Gevorg Emin

Gevorg Emin
SzületettԿառլեն Մուրադյան
1919. szeptember 30.[1][2][3][4]
Astarak[3][4]
Elhunyt1998. június 11. (78 évesen)[1][2]
Jereván
Állampolgársága
GyermekeiArtashes Emin
Foglalkozása
Tisztségefőszerkesztő
IskoláiNational Polytechnic University of Armenia (–1940)
Kitüntetései
  • emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
  • Sztálin-díj (1951)
  • Méltóság Érdemrendje (1956. június 27.)
  • Méltóság Érdemrendje (1969. október 10.)
  • A Szovjetunió Állami Díja (1976)
  • Népek Közötti Barátságért Érdemrend (1979. szeptember 28.)
  • Októberi Forradalom érdemrend (1984. november 16.)
SírhelyeGrave of Gevorg Emin
Gevorg Emin aláírása
Gevorg Emin aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Gevorg Emin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gevorg Emin (örményül: Գևորգ Էմին; Astarak, 1919. szeptember 30. – 1998. június 11.) örmény költő, esszéista és műfordító.

Élete

[szerkesztés]

Emin egy tanár fiaként született Astarak városában. 1927-ben a családja Jerevánba, az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába költözött. 1936-ban fejezte be a középiskolai tanulmányait, 1940-ben a helyi Nemzeti Politechnikai Egyetemen vízépítő mérnökként végzett. Az iskolai évek után vízierőművek építésénél dolgozott.

A költői gyökerei mélyen beágyazódtak annak az országnak a kultúrájába és vadregényes tájaiba, ahol felnőtt. Ehhez járult még a modern költészet, különösen a francia szimbolista költők széleskörű ismerete, valamint a költészet erejébe vetett tartós hite.

1941 és 1945 között a második világháborúban harcolt, ahol megsebesült. A verseiben nem tett konkrét utalást saját háborús tapasztalataira, de gyakran utalt az örmény népirtásra.

A műveit örményről számos nyelvre lefordították világszerte. Jevgenyij Jevtusenko Emin művei megismerésekor azonnal barátsággal üdvözölte művésztársát.

A költői munkásságáért 1951-ben Sztálin-díjat, 1976-ban pedig a Szovjetunió Állami Díját kapta. 1972-ben az Egyesült Államokban járt Jevtusenkóval együtt, ahol versfelolvasásokat tartottak. Amerikai tapasztalatai tükröződtek néhány későbbi költeményében.

Első felesége a híres örmény költő, Vahan Terian(wd) lánya volt. Neje halála után feleségül vette Armenouhi Hampariant. Három fiuk született.

Emin műfordítói tevékenysége is jelentős volt: különösen nagyra becsülik a lengyel költők műveinek fordításaiért, Adam Mickiewicztől a kortárs költőig, Tadeusz Różewiczig. Lengyelország függetlenségéért és nemzeti identitásáért vívott hosszú harcát látva Emin párhuzamot talált Örményországgal kapcsolatban, és üdvözölte „a lengyel nép büszke lelkületét, fanatikus ragaszkodását a földhöz, a nyelvhez, az irodalomhoz és a hagyományokhoz”.

Testvére Vazgen Muradian(wd) örmény-amerikai zeneszerző volt.

Képgaléria

[szerkesztés]
  • Szobra Jerevánban
    Szobra Jerevánban
  • Síremléke az astaraki Vörös-templom udvarán
    Síremléke az astaraki Vörös-templom udvarán
  • Emléktáblája Jerevánban
    Emléktáblája Jerevánban
  • Örmény bélyegen (2019)
    Örmény bélyegen (2019)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. május 4.)
  3. ↑ a b Örmény Enciklopédia
  4. ↑ a b Armenian Concise Encyclopedia

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gevorg Emin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]