Verhulst nem kívánt gyermek volt egy erőszakos családban, későbbi gyermekkorát nevelőotthonban és családpótló otthonban töltötte.[1] Katolikusnak nevelkedett.[2] 1994-ben debütált íróként a saját kiadású Assevrijdag című kötetével. 1999-ben jelent meg első hivatalos kiadványa, a De kamer hiernaast című, fiatalkoráról szóló elbeszélésgyűjteménye, amelyért az NRC Literair Prijs díjra jelölték.[1] A Niets, niemand en redelijk stil (2000) című regénye szintén a fiatalságáról szól, de a De verveling van de keeper (2002) formai változást jelez, és nagy társadalmi és politikai elkötelezettség jellemzi.[3] 2001-ben Verhulst kiadta Liefde, tenzij anders vermeld című versgyűjteményét.
A nagyközönség számára az áttörést 2003-ban a Problemski Hotel című könyve hozta meg, amely egy arendonki(wd) (Belgium) menedékkérőközpont lakóiról szól. A könyvet több mint tíz nyelvre fordították le. Manu Riche(wd) belga filmrendező filmet készített a könyv alapján, 2016 januárjában mutatták be.[4] 2006-ban jelent meg De helaasheid der dingen (Szerencsétlenek) című regénye, valamint a Mevrouw Verona daalt de heuvel af (Verona asszony lejön a hegyről) című novellája. 2008-ban jelent meg a Godverdomse dagen op een godverdomse bol (Elcseszett napok egy elcseszett bolygón), amelyért Verhulst 2009-ben elnyerte a Libris-díjat(wd);[1][2] Verhulst írta a 2015-ös könyvheti ajándékot (Boekenweekgeschenket(wd)), De zomer hou je ook niet tegen.[2] 2015-ben megjelent Bloedboek (Véreskönyv) című regényét, amely a Pentateukhosz újramesélése, a De Morgen(wd) című lapban dicsérték szórakoztató értéke miatt;[5] a Trouw(wd) című holland napilap "borzalmas bibliának" nevezte, az interjúalany pedig arról faggatta Verhulstot, hogy a Biblia első öt könyvének újramesélése során olyan kifejezéseket használ-e, mint a "végső megoldás". Verhulst azt válaszolta, hogy a "népirtás világnyelvét" használta.[2]
Verhulst rendszeresen publikál az Underground, a Nieuw Wereldtijdschrift és a De Brakke Hond című irodalmi folyóiratokban. Az Undergroundnak ő a szerkesztője is.[1]Huccorgne-ban(wd) él és dolgozik.[6]
Írói stílusát szarkasztikus, de együttérző stílusként jellemezték. Nyelvhasználata lehet kifejező és vicces. Louis Paul Boon belga(wd) író inspirációs forrása Verhulst számára.[1]
Írásai ellentmondásosak, Verhulstot kétszer is bíróság elé idézték.[1]
Verhulst 2019. július 27-én a De Morgen(wd) című belga napilapban a palesztin modern irodalomról szóló újságcikket jelentetett meg,[7] melyben azt állította, hogy Serge Gainsbourg-ot idézi, aki azt írta, hogy: "Jood-zijn is geen godsdienst; er is geen enkele God die Zijn schepsels zo’n lelijke neus zou geven". (Lefordítva: "Zsidónak lenni nem vallás; nincs olyan Isten, aki ilyen csúnya orrot adna a teremtményeinek"). A The Times of Israel(wd) szerint nem ez volt Gainsbourgs eredeti idézete, Verhulst pedig különböző bűncselekményekkel vádolta az izraeli zsidókat a hasábjain. A The Times of Israel szerint a belga flamand régió zsidó szervezeteinek fóruma azzal vádolta Verhulstot, hogy rovatában "veszett antiszemitizmust" fejez ki, Binyomin Jacobs(wd) holland főrabbi pedig "tiszta antiszemitizmusnak" nevezte a rovatot.[8]
Problemszki Szálloda (Problemski Hotel) – Európa, Budapest, 2007 · ISBN 9789630782562 · fordította: Pécsi Emőke
Semmivégre (De helaasheid der dingen) – Európa, Budapest, 2010 · ISBN 9789630790321 · fordította: Szita Szilvia
Elcseszett napok egy elcseszett bolygón (Godverdomse dagen op een godverdomse bol) – Európa, Budapest, 2012 · ISBN 9789630793926 · fordította: Szita Szilvia
Krisztus bevonulása Brüsszelbe (De Intrede van Christus in Brussel) – Európa, Budapest, 2014 · ISBN 9789630799003 · fordította: Rozgonyi Piroska
Ez a szócikk részben vagy egészben a Dimitri Verhulst című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.