Ferrari F300 | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | Scuderia Ferrari |
Előző | Ferrari F310B |
Következő | Ferrari F399 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | szénszálas méhsejt szerkezetű monocoque |
Első felfüggesztés | tolórudas |
Hátsó felfüggesztés | tolórudas |
Motor | Ferrari Tipo 047 3L V10 szívó |
Váltó | 7 sebességes transzverzális |
Üzemanyag | Shell |
Gumik | Goodyear |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | Scuderia Ferrari |
Pilóták | 3. Michael Schumacher 4. Eddie Irvine |
Első verseny | 1998-as Formula–1 ausztrál nagydíj |
Utolsó verseny | 1998-as Formula–1 japán nagydíj |
Futott versenyek | 16 |
Győzelmek | 6 |
Dobogós helyezések | 19 |
Edzéselsőségek | 3 |
A Ferrari F300 Formula–1-es versenyautó, amellyel a Scuderia Ferrari versenyzett az 1998-as Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Michael Schumacher és Eddie Irvine voltak. A kasztnit Rory Byrne, Giorgio Ascanelli, Aldo Costa, Willem Toet és Nikolas Tombazis tervezték, Ross Brawn pedig technikai igazgatóként töltött be fontos szerepet. Elődjéhez hasonlóan 3 literes V10-es motort használt, az 1998-tól érvényes szabályok értelmében pedig keskenyebb kialakítású volt.
Külsőre nagymértékben hasonlított az előd F310B-re, csak a keskenyebb kialakítás és az apróbb oldaldobozok, amik elsőre szembetűnőek. Az F300-as egy versenyképes és megbízható konstrukció volt, aerodinamikailag azonban gyengébb volt, mint a McLaren MP4/13-as. Ennek ellenére Schumacher harcban volt a világbajnoki címért, bár az idény végén be kellett érnie a második hellyel. A Ferrari ugyancsak második lett a konstruktőri bajnokságban.
Az F300-as jó kiindulási alap volt a későbbi évek dominanciájához. Schumacher hatalmas pontbeli hátrányt dolgozott le az idény során Mika Häkkinennel szemben, két futammal a szezon vége előtt aratott olasz győzelmével pedig pontok szempontjából is beérte őt. Az utolsó előtti, luxemburgi nagydíjon aztán Häkkinen mögött ért célba, tehát ponthátrányból várhatta a mindent eldöntő versenyt. Miután az autója már a japán futam elején a rajtrácson ragadt, és később még defektet is kapott, így a világbajnoki esélyei szertefoszlottak, még úgy is, hogy egyébként a versenyben nyújtott teljesítménye nyomán dobogós lehetett volna. Irvine bajnoki negyedik lett, köszönhetően annak is, hogy a Ferrari kétszer is kettős győzelmet aratott. Irvine nem tudott nyerni az évben.[1]
Az idény során számos fejlesztést kipróbáltak. Argentínában szélesebb első gumikkal kísérleteztek. San Marinóban ők is kipróbálták a pilótafülke két oldalára elhelyezett úgynevezett X-szárnyat, melyet nem sokkal később be is tiltottak. A német és a belga nagydíjakon egy nagyobb tengelytávú variánst vetettek be, a japán nagydíjra pedig egy új motort. Kanadában kapta a legtöbb fejlesztést az autó: új diffúzort, új hátsó elemeket, új első szárnyat, és felfelé vezetett kipufogót. Schumacher ezután sorozatban háromszor győzött. Különösen a kipufogó új kialakítása volt aerodinamikai és hűtési szempontból is annyira jó, hogy más csapatok is elkezdték másolni.[2]
A tesztek során felmerült, hogy a Ferrari talán Bridgestone abroncsokra vált, de erre csak a következő idényben került sor, mikor a Goodyear kiszállt a Formula-1-ből.[3]
(félkövérrel jelölve a pole pozíció; dőlt betűvel a leggyorsabb kör)
Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1998 | Scuderia Ferrari | Ferrari 047 V10 | G | AUS | BRA | ARG | SMR | ESP | MON | CAN | FRA | GBR | AUT | GER | HUN | BEL | ITA | LUX | JPN | 133 | 2. | |
Michael Schumacher | KI | 3 | 1 | 2 | 3 | 10 | 1 | 1 | 1 | 3 | 5 | 1 | KI | 1 | 2 | KI | ||||||
Eddie Irvine | 4 | 8 | 3 | 3 | KI | 3 | 3 | 2 | 3 | 4 | 8 | KI | KI | 2 | 4 | 2 |
Klasszikus autóként megjelent az F1 2013 című videojátékban.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferrari F300 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.