Drávagárdony | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Barcsi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Berta Sándor (független)[1] | ||
Irányítószám | 7977 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 144 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 26,79 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 6,27 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 56′ 45″, k. h. 17° 36′ 14″45.945739°N 17.603831°EKoordináták: é. sz. 45° 56′ 45″, k. h. 17° 36′ 14″45.945739°N 17.603831°E | |||
Drávagárdony weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Drávagárdony témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Drávagárdony (horvátul: Gardonja[3]) község Somogy vármegyében, a Barcsi járásban.
Barcstól délkeletre helyezkedik el, a Dráva közvetlen közelében, a déli országhatár mellett, Potony és Drávatamási között.
Csak közúton közelíthető meg, a Harkány-Sellye-Darány közt húzódó 5804-es útról Kastélyosdombó nyugati részén leágazva, az 58 162-es számú mellékúton.
Keresztülszeli a községet az EuroVelo nemzetközi kerékpárút-hálózat 13. számú, „Vasfüggöny” útvonalának horvát-magyar határ menti szakasza, amelynek a Drávatamási és Drávasztára közti 3. számú etapja érinti a falut. Érdekesség, hogy a térségben amúgy jobbára a Dráva töltésén vezető útvonal itt több kilométeren keresztül eltávolodik a folyótól, északi irányba.[4]
Drávagárdony nevét 1483-1490 között említette először oklevél Gardon néven, birtokosa ekkor a Pok nemzetségből származó Meggyesaljai Mórocz család volt.
1483-ban Meggyesaljai Mórocz László itteni birtokait Korotnai Jánosnak engedte át. 1490-ben a Meggyesaljai család birtoka.
Az 1550-1599 évi adólajstromok szerint a pécsi püspökség birtoka volt.
Az 1554 évi török kincstári adólajstromban csak 8 házzal volt említve, de 1565-1566-os fejadólajstromban 17, az 1571 éviben pedig már 36 házzal volt felváve. A pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint ekkor a Zrínyi család birtoka volt. 1692-ben Babócsay István birtoka volt. Az 1715-ös összeíráskor 5 háztartását írták össze.
1726-1733 között Bakó Farkas, 1757-ben László és Ádám, 1767-ben csak Ádám, 1776-ban pedig Bakó Mihály volt a földesura. A Bakó család itteni birtokai házasság révén kerültek Thassy Károly birtokába. A 20. század elején Thassy Elemér volt itt a nagyobb birtokos.
A helybeli temetőben a török hódoltság alatt egy halom emelkedett, mely a Pécs és Verőcze közötti vonalon felállított őrállomások egyike volt.
A 20. század elején Somogy vármegye Barcsi járásához tartozott.
1910-ben 381 lakosából 370 magyar, 3 német, 7 horvát volt. Ebből 67 római katolikus, 312 református, 2 izraelita volt.
A településen 2018. május 6-án időközi polgármester-választást kellett tartani,[12] az előző polgármester januárban bekövetkezett halála miatt.[14][15]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 146 | 163 | 156 | 160 | 151 | 149 | 144 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,6%-a magyarnak, 17,1% cigánynak, 0,7% szerbnek mondta magát (21,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 37,9%, református 18,6%, felekezet nélküli 15% (28,6% nem nyilatkozott).[16]
2022-ben a lakosság 96%-a vallotta magát magyarnak, 5,3% cigánynak (4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 34,4% volt római katolikus, 16,6% református, 0,7% egyéb katolikus, 19,9% felekezeten kívüli (27,8% nem válaszolt).[17]