP | 3 |
Mindazonáltal a nagy számú szektorban dolgozót semmiféle nagyüzem nem tömöríti. Így a termelés nem túl hatékony. A város ipari kultúrája még igen hiányos. Nagyrészt a fővárosban találnak munkát a szektorban dolgozók. Dabas legjelentősebb gazdasági intézményei a Dabasi Nyomda; és a város határában újonnan létesült a Dabasi Ipari Park, amely elsősorban logisztikai cégeket és Magyarország meghatározó vas- és acélkereskedését tömöríti. A település nagy átmenőforgalmának köszönhetően a kiskereskedelem nagyban jellemző.
A város vezetése a helyi ipar megteremtésén dolgozik, ennek érdekében jelentős kedvezményeket biztosít az itt megtelepedni szándékozóknak. Mindazonáltal a lakosság egy tekintélyes hányada továbbra is Budapesten keres munkát, bár az ingázás visszaszorulóban van.[forrás?]
Dabas három városrészében (Dabas, Gyón, Sári) egy-egy önkormányzati-, Sáriban római katolikus általános iskola is,[17] továbbá három óvoda, egy bölcsőde és egy zeneiskola működik. A város két középiskolája a Táncsics Mihály Gimnázium (régebben Táncsics Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola), valamint a Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola. A város kulturális életének legfontosabb intézménye a Kossuth Művelődési Központ (volt Nemesi Casino). A különböző településrészek kultúráját színesíti a Halász Móricz-kúria (Gyóni Faluház),[18] a Sári Faluház és a Dabasi-szőlők Művelődési Ház. A város egy több mint 40 ezer kötetes könyvtárral is rendelkezik.
Itt forgatták 1949-ben a Ludas Matyi című, részben már színes magyar filmet.