Gyékényes | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Csurgói | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Gergelics Sándor (független)[1] | ||
Irányítószám | 8851 | ||
Körzethívószám | 82 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 980 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 29,71 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 33,76 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 14′ 08″, k. h. 17° 00′ 02″46.235569°N 17.000631°EKoordináták: é. sz. 46° 14′ 08″, k. h. 17° 00′ 02″46.235569°N 17.000631°E | |||
Gyékényes weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyékényes témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gyékényes község Somogy vármegyében, a Csurgói járásban.
A horvát határ közvetlen közelében fekszik, néhány kilométerre a Dráva folyásától. Közúton északkeleti irányból, Csurgó felől, Porrogszentkirály érintésével a 6808-as úton érhető el, Nagykanizsa irányából pedig a 6804-es út vezet idáig.
A település nevét viselő Gyékényes vasútállomás a Dél-Dunántúl fontos vasúti csomópontja és határállomása Horvátország felé. Három magyarországi vasútvonal is találkozik itt, a 30-as számú (Budapest–)Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal, a 41-es számú Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal és a 60-as számú Gyékényes–Pécs-vasútvonal, illetve itt lépik át az országhatárt a Budapestet Zágrábbal és Fiumével összekötő vonatok is. Az állomás maga egyébként nem Gyékényesen, hanem a szomszédos Zákány közigazgatási területén található.
Gyékényes és környéke már a Római Birodalom idején is lakott hely volt, amit az 1971-es ásatásokon előkerült római korból származó leletek is bizonyítanak.
Első ismert birtokosai a Geregye nemzetségbeli Écs és fia, Pál országbíró voltak, akinek öröklött birtokai voltak Vas vármegyében, a Sár-folyó mellett, a mai Zalaegerszeg környékére eső Egerváron, Fancsikán, Középfaluban, köztük Gyékényesen is, melyeket Pál országbíró 1255-ben rokonával, I. Geregye fia Barnabással cserélt el annak Berettyó-menti, Bihar vármegyei Micske, Poklostelek (Vámos-), Láz, Sáncz és Dénes birtokaiért az ő Zalaegerszeg közelében fekvő Fancsika (Nagyfaludi puszta), Középfalu, Gyékényes, Pincze és Pózva (Pazuba) falvakba eső részeiért.
1380-ban Gykynes alakban írva említették. Tulajdonosai ekkor egymást váltó birtokos családok voltak: 1446-ban a Marczali család leszármazottai, majd Zákányi László leányai birtokában volt. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka lett, majd a Báthoriak kapták meg az itteni földeket. 1598-1599 között Nádasdy Ferenc birtoka volt. , majd 1600-ban Kanizsa eleste után, török kézre került a település. Visszafoglalása után 1677-ben Széchényi György kalocsai érseké lett.
Az 1945-öt megelőző 110 évben a Zichyek birtokolták.
A községben 2007-ben 986 fő élt és összesen 467 lakás volt.[3]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 988 | 986 | 1003 | 1023 | 920 | 981 | 980 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,9%-a magyarnak, 6,3% cigánynak, 0,4% horvátnak, 1,5% németnek mondta magát (9,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,4%, református 2,4%, evangélikus 13,8%, görögkatolikus 0,3%, felekezet nélküli 6,6% (14,2% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 90,5%-a vallotta magát magyarnak, 6,4% cigánynak, 3,5% németnek, 0,2% horvátnak, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47,5% volt római katolikus, 12% evangélikus, 2,1% református, 0,2% görög katolikus, 0,2% egyéb keresztény, 2% egyéb katolikus, 7,6% felekezeten kívüli (28,5% nem válaszolt).[13]
A település legnagyobb nevezetességét a kavicsbányatavak jelentik, köztük a Kotró, ami 2011-ben megkapta az Örökségünk – Somogyország Kincse kitüntető címet is. A kavicsbányák 1920 óta működnek, a bányatavak vize pedig olyan tiszta, hogy a Kotró sokáig a megye ivóvíztartalékának számított. A látótávolság a víz alatt akár a 3–8 métert is elérheti. A mély tavakban (a kitermelés közelében a 30 métert is megközelíti a mélység) búváriskola is működik, de a horgászok is kedvelik.[14][15]