| Dalibor Brozović | |
| Született | 1927. július 28.[1][2][3] Szarajevó |
| Elhunyt | 2009. június 19. (81 évesen)[1][3] Zágráb |
| Állampolgársága | horvát |
| Házastársa | Nevenka Košutić Brozović |
| Gyermekei | három gyermek: Dunja Brozović-Rončević |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | horvát parlamenti képviselő |
| Iskolái | Faculty of Humanities and Social Sciences, University of Zagreb |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Mirogoj temető (Division RKT, site 52, class I, #156)[4][5] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dalibor Brozović (Szarajevó, 1927. július 28. – Zágráb, 2009. június 19.), horvát nyelvész, akadémikus, egyetemi tanár és politikus. Nevenka Košutić Brozović horvát művészettörténész férje, Dunja Brozović-Rončević horvát nyelvész apja.
Szarajevóban született 1927. július 28-án. Az elemi iskolát Zenicán, a középiskolát Visokóban, Szarajevóban és Zágrábban végezte.[6] A Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán horvát nyelv és délszláv irodalom szakon 1951-ben szerzett diplomát. 1957-ben doktorált „Govori u dolini rijeke Fojnice” (Fojnica-völgyi nyelvjárások) című disszertációjával.[7][6] A zágrábi Színházművészeti Akadémia asszisztense (1953-1956), valamint a Ljubljanai Egyetem lektora és oktatója volt.[7] 1956-tól 1990-ig a Zárai Egyetem Filozófiai Karának professzora volt.[6] Vendégoktató volt az Egyesült Államokban (Michigani Egyetem), Németországban (Regensburgi Egyetem) és másutt is.[6]
1967-ben egyik szerzője volt a „Deklaracije o nazivu i položaju hrvatskog književnog jezika” („Nyilatkozat a horvát irodalmi nyelv nevéről és helyzetéről”) című dokumentumnak, amely a jugoszláv nyelvi unitarizmusnak és a mesterséges szerb-horvát nyelv erőltetésének végét jelentette. 1971-ben Šibenikben előadást tartott „Deset teza o hrvatskom jeziku” (Tíz tézis a horvát nyelvről) címmel. 1986-tól a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja volt, de tagjává választotta a Macedón Tudományos és Művészeti Akadémia, valamint a Bosznia-Hercegovinai Tudományos és Művészeti Akadémia,[7] valamint beválasztották az Academie Europaea tagságába is.[6] Brozović ismert eszperantista, és a Horvát Eszperantó Szövetség elnöke is volt.
Az 1980-as évek végén és a 90-es évek elején a Horvát Demokratikus Unió (HDZ) társalapítója és alelnöke, 1990-1991-ben a Horvát Szocialista Köztársaság alelnöke és 1992- 1995-ben parlamenti képviselő volt.[7] 1991-től 2000-ig a Miroslav Krleža Lexikográfiai Intézet főigazgatója volt.[6] Az Európai és Össz-szláv Dialektológiai Atlasz szerkesztőbizottságának tagja.[7] Brozović számos publikációt publikált az általános nyelvészet, a szlavisztika, a dialektológia és a horvát köznyelv története területén. Zágrábban halt meg 2009. június 19-én.
Rendkívül fontosak a szláv nyelvek szabványosításában (standardológiájában) végzett tanulmányai (különösen a „Standardni jezik” című könyvben, 1970). Rengeteg értékes tanulmányt közölt a horvát dialektológiában, fonológiában és történeti összehasonlító nyelvészetben. Brozović a strukturális nyelvészet fogalmi eszközeivel egy teljesen új horvát nyelvtörténeti képet vázolt fel, amely felváltotta a kezdetleges és gyakran téves megjelenítést. Különösen érdekelték a balti nyelvek és azok kapcsolatai a szláv nyelvekkel. Jelentős mértékben járult hozzá a dialektológiához és a horvát nyelvjárások eredeti arculatának kialakításához.[7]
„Hrvatski jezik, njegovo mjesto unutar južnoslavenskih i drugih slavenskih jezika, njegove povijesne mijene kao jezika hrvatske književnosti” (A horvát nyelv helye a délszláv és más szláv nyelvek között, történelmi változásai a horvát irodalom nyelveként, 1978) című tanulmányában Brozović a horvát nyelvi és történelmi fejlődést a jobb megértés érdekében három szabványosítás előtti és három szabványosítási időszakra osztotta. A szabványosítás kezdetét az 1600 körüli időben előrehaladott folyamatát pedig az 1750-es években határoztta meg, ezzel jelentősen megváltoztatva az addig uralkodó elképzeléseket, amelyek a horvát nemzeti újjászületés és Ljudevit Gaj szerepére összpontosítottak.
Az 1960-as évektől minden, a horvát nyelv helyzetét és jogait érintő rendezvényen részt vett. Alapvető műve volt a „Fonologija hrvatskoga književnog jezika” (A horvát irodalmi nyelv fonológiája, 1991). Fontos volt hozzájárulása az „Enciklopedija Jugoslavija” 2. kiadásához. Numizmatikai szakértőként 1994-ben részt vett az önálló horvát pénz kialakításában.[7] 1991-ben társadalom- és bölcsészettudományi életműdíjat kapott. Fokozatosan jelentek meg könyvei, amelyekben összegyűjtötte legfontosabb horvát nyelvi tanácsadási írásait.[7]
Feleségétől, Nevenka Košutić Brozovićtól három gyermeke született: Lada (1957-2008), Dunja (1960) és Hrvoje (1965).