Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Elisabeth Elliot | |
Született | 1926. december 21.[1][2] Brüsszel |
Elhunyt | 2015. június 15. (88 évesen)[2] Gloucester |
Állampolgársága | amerikai |
Házastársa | Jim Elliot |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Sírhelye | Hamilton Cemetery[3] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Elisabeth Elliot (született Elisabeth Howard) (Brüsszel, 1926. december 21. – Gloucester, Massachusetts, 2015. június 15.) keresztény író és előadó. Első férje Jim Elliot, akit 1956-ban öltek meg egy missziós útja során az Auca népcsoport területén, Ecuador keleti részén. Később két évre missziós útra ment ahhoz a törzshöz, akik megölték a férjét. Sok év dél-amerikai tartózkodás után visszatért Amerikába, és íróvá lett. Több mint 20 könyvet írt, és előadóként is hírnevet szerzett. Elliot a tudásával és tapasztalataival a '70-es években jelentős hatást gyakorolt az országra.[4]
Belgium-ban született 1926-ban,[5] szülei misszionáriusok voltak, négy fivére és egy lánytestvére volt. Elisabeth testvérei, Thomas Howard és David Howard is írók. Pár hónapos korában családja az USA-béli Germantown (Philadelphia) mellé költöztek.[6] Philadelphia mellett ugyancsak élt Franconia-ban, New Hampshire-ben, Moorestown-ban és New Jersey-ben. Klasszikus görögöt tanult a Wheaton College egyetemen, mert úgy gondolta, ez a leghasznosabb eszköz arra, hogy lefordítsa az újszövetséget egy ismeretlen nyelvre. Ezen az egyetemen találkozott Jim Elliot-tal. Mielőtt összeházasodtak volna, Elisabeth elvégzett egy továbbképzést a Kanadai (Alberta) Prairie Bible Institute-ban, ahol az imacsoportot később tiszteletből róla nevezték el.
Jim Elliot és Elsiabeth Howard Ecuador-ba mentek külön-külön hogy a quichua (vagy quechua) indiánokkal dolgozzanak, majd 1953-ban Quito, városában Ecuador-ban összeházasodtak. Mielőtt dolgozni kezdett, sokat hallgatta egy szomszéd nő, Huaorani szavait. Egy évig fogságban tartotta a Huaorani törzs. Azt mondta, hogy vadak és vademberek módjára viselkednek, ugyanakkor a nők szimpatikusak és kedvesek. Lányuk, Valerie (1955–) 10 hónapos volt, mikor apját megölték. Ezek után Elisabeth tovább folytatta szolgálatát a quichua törzzsel még 2 évig. Két huaorani nő (egyikük neve Dayuma), akik a quichua törzs között éltek, tanították meg a Huao nyelvet Elisabeth Elliotnak és korábbi egy misszionáriusnak, Rachel Saint-nek. 1958 októberében Elisabeth Elliot odaköltözött a huaorani törzshöz hároméves kislányával Valerie-vel és Rachel Saint-tel.
Az Auca/Huaorani törzs a Gikari törzsi nevet adta Elizabeth-nek, melynek jelentése, harkály. Később visszatért a quichua törzshöz és velük dolgozott 1963-ig, amikor is Valerie hazaköltözött az Egyesült Államokba (Franconia, New Hampshire).
1969-ben Elisabeth hozzáment Addison Leitch-hez a kelet Hemiltoni (Massachusetts) Gordon-Conwell Theological Seminary egyik professzorához. Leitch 1973-ban meghalt. 1974 őszén Elizabeth segédtanár lett a Gordon-Conwell Theological Seminary-on és évekig tanította a "Keresztény Kifejezés" nevű népszerű tantárgyat. 1977-ben hozzáment Lars Gren, kórházi lelkészhez, akivel később együtt dolgozott és utazott.
Az 1970-es évek közepe felé stilisztikai tanácsadóként dolgozott a New International Version (NIV) bibliafordító társaságnak. [7]
1981-ben Mrs. Gren-t felkérte a Wenham-i Gordon College a "writer-in-resident" posztra, hogy ossza meg szakmai meglátásait.
1988-tól 2001-ig Elisabeth Gateway to Joy,[8] rádiónál dolgozott, ahol naponta lehetett őt hallani (Lincoln, Nebraska). Általában a következő idézettel nyitotta műsorát: "'Valaki örökkévaló szeretettel szeret téged' – ezt tanítja a Biblia – és ez alatt vannak az örökkévaló karok'. Itt Elisabeth Elliot, a barátod..."[9]
A későbbiekben a férjével befejezték az utazásaikat, de továbbra is kapcsolatot tartottak a nyilvánossággal e-mail- en és weboldalakon keresztül. Elisabeth a Massachusetts államban lévő Magnolia-ban halt meg 2015. június 15-én, 88 évesen.[5] Kevéssel halála után Steve Saint az egyik misszionárius fia, akit Jim Eliottal egy időben gyilkoltak meg, a Facebook-os búcsúposztjában írt a végső győzelméről a „demencia miatti eszének elvesztése” felett, és megemlíti, hogy „tíz évig küzdött a betegséggel, amely megfosztotta legnagyobb ajándékától”.[10][11]