Doxofillin | |||
IUPAC-név | |||
7-(1,3-dioxolán-2-ilmetil)-1,3-dimetilpurin-2,6-dion | |||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 69975-86-6 | ||
PubChem | 50942 | ||
KEGG | D03898 | ||
ATC kód | R03DA11 | ||
| |||
UNII | MPM23GMO7Z | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C11H14N4O4 | ||
Moláris tömeg | 266,25 g/mol | ||
Olvadáspont | 144–146 °C | ||
Farmakokinetikai adatok | |||
Biohasznosíthatóság | 62,6% | ||
Metabolizmus | máj | ||
Biológiai felezési idő |
tartós kezeléskor 8–10 óra | ||
Terápiás előírások | |||
Jogi státusz | receptköteles | ||
Alkalmazás | szájon át |
A doxofillin (INN: doxofylline) vízben oldódó fehér, kristályos por. A xantinok(en) osztályába tartozó hörgőtágító(en) mind hörgőasztma, mind egyéb krónikus obstruktív légúti betegségek ellen.
Hatása a teofillinhez hasonlóan a foszfodiészteráz(en) enzim gátlásán alapul. Nagyon kevéssé hat az adenozin A1 és A2-receptorokra,[1] emiatt – a teofillinnel és a többi korábbi hörgőtágítóval ellentétben – mentes a szívre ill. a szívritmusra gyakorolt mellékhatásoktól.[2] Ilyen hatást – bár elméletileg nem zárható ki – még túladagoláskor sem észleltek.
Ugyancsak nem tapasztalták a xantinszármazékoknál gyakori emésztőrendszeri mellékhatásokat (émelygés, hányás, hasfájás).
A szer felezési ideje 6 óránál nagyobb. A vérplazmabeli csúcsértéket szájon át bevéve 1 óra után éri el. Biohasznosulása 62,6%.
Ismételt alkalmazás esetén 4 nap múlva stabilizálódik. Hosszú távú kezeléskor a felezési idő 8–10 óra, így naponta kétszer, esetleg háromszor kell bevenni.
A májban 90%-ban metabolizálódik. 4% ürül változatlanul a vizeletben. Egyetlen metabolitját mutatták ki, a hidroxi-etil-teofillint.
A klinikai kísérletek azt mutatják, hogy 12-13 µg/ml-es doxofillin szérumszint szükséges a légutakra gyakorolt optimális hatáshoz. Ehhez napi két alkalommal 400 mg-ot kell bevenni szájon át. Gyermekek esetén az adag 12 mg/tskg/nap (legfeljebb 18 mg/tskg/nap) két részre osztva.
Nemzetközi forgalomban:[3]
Magyarországon nincs forgalomban doxofillin-tartalmú készítmény.[4]