Független Demokrata Unió

Független Demokrata Unió
Unión Demócrata Independiente
Adatok
ElnökJavier Macaya
FrakcióvezetőKépviselőház: María José Hoffmann
Szenátus: Iván Moreira
Alapítva1983. szeptember 24.
IdeológiaKonzervativizmus[1][2]
Keresztény jobboldal[2]
Szociálkonzervativizmus[3]
Nemzeti konzervativizmus
Gazdasági liberalizmus
Gremializmus[4][5]
Antikommunizmus[6]
Politikai elhelyezkedésJobboldal[7][8][9]
Parlamenti jelenlétSzenátus:
9 / 43

Képviselőház:
23 / 155
Nemzetközi szövetségekNemzetközi Demokrata Unió
Weboldala

A Független Demokrata Unió (spanyolul: Unión Demócrata Independiente, rövidítése: UDI) egy chilei konzervatív, jobboldali politikai párt.

Története

[szerkesztés]

Alapítása

[szerkesztés]

Az alapítás az 1960-as évek diáktüntetéseire nyúlik vissza, amikor Jaime Guzmán a Chilei Katolikus Egyetem Joghallgatói Szervezet elnöke megalapította a Grémliasta Mozgalmat. A mozgalom olyan hallgatókat vett fel tagok közé, akik ellenezték a baloldali és kereszténydemokrata diákok vezette sztrájkokat. A mozgalom rövidesen az egyetem legnépszerűbb hallgatói szervezete lett. Jaime Guzmán rendszeresen kritizálta a liberális demokráciát, az autokrácia és korporativizmus eszméjét éltette. A szubszidiaritás elve mentés fontosnak tartotta egyéb társadalmi mozgalmak megalapítását. Még a Salvador Allende vezette kormány néhány tagja, mint a Nemzeti Párt és a Kereszténydemokraták és rövidesen a Grémialista Mozgalom tagja lett.

Guzmán támogatta az 1973-as chilei puccsot, aminek keretében Augusto Pinochet vette át a hatalmat.[10] Pinochet egyik közeli tanácsadója lett, majd az 1980-ban életbe léptetett alkotmányt előkészítő bizottság tagja lett.

1982-ben kialakult gazdasági válság miatt, eltávolították a hatalomból a "Chicagói fiúk"-nak nevezett neoliberális közgazdászokat, emiatt Guzmán eltávolodott a kormánytól és rövidesen megalapította saját mozgalmát, amely 1983-ban Független Demokrata Unió Mozgalom néven jött létre.

Az újonnan létrejövő mozgalom támogatta a katonai juntát, viszont erős empátiával állt a társadalom szegényebb rétegeihez, annak érdekében hogy elvegyék a marxista baloldal társadalmi bázisát. A növekvő gazdasági válság alatt a mozgalom sikeresen kiterjesztett befolyását országos szinten. Az egyik ilyen kiemelkedő politikusuk Simon Yévenes volt, akit 1986-ban baloldali ellenállók öltek meg.

1987. április 29-én a Független Demokrata Unió más pártokkal egyesült és megalapították a Nemzeti Megújulás pártot. Ez a párt az összes jobboldali pártot és mozgalmat magába tömörítette. Az Unió a szervezeten belül megtartotta önálló identitását, amely pártszakadást okozott: az Unió összes vezetője lemondott, míg Jaime Guzmán új pártot alapított Független Demokrata Unió néven 1989-ben.

Pinoche-rendszer végén

[szerkesztés]

Az Unió támogatta Pinochet rendszerét, az 1988-as népszavazáson az "IGEN" vagyis Pinochet hatalomban maradása mellett kampányolt. Majd az újonnan alapított párt a Nemzeti Megújulás Párttal együtt csatlakozott a Demokrácia és Haladás nevű jobboldali választási koalícióhoz, amely Hernan Büchi-t a Pinochet-rendszer egykori pénzügyminiszterét indította elnök-jelöltként. A választást végül a demokratikus pártokat tömörítő Koncentráció koalíció jelöltje Patricio Aylwin nyerte meg.

Növekedés és ellenzék

[szerkesztés]

1990-re Guzmán lett az ellenzék vezetője és egyben az új demokratikus kormány legfőbb kritikusa: gyakran vádolta meg a kormányt, hogy nem harcol eléggé a chilei baloldali fegyveres mozgalmak ellen, amelyek ekkoriban aktívak voltak még. 1991.- április 1-én Guzmánt – aki a Chilei Katolikus Egyetemen adott épp órát – megöli az utcán a szélsőbaloldali Manuel Rodríguez Hazafias Front gerillaszervezet.

A párt hosszú ideig a Nemzeti Megújulással a Szövetség Chiléért jobboldali erőket tömörítő választási koalíció részei voltak.

Viták a Nemzeti Megújulással

[szerkesztés]

2003-ban pártszakadás és belső viták keletkeztek a Nemzeti Megújulással hogy a két párt elnöke közül melyik legyen Szövetség koalíció listavezetője : Pablo Longueira vagy Sebastián Piñera. 2005-ben a párt Joaquín Lavínt indította jelöltként, de a Nemzeti Megújulás Sebastián Piñera jelöltségéhez ragaszkodott. A Koncentráció jelölte Michelle Bachelet volt. Az elnökválasztás első fordulójában Piñera lett a második és Lavín felszólította a szavazóit, hogy a második fordulóban Piñerára szavazzanak. A második fordulóban is Bachelet győzött, a Független Demokrata Unió lett egyéniben a Képviselőház legnagyobb frakciója: 120-ból 33 mandátumra tettek szert.

Ideológia

[szerkesztés]

Gazdaságpolitika

[szerkesztés]

A párt egy olyan szociális piacgazdaságban hisz, amelyben a magántulajdon a legfontosabb. Emellett a társadalmi jólét is fontos, hogy a gazdasági fejlődés is biztosított legyen. A szabad piaci versenyben hisz és ellenzi a monopóliumokat, ösztönzi a kis és középvállalkozások támogatását valamint és a munkát a szegénységből való kitörés egyetlen zálogának tartja a párt.[11]

Család és társadalompolitika

[szerkesztés]

A párt gremialista szellemiségű: fontosnak tartják az egyén szabadságát addig, amíg a társadalom más tagjainak nem árt. A családot a társadalom alapjának tekinti.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Middlebrook, Kevin J. (2000), Conservative parties, the right, and democracy in Latin America, JHU Press, p. 34, ISBN 9780801863868, <https://books.google.com/books?id=LemGCOnDu6sC&pg=PA31>. Hozzáférés ideje: 11 January 2012
  2. ↑ a b Kirby, Peadar (2003), Introduction to Latin America: Twenty-first century challenges, SAGE, p. 157, ISBN 9780761973737, <https://books.google.com/books?id=kEN3n44WLQ8C&pg=PA157>. Hozzáférés ideje: 11 January 2012
  3. ↑ Lies, William & Malone, Mary Fran T. (2006), The Chilean Church: Declining Hegemony?, Georgetown University Press, p. 98, ISBN 9781589017245, <https://books.google.com/books?id=-8gqfwcbTaAC&pg=PA98>. Hozzáférés ideje: 11 January 2012
  4. ↑ El Gremialismo y su postura universitaria en 36 preguntas y respuestas.
  5. ↑ Doctrina y Principios. [2013. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 24.)
  6. ↑ Middlebrook, Kevin J. (2000), Conservative parties, the right, and democracy in Latin America, p. 34, ISBN 9780801863868, <https://books.google.com/books?id=LemGCOnDu6sC&q=independent+democrat+union+conservative&pg=PA31>. Hozzáférés ideje: January 11, 2012
  7. ↑ Middlebrook, Kevin J. (2000), Conservative parties, the right, and democracy in Latin America, JHU Press, p. 54, ISBN 9780801863868, <https://books.google.com/books?id=LemGCOnDu6sC&pg=PA31>. Hozzáférés ideje: 11 January 2012
  8. ↑ Nilsson, Martin (2009), The Left in Government, Taylor & Francis, p. 274, ISBN 9780203884188, <https://books.google.com/books?id=NnZPdGpl7uQC&pg=PA153>. Hozzáférés ideje: 11 January 2012
  9. ↑ Chile prosecutor seeks to investigate claims of police torture of protesters. Reuters, 2019. november 6. (Hozzáférés: 2020. február 19.) „Vandals also attacked the offices of the right-wing Independent Democratic Union (UDI) party several blocks from the Costanera center.”
  10. ↑ Discurso de Chacarillas (1978). [2020. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 13.)
  11. ↑ UDI. (Hozzáférés: 2022. november 25.)
  12. ↑ UDI. (Hozzáférés: 2022. november 25.)