Georg Waitz | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1813. október 9. Flensburg |
Elhunyt | 1886. május 24. Berlin (72 évesen) |
Sírhely | Alter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin |
Ismeretes mint | jogtörténész |
Nemzetiség | német |
Házastárs | Clara Schelling |
Iskolái |
|
Tudományos fokozat | doktorátus |
Szakmai kitüntetések | |
| |
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Waitz témájú médiaállományokat. |
Georg Waitz (Flensburg, 1813. október 9. – Berlin, 1886. május 24.) német jogtörténész, medievista, a német történeti forrásoknak egyik legismertebb kiadója.
1832 és 1836 között a kieli és a berlini Humboldt Egyetemen történelmet, jogtudoményt, filozófiát és evangélikus teológiát hallgatott. A történészi pályát Leopold von Ranke hatására választotta. Kezdetben Hannoverben, majd 1842-től kezdve Berlinben dolgozott Georg Heinrich Pertz tudományos munkatársaként a német középkori forrásgyűjtemény, a Monumenta Germaniae Historica (MGH) keretében.
1842-ben a történelem rendes professzori állására kapott meghívást a kieli egyetemre. Ugyanebben az évben vette feleségül Clara Schellinget, Friedrich Wilhelm Joseph Schelling lányát.
1846-ban mint az egyetem képviselője a holsteini tartománygyűlésen vett részt, ahol a németség érdekében buzgólkodott. Az 1848-as márciusi mozgalmak idejében Rendsburgban működött mint az ideiglenes kormány tagja. Később a frankfurti parlamentbe választották, ahol eleinte a kaszinó-párthoz, utóbb az ún. Weidenbusch-párthoz tartozott, miután Gagernnel együtt a gyülésből kivált.
1848-ban a Göttingeni Egyetemre ment át, ahol egyik alapítója volt a történelmi szemináriumnak, amely utóbb göttingeni történeti iskola néven lett ismert. 1875-ben az MGH elnöke lett és Berlinbe költözött, emellett a Rotteck-Welcker'sches Staatslexikon, a Historische Zeitschrift és az Allgemeine Deutsche Biographie közreműködője.
A szövegkritika terén elsőrangú tekintélynek számított, és számos német és külföldi történelmi társulat tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémiának 1879-től volt kültagja.
Életének főműve a 12. század közepéig terjedő hétkötetes Deutsche Verfassungsgeschichte, amely bőséges anyagával ma is értékes forrás. Emellett feldolgozta és folytatta Friedrich Christoph Dahlmann Quellenkunde der deutschen Geschichte című munkáját. A mű kezdettől fogva tartalmazott szakirodalmi adatokat, és utóbb tiszta bibliográfiává alakult át.
1846-ban Waitz tagja lett a holsteini rendi gyűlésnek. Ugyanabban az évben egyik aláírója volt a VIII. Keresztély dán királyhoz, a schleswigi örökösödés ügyében intézett nyílt levélnek; ezzel magára vonta a dán kormány neheztelését. Az 1860-as években is kiállt Schleswig-Holstein oszthatatlansága és a Német Szövetséghez való tartozása mellett. 1848. május 18. és 1849. május 20. között tagja volt a frankfurti parlamentnek, és részt vett az alkotmányozó bizottságban.