Emilkamát | |||
IUPAC-név | |||
(3-metil-3-pentanil)-karbamát | |||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 78-28-4 | ||
PubChem | 6526 | ||
ChemSpider | 6278 | ||
KEGG | D07317 | ||
ATC kód | N05BC03 | ||
| |||
| |||
InChIKey | SLWGJZPKHAXZQL-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | KCJ747D3R4 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C7H15NO2 | ||
Moláris tömeg | 145,2 | ||
Sűrűség | 0,959 | ||
Olvadáspont | 56–58,5 °C | ||
Forráspont | 233,3 °C |
Az emilkamát (INN: emylcamate) szorongásoldó(en) és izomlazító(en) gyógyszer. Szorongás és testi/lelki feszültség csökkentésére hozták forgalomba 1961-ben az akkor piacvezető meprobamát (Andaxin) konkurenseként, melyre kémiai szerkezetében is hasonlít.[1]
Neve az egyik kémiai név rövidítése: (1-etil-1-metilpropil)-karbamát.
A Merck cég már 1912-ben szabadalmat nyújtott be a molekulára. 1957-ben a svéd Kabi[2] cég Svédországban, 1961-ben az USA-ban nyújtott be szabadalmat.
A Merck 1960-ban forgalmazni kezdte, mint új, hatékony feszültség- és szorongásoldót.
Philadelphiában a szer hatékonyságára klinikai vizsgálatot végeztek 400 olyan páciens részvételével, akik diagnózisa a neurózistól a pszichózisig terjedt. A vizsgálat 3-karú volt: placebo, meprobamát (Andaxin) és emilkamát. A placebo-s vizsgálatot nem vitték végig, mert a páciensek gyorsan rájöttek a turpisságra. A 324 neurózisos páciens 72,3%-a reagált kedvezően az emilkamátra, míg a meprobamátra csak 64%. Néhány pszichózisos páciensre mindkét szer hatott.
Az FDA nem fogadta el a tanulmányt részben a placebo-s vizsgálat félbeszakítása, részben amiatt, hogy a tanulmány nem adott mérőszámot a neurózis ill. pszichózis súlyosságára.
Enyhén kámforillatú, fehér színű kristályos anyag. Vízben 4 mg/ml mennyiségben oldódik. Jól oldható alkoholban, éterben, benzolban, glikoléterekben.[3][4]
A karbamidsav és a 3-metilpentán-3-ol[5] észtere.
Napi 600–800 mg/nap. Manapság már nem írják fel, mert jobb szerek váltották fel.
A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben:[6]
Magyarországon nincs forgalomban.[7]