Earl Bostic | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Eugene Earl Bostic |
Született | 1913. április 25.[1][2][3][4] Tulsa[5] |
Származás | afroamerikai |
Elhunyt | 1965. október 28. (52 évesen)[1][2][4] Rochester[6] |
Pályafutás | |
Műfajok | jazz, swing, blues, R&B |
Hangszer | szaxofon |
Tevékenység |
|
Kiadók | King Records |
Earl Bostic weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Earl Bostic témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Earl Bostic (Tulsa, 1913. április 25. – Rochester, 1965. október 28.) amerikai altszaxofonos.
Bostic zenészképzésben részesült a Xavier Egyetemen New Orleansban, ahol kitüntetésben részesült zeneelméletből.
Altszaxofonos, hangszerelő és zeneszerző volt. Élete során a rhythm and blues és a tánczene területei után egyre inkább a dzsessz felé fordult. 1938-ban New Yorkba költözött, ahol dzsesszcombót alapított. Tenorszaxofonon, fuvolán és klarinéton is játszott, de leginkább jellegzetes altszaxofon hangzásáról volt ismert. A Bostic-zenekar romantikus, de egyben lebilincselő hangzása a jazz és a rhythm and blues egyik összetéveszthetetlen hangzása volt, általában Gene Redd (vibrafon), Fletcher Smith (zongora), Margo Gibson (basszusgitár), Charles Walton (dob) és Alan Seltzer (gitár) játszott vele.
Az 1940-es évek elején Lionel Hampton zenekarában játszott. 1945-ben elhagyta Hamptont, és létrehozott egy másik combót, amellyel néhány felvételt készített a Majestic lemezkiadónak. A nagy siker nem valósult meg egészen addig, amíg 1948-ban szerződést nem kötött a New York-i Gotham Recordsszal. Azonnali sikert aratott a „Temptation” című dallal, amely az amerikai R&B listák 10. helyére került.
Az 1950-es években felvételei hosszú ideig tartó slágerek voltak zenegépeken. Sok felvételt rögzített a King Recordsnál, ahol két nagyon sikeres kislemezt adott ki: a „Sleep”-et (hatodik hely az amerikai R&B listán) és 1951-ben a „Flamingót” (1. helyezés − amerikai R&B). Az 1960-as években számos albumot adott ki a King Recordsnál, amelynek zenei stílusa egyre inkább a soul jazz felé hajlott.
1965. október 28-án szívrohamban halt meg, miközben Rochesterben lépett fel.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl Bostic című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.