1343-ban a Kölcseyek pusztájaként tartják számon. Nevét 1477-ben Fylesd, 1488-ban Phylesd néven említik, ebben az időben is a Kölcsey uradalomhoz tartozott. 1475-ben a Kemerey család-nak is van itt részbirtoka, melyet a Gacsályiak vettek zálogba. 1488-ban a Kölcseyek birtokuk egyrészét a Perényieknek eladták.
A 16-17. században a Kölcseyek mellett több család is birtokrészt szerzett itt. 1496-ban Ujhelyi László és testvére Ágotha, Szepessy Lászlóné is birtokos Fülesden. 1507-ben Zoltán János, 1518 előtt Werbőczy István (aki ekkor cserélte el birtokait Perényi Istvánnal). 1520-ban a Báthoryak és a Guthi Országh család birtokosok itt. 1544-ben Muchey Pál, Nagyváthy János, Rácz Miklós a település birtokosa. 1561-ben Fekete Balogh János, 1577-ben Kubinyi László és Pongrácz Zsigmond. 1594-ben Wukityevich István is birtokosok. 1642-ben a Kölcsey család tagjai új adományt kaptak összes birtokaikra. 1664-ben Fülesden tartották a vármegyegyűlést is. 1696-ban a település az egész uradalommal együtt a szatmári várhoz tartozott, de később a Kölcseyek ismét visszakapták, és a későbbiekben is az övék maradt. A Kölcsey család-beliek mellett azonban részbirtoka volt még itt a gróf Barkóczy, Gáspárek, a Czégényi Kende, Tarpay, és Barka családoknak is.
A 20. század elején Kölcsey Gábor, Ináncsy Károly, Tarpay Lajos, és Baka Béla a település nagyobb birtokosai.
2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,3%-a magyarnak, 5,1% cigánynak, 0,5% ukránnak mondta magát (6,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 5,8%, református 69,8%, görögkatolikus 1,2%, felekezeten kívüli 0,2% (22% nem válaszolt).[4]
2022-ben a lakosság 93,3%-a vallotta magát magyarnak, 10,4% cigánynak, 0,5% ukránnak, 0,2-0,2% szlováknak, németnek és románnak, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 5,4% volt római katolikus, 64% református, 3,5% görög katolikus, 1,7% egyéb keresztény, 0,2% ortodox, 5,4% felekezeten kívüli (19,8% nem válaszolt).[5]
Református templom - 1829 és 1850 között épült késő barokk stílusban. Tornya népies, romantikus stílus-jegyeket hordoz. Deszkamennyezete 1850-ben készült. Az épületet többször is felújították: 1882-ben, 1937-38-ban, és 1957-ben is.
Falumúzeum – Egy régi parasztházban található.
Kályhamúzeum – Böszörményi Sándor öntöttvas-kályhagyüjteménye.
Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.