Guido Tonelli

Guido Tonelli
A CMS-kísérlet előtt a CERN-ben
A CMS-kísérlet előtt a CERN-ben
SzületettGuido Emilio Tonelli
1950. november 8. (74 éves)
Casola in Lunigiana, Massa-Carrara megye,  Olaszország
Állampolgárságaolasz
Nemzetiségeolasz
Foglalkozása
IskoláiPisai Egyetem
KitüntetéseiEnrico Fermi-díj (2013)
A Wikimédia Commons tartalmaz Guido Tonelli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Guido Tonelli (Casola in Lunigiana, 1950. november 8. –) olasz részecskefizikus, aki részt vett a Higgs-bozon felfedezésében a Nagy Hadronütköztetőben.[1] A Pisai Egyetem általános fizika professzora és a CERN vendégtudósa.

Élete

[szerkesztés]

Érettségi bizonyítványát 1969-ben a La Spezia-i Lorenzo Costa(wd) liceo classicoban[2] 60/60-as eredménnyel szerezte meg. Ezt követően 1975-ben fizikából szerzett diplomát a pisai egyetemen (110/110-es szavazattal), ahol 1992-ben professzor lett.

1976 óta a részecskefizika területén dolgozik, részt vesz a CERN kísérletekben NA1(wd), NA7(wd) és ALEPH, valamint a CDF(wd) kísérletben a bataviai(wd) (Illinois) Fermilabban. Hozzájárulásai között szerepel a bájos mezonok(wd)[3] élettartamának első precíziós mérése, az alapvető kölcsönhatások standard modelljének precíziós tesztjei, a Higgs-bozon keresése, valamint a szuperszimmetria vagy a standard modellen túli új fizika különböző leírásai.

A '90-es évek eleje óta tevékenysége főként a Compact Muon Solenoid kísérletével foglalkozik, amelyet a genfi CERN-ben (Svájc) javasoltak a Large Hadron Collider (LHC) kísérlethez. A koncepciótervezés óta részt vesz a CMS-ben, hozzájárulva egy teljesen félvezető eszközökön alapuló központi nyomkövető eredeti ötletéhez.[4] Megválasztották a CMS szóvivőjének a 2010-2011 közötti időszakra.[5]

2011. december 13-án Fabiola Gianottival(wd)[6], az ATLAS szóvivőjével együtt a CERN-ben tartott speciális szemináriumon bemutatta az első bizonyítékot a Higgs-bozon jelenlétére a 125 GeV/c2 tömeg körül.[7] A 125 GeV jel ismét megjelenik a 2012 tavaszán gyűjtött új adatokban, és a 7 TeV 2011 adatokat a 8 TeV, 2012 adatokkal kombinálva a jel statisztikai szignifikanciája eléri az új felfedezés bejelentéséhez szükséges hagyományos 5 szigma küszöböt.[8] Ezért 2012. július 4-én az ATLAS és a CMS kísérletek hivatalosan bejelentették egy új, Higgs-szerű bozon megfigyelését az LHC-n.[9]

2013. március 14-én az ATLAS és a CMS által a La Thuile-i Moriond Konferencián[10] bemutatott új eredmények megerősítik, hogy minden megfigyelés összhangban van azzal a hipotézissel, hogy a megfigyelt részecske a Standard Model-beli Higgs-bozon.[11]

Ennek a felfedezésnek köszönhetően 2013. október 8-án a 2013. évi fizikai Nobel-díjat François Englert és Peter Higgs kapta azzal a motivációval, hogy „egy olyan mechanizmus elméleti felfedezéséért, amely hozzájárul a szubatomi részecskék tömege eredetének megértéséhez, és amelyet a közelmúltban a CERN nagy hadronütköztetőjében végzett ATLAS és CMS kísérletek megerősítettek a megjósolt alapvető részecske felfedezésével."[12]

Magánélete

[szerkesztés]

Feleségével, Luciana Piddiuval két gyermekük született.[13][14]

Díjai

[szerkesztés]
  • 2012. október 24-én Giorgio Napolitano államelnök az Olasz Köztársasági Érdemrend Parancsnoki fozatát adományozta neki egy új, Higgs-szerű részecske felfedezéséhez való hozzájárulásáért az LHC-n.[15]
  • 2012. december 11-én elnyerte a 2012. évi Fundamentális Fizikai Különdíjat[16] „az új Higgs-szerű részecske felfedezéséhez vezető törekvéséért az LHC-nél az ATLAS és a CMS együttműködése révén”.
  • 2013. július 23-án elnyerte az Olasz Fizikai Társaság 2013-as Enrico Fermi-díját. A Társaság a díjat „Guido Tonellinek ítélte oda, aki a CMS kísérlettel felfedezett egy 125 GeV körüli tömegű és egy Higgs-bozonnak megfelelő tulajdonságú, elméletileg csaknem 50 éve megjósolt alapvető részecskét CMS-kísérletével, amelynek léte hatalmas mennyiségű betekintést biztosít a részecskefizika standard modelljébe.”[17][18]
  • 2014-ben megkapta Pisa városának legmagasabb kitüntetéseit a „Galileo Galilei születésének 450. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken” belül. 2014. március 11-én az Ezüst Torony kitüntetést,[19] 2014. október 24-én pedig a köztársasági elnök, Giorgio Napolitano Becsületéremmel[20] tüntették ki. A motiváció szerint a díjat „Guido Tonellinek, a Higgs-bozon felfedezése főszereplőjének ítélték oda, ami után 2013-ban a fizikai Nobel-díjat François Englert és Peter Higgs kapta. Guido Tonelli, a CERN tudósa és a Pisai Egyetem professzora az utolsó példa a kiválóság hagyományára, amely Galileo Galileitől indult, majd Enrico Fermivel, Bruno Pontecorvóval[21] és Carlo Rubbiával folytatódott.”

Művei

[szerkesztés]
  • 2016, "La nascita imperfetta delle cose" (A dolgok tökéletlen születése), Rizzoli(wd), ISBN 9788858687482
  • 2017, "La nuova fisica delle particelle e i segreti dell'universo. Un dialogo tra filosofia, scienza e religione" (Az új részecskefizika és az univerzum titkai. Párbeszéd filozófia, tudomány és vallás között), Remo Bodeivel(wd)[22] együttműködve, Book Time kiadó, ISBN 9788862182867
  • 2018, "Cercare mondi. Esplorazioni avventurose ai confini dell'universo" (Világok keresése. Kalandos felfedezések az univerzum peremén"), Rizzoli, ISBN 9788817098656
  • 2020, "Genesi. Il grande racconto delle origini" (Genezis. A nagy eredettörténet), Feltrinelli(wd), ISBN 9788858841037
  • 2021, "Cultura e scienza" (Kultúra és tudomány), Marco Malvaldi(wd)[23] és Vito Mancuso(wd)[24] közreműködésével, Aras kiadó, ISBN 9791280074232
  • 2022, "Quando si accesero le stelle. Un grande scienziato ti racconta la nascita dell'universo" (Amikor a csillagok kigyúltak. Egy nagyszerű tudós mesél az univerzum születéséről), Sergio Rossival, Feltrinelli, ISBN 9788807923777
  • 2022, "Tempo. Il sogno di uccidere Chrònos" (Idő. Kronosz meggyilkolásának álma), Feltrinelli, ISBN 9788807896668
  • 2023, "Materia. La magnifica illusione" (Anyag. A csodálatos illúzió), Feltrinelli, ISBN 9788807493515

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Genezis. A világegyetem születése hét napban elbeszélve (Genesi) – Corvina, Budapest, 2021 · ISBN 9789631367669 · Fordította: Balázs István
  • Idő. Khronosz megölésének álma (Tempo) – Corvina, Budapest, 2023 · ISBN 9789631369137 · Fordította: Balázs István

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ DENNIS OVERBYE: Chasing the Higgs: How 2 Teams of Rivals Searched for Physics' Most Elusive Particle. The New York Times, 2013. március 4. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
  2. ↑ A liceo classico vagy ginnasio (szó szerint 'klasszikus líceum') a legrégebbi, állami középiskolai típus Olaszországban. Oktatási tanterve több mint öt évet ölel fel, amikor a tanulók általában 14-19 évesek.
  3. ↑ A D-mezonok a legkönnyebb bájos kvarkokat tartalmazó részecskék.
  4. ↑ Archived copy. [2005. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 3.)
  5. ↑ Archived copy. [2010. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 3.)
  6. ↑ Fabiola Gianotti (1960. október 29. –) olasz kísérleti részecskefizikus, a svájci CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) első női főigazgatója.
  7. ↑ CERN Press Release: ATLAS and CMS experiments present Higgs search status
  8. ↑ Az 5σ 99,99994% esélyt ad arra, hogy a CMS és az ATLAS detektorok által látott adatok nem csak véletlenszerű zajok – és 0,00006% az esélye annak, hogy téves mérés; Az 5σ a szükséges bizonyosság ahhoz, hogy valami hivatalosan tudományos „felfedezés” legyen. Az öt szigma azt jelenti, hogy kevesebb, mint 1 a 3 millióhoz az esélye annak, hogy csak szerencsés véletlenként figyelték volna meg a kapott eredményt .
  9. ↑ DENNIS OVERBYE: Physicists Find Particle That Could Be the Higgs Boson. The New York Times, 2012. július 4. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
  10. ↑ Rencontres de Moriond
  11. ↑ New results indicate that new particle is a Higgs boson. CERN. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
  12. ↑ Nobel Prizes 2013. [2017. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 13.)
  13. ↑ Guido Emilio Tonelli (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2023. június 7.)
  14. ↑ 27esimaora – autore Corriere della Sera. (Hozzáférés: 2023. június 7.)
  15. ↑ Former CMS Spokesperson receives Italian knighthood. CMS Experiment, 2012. október 5. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
  16. ↑ Fundamental Physics Prize – News. Fundamental Physics Prize. [2013. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 11.)
  17. ↑ (2013. október 1.) „Enrico Fermi Prize honours LHC physicists”. CERN Courier 53 (8), 42. o. 
  18. ↑ SIF Fermi Prize for decisive contribution to LHC discoveries. e-EPS, 2013. augusztus 21. (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.)
  19. ↑ [ Pisa ] Torre d'argento al fisico Guido Tonelli, 'lectio magistralis' al Polo Fibonacci | gonews.it. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
  20. ↑ [ Pisa ] Ginsborg, Pascale, Albisani e Salibra i vincitori del premio letterario della città della Torre | gonews.it. [2014. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
  21. ↑ Bruno Pontecorvo (Бру́но Макси́мович Понтеко́рво; 1913. augusztus 22. – 1993. szeptember 24.) olasz és szovjet atomfizikus, Enrico Fermi korai asszisztense, számos tanulmány szerzője a részecskefizika, különösen a neutrínók témakörében. Meggyőződéses kommunista volt, 1950-ben disszidált a Szovjetunióba, ahol folytatta a müon bomlásával és a neutrínókkal kapcsolatos kutatásait.
  22. ↑ Remo Bodei (1938. augusztus 3. – 2019. november 7.) olasz filozófus.
  23. ↑ Marco Malvaldi (1974. január 27. –) olasz kémikus és regényíró.
  24. ↑ Vito Mancuso (1962. december 9. – Carate Brianza) olasz teológus.

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Guido Tonelli című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.