Ernestine Anderson

Ernestine Anderson
Életrajzi adatok
Született1928. november 11.[1][2][3][4]
Houston
Származásafroamerikai
Elhunyt2016. március 10. (87 évesen)[5][2][3][4]
Shoreline[6][7]
IskoláiGarfield High School
Pályafutás
Műfajokblues, dzsessz
Híres dalYou Make Me Feel So Young
I'm Walkin'
Hangszerénekhang
Tevékenység
KiadókQwest Records, Reprise Records, Concord Records, Mercury Records
Ernestine Anderson weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernestine Anderson témájú médiaállományokat.

Ernestine Anderson (Houston, 1928. november 11. – Seattle, 2016. március 10.) amerikai blues- és dzsesszénekesnő.

Pályakép

[szerkesztés]

Seattle-ben nőtt fel. Már tinédzser korában profi énekesnő volt. A negyvenes években különböző rhythm & blues zenekarokkal lépett fel. A következő évtizedben Lionel Hamptonnal, majd Rolf Ericsonnal turnézott a skandináv országokban.

1965-től Nagy-Britanniában élt. Az 1976-os Concord Summer Jazz Festivalon való fellépése tette otthon komolyabban ismertté. Négy ízben jelölték Grammy-díjra, harmincnál több albuma jelent meg. Fellépett a Carnegie Hallban, a Kennedy Centerben, hatszor a Monterey Jazz Festivalon(wd) és jó néhány más fesztiválon is. Négyszer jelölték Grammy-díjra.

2016. március 10-én halt meg, egy napon az Egyesült Államok másik kedvelt énekesnőjével, Gogi Granttel. Halálának hírét sajtósa jelentette be.[8]

Lemezek

[szerkesztés]
  • Hot Cargo (1958)
  • The Toast Of The Nation's Critics (1959)
  • My Kinda Swing 5 versions (1960)
  • The Fascinating Ernestine (1960)
  • Moanin' Moanin' Moanin' (1960)
  • The New Sound Of Ernestine Anderson (1963)
  • Miss Ernestine Anderson (1967)
  • Hello Like Before (1977)
  • Live From Concord To London (1978)
  • Ray Brown Trio With Special Guest Ernestine Anderson (Live At The Concord Jazz Festival, 1979)
  • Sunshine (1980)
  • Never Make Your Move Too Soon (1981)
  • Big City 1983
  • Seven Stars (Eiji Kitamura, Teddy Wilson, Cal Tjader, Ernestine Anderson, Eddie Duran, Bob Maize, Jake Hanna, 1983)
  • When The Sun Goes Down 1985)
  • Frank Capp (Live At The Alley Cat, 1987)
  • Be MineTonight (1987)
  • Concord All Stars, The With Ernestine Anderson – Ow! (Fujitsu-Concord Jazz Festival In Japan'87, Volume IV; 1987)
  • Live At The Concord Jazz Festival, Third Set (Ernestine Anderson, Ed Bickert, Gene Harris, Harold Jones, Marshall Royal, Lynn Seaton, Frank Wess; 1991)
  • Now And Then (1993)
  • Blues, Dues & Love New (1996)
  • I Love Being Here With You (2xCD; 2002)
  • George Shearing With Special Guest Ernestine Anderson − Dexterity Volume II – é.n.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b FemBio database (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  5. ↑ http://www.seattletimes.com/seattle-news/obituaries/jazz-great-ernestine-anderson-dies/
  6. ↑ http://variety.com/2016/music/news/ernestine-anderson-dead-jazz-singer-1201729072/
  7. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. Francia Nemzeti Könyvtár . (Hozzáférés: 2022. április 24.)
  8. ↑ http://www.seattletimes.com/seattle-news/obituaries/jazz-great-ernestine-anderson-dies/