Gérard Christophe Michel Duroc

Gérard Christophe Michel Duroc
SzületettGéraud Hubert Christophe de Michel du Roc de Brion
1772. október 25.[1][2][3][4]
Pont-à-Mousson
Elhunyt1813. május 23. (40 évesen)[1][2][3][4]
Markersdorf
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the Sénat conservateur
  • Grand Marshal of the Palace
  • nagykövet
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • A Diadalívre gravírozott névlista
Halál okabevetésben esett el
Sírhelye
A Wikimédia Commons tartalmaz Gérard Christophe Michel Duroc témájú médiaállományokat.

Gérard Christophe Michel Duroc (általánosan használt nevén Michel Duroc) (Pont-à-Mousson (Lotaringia), 1772. október 25. – Markersdorf mellett, 1813. május 23.) francia tábornok, Napóleon marsallja, friauli herceg.

Életpályája

[szerkesztés]

Ősrégi nemesi családból született. Kiképzését a châlons-i tüzérségi iskolában nyerte. A francia forradalom idején Németországba menekült. Hazájába 1796-ban visszatérve, mint Bonaparte tábornok hadsegéde, az olasz hadsereghez került; az Isonzón való átkelésnél (1797 márciusában) súlyosan megsebesült, ugyanakkor zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Kitűnt az egyiptomi hadjáratban is, továbbá Szíriában, Jaffa előtt, amiért visszatértekor dandártábornokká nevezték ki. Brumaire 18-án közreműködött a Direktórium megbuktatásában, azután pedig mint követ sikeresen működött Berlinben, Szentpétervárott, Stockholmban és Koppenhágában az első konzul érdekében, amiért hadosztálytábornokká, majd Napóleon trónra lépésekor (1804) a császári palota főmarsalljává nevezték ki. A császár, aki ismerte Duroc nemes jellemét és hűségét, teljes bizalmával ajándékozta meg. Duroc állandóan ott volt Napóleon kíséretében és mérséklő, közvetítő befolyást gyakorolt reá. 1805-ben újra háborúba indult és Austerlitz mellett a gránátosok hadtestét vezérelte. A jénai csata után Duroc kötötte meg a békét Szászországgal, a friedlandi csata után pedig fegyverszünetet kötött a poroszokkal. Napóleon erre jutalmul friauli herceggé tette. Az asperni csata után a tartalék tüzérséget vezérelte Lobau szigetén, és a znaimi csata után fegyverszünetet hozott létre. A szerencsétlen kimenetelű orosz hadjárat után a Franciaországba visszasiető császár a gárdák újjászervezését bizta rá. A bautzeni csatából való visszavonulás közben, Markersdorf mellett, a császár közvetetlen közelében ágyúgolyó terítette le. Halála mélyen megindította a császárt, aki még Szent Ilona-szigetén sem feledkezett meg róla és végrendeletében tetemes összeget hagyott Duroc leányára.

Duroc halála, Horace Vernet alkotása (1813 körül) - a haldokló ágyánál Napóleon császár.

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Duroc tetemét 1845-ben a párizsi Invalidusok dómjában helyezték örök nyugalomra.
  • Állomás viseli a nevét (Duroc) a párizsi metró 10-es és 13-as vonalán.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b GeneaStar


Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]