Gállei erőd | |
Település | Gálle |
Építési adatok | |
Építés éve | 16. század |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | erőd |
Kezelő | Government of Sri Lanka |
Világörökségi adatok | |
Világörökség-azonosító | 451 |
Típus | kulturális |
Kritériumok | (IV) |
Felvétel éve | 1988 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 6° 01′ 37″, k. h. 80° 13′ 02″6.026944°N 80.217222°EKoordináták: é. sz. 6° 01′ 37″, k. h. 80° 13′ 02″6.026944°N 80.217222°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gállei erőd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A gállei erőd (szingalézül: ගාලු කොටුව (Gálu kotuva), tamilul: காலிக் கோட்டை (Kálik kóttai), más néven: holland erőd) Srí Lanka európai kultúrához kapcsolódó történelmi emlékei közül az egyik legjelentősebb. A portugálok építették a 16. században, később a hollandoké, majd a briteké lett. Ma a Világörökség részét képezi.[1]
Maga Gálle város már Ptolemaiosz 2. századi térképén is megjelent, és a későbbi évszázadok híres utazói közül is többen tesznek róla említést. A portugál hajósok 1505-ben itt szálltak először partra Srí Lanka szigetén. Nem sokkal később szövetséget kötöttek a helyi királlyal, és nekiláttak egy kezdetleges, palánkokkal és cövekből készült falakkal körbevett erőd felépítésének. 1541-ben ebben az erődben egy ferences kápolnát is létesítettek, amelynek romjai még ma is láthatók. Ez az erőd, amelyet Szent Kereszt- (Santa Cruz-) erődnek hívtak, azonban még csak sárból és pálmafákból készült, és kezdetben igen kicsi volt, csak később egészítették ki további védművekkel, őrtoronnyal és három bástyával.[2]
Ahogy a portugálok hatalma és befolyása növekedett, székhelyüket áttették Colombóba, de 1588-ban, amikor ottani központjukat I. Rádzsaszinha szítávakai király megtámadta, visszatértek Gálléba. Amikor a későbbi években fokozódott a helyiek ellenállása a portugálokkal szemben, az erődöt fogolytáborként is használták.[2]
1640-ben a hollandok egy Koster nevű ember vezetésével és II. Rádzsaszinha kandi királlyal szövetkezve mintegy 2500 emberrel támadást indítottak a gállei erőd ellen, végül sikerült is elfoglalniuk. A szingaléz uralkodó, hálából, hogy megszabadulhatott a portugáloktól, a helyiek segítségével, immár holland specifikációk alapján hozzájárult az erőd újjáépíttetéséhez. A hollandok a következő időszakban továbbfejlesztették az immár fő központjukként használt gállei erődöt: barokk protestáns templomot, parancsnoki rezidenciát, fegyverraktárat, közigazgatási épületeket, lakónegyedeket, raktárakat, üzleteket, kovács-, ács- és kötélverőműhelyt is létesítettek benne. Ugyancsak a holland korból származik az a szennyvízcsatorna-rendszer, amelyet dagálykor eláraszt a tenger vize, majd amikor a vízszint visszacsökken, magával viszi a felgyülemlett szennyet is.[2]
A megerősített erődfalak többsége 1663-ban épült, ezekhez a hollandok már gránitot és korallokat is felhasználtak. Összesen 14 bástyát építettek (neveik például: Nap, Hold, Csillag, Hajnal, Utrecht és Kleipenberg), az erődítmény területe 130 holdra nőtt. Az erődben rácsos szerkezetű utcahálózatot alakítottak ki, de az erőd széleihez közeli utak párhuzamosak voltak a külső védművekkel, hogy egy esetleges támadás esetén a védők könnyebben mozoghassanak.[2]
A holland uralom 1796-ig tartott, ekkor azonban a britek elfoglalták Colombót, egy héttel később pedig a gállei erőd is az ő kezükre került. Mivel azonban a brit központ Colombóban működött, Gállére kevés figyelmet fordítottak: az erőd jelentősége az idő múlásával folyamatosan csökkent. Ennek ellenére fejlesztéseket is hajtottak benne végre: a sáncárkot lezárták, az Utrecht bástyánál világítótornyot építettek, a Nap és a Hold bástya között pedig új kaput nyitottak. 1883-ban egy tornyot is emeltek Viktória királynő jubileumára, a második világháborúban pedig megerősítették az erődöt.[2] A régi világítótorony 1934-ben leégett, helyette néhány évvel később építettek újat.[3]
Az erőd a Srí Lanka délnyugati partján található Gálle városban helyezkedik el, egy olyan félszigeten, ami a modernkori belvárostól délre nyúlik bele az Indiai-óceánba. Maga az erőd hosszúsága és szélessége is mintegy 600–700 méter, benne egy egész városrész található jónéhány utcával. Az erődöt a város többi részétől a félsziget körülbelül 400 méter szélességű „nyele” választja el: itt épült fel a Gallei nemzetközi krikettstadion.
Két főkapuja van, mindkettőt hullórostéllyal látták el. A főbejárat északon nyílik, közvetlenül a krikettstadion déli oldalán levő körforgalomnál. A korábban itt húzódó árok még a portugál időkből származott, ezt a hollandok kiszélesítették, 1669-ben pedig egy felvonóhidat létesítettek rajta. A másik, a régi főkapu a kikötő felőli (északkeleti) oldalon található. Ennek külső oldala fölött a brit királyi címer látható, belső oldala fölött az ANNO MDCLXIX felirat, fölötte pedig egy holland jelkép: oroszlánok között a VOC felirat, ami a Vereenigde Oostindische Compagnie, azaz a Holland Kelet-indiai Társaság rövidítése.[2]
Továbbhaladva a fal mentén a Fekete bástyához jutunk, amely az egész erőd legrégebbi bástyája, és amit még a portugálok építettek. A keleti fal déli végén található az Utrecht bástya, valamint egy jóval később, 1938-ban épült, 18 méter magas világítótorony. A délnyugati sarokban található az a bástya, ahonnan a közeledő hajókat a veszélyes vízalatti sziklákra figyelmeztették. Innen északnyugatra található a Trion bástya, ahol egy szélmalom maradványai vannak: ez arra szolgált, hogy energiája segítségével a tengerből vizet húzzanak fel a kiszáradt utcák locsolására.[2]
Az erődben található utcák mentén számos alacsony (1- vagy 2-szintes) holland gyarmati stílusú ház áll. Rajtuk kívül számos nevezetes épület található még itt:[2][3]