Hajnal István

Ez a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Hajnal István (egyértelműsítő lap).
Hajnal István
Született1892. július 3.[1]
Nagykikinda
Elhunyt1956. június 16. (63 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásatörténész,
egyetemi tanár
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (1990)
SírhelyeFarkasréti temető (18-1-286)[3][4]
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Hajnal István témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnal István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hajnal István (Nagykikinda, 1892. július 3. – Budapest, 1956. június 16.) Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, a történelemtudományok doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Magyar Országos Levéltár tisztviselője.

Műveiben legfőképp az összehasonlító írástörténet problémáival és a technikai fejlődés társadalmi összefüggéseivel, a szociológia és a történelemtudomány kapcsolataival foglalkozott.

Életpályája

[szerkesztés]

Elzász-Lotharingiából 1813. táján a magyarországi Bánátba letelepedett család legkisebb fiú gyermekeként született. Apja Hajnal József Kaposvár főállatorvosa, anyja Karg Vilma volt. Négyen voltak testvérek: két fiú és két lány született a családba. A család eredeti neve Henlein volt.

Hajnal István elemi iskoláit Nagykikindán, illetve Mezőhegyesen kezdte, majd Kaposváron fejezte be, tanulmányai során a magyar mellett a németet is anyanyelvként tanulta. 1910-ben leérettségizett, majd a budapesti egyetem történelem-földrajz szakára iratkozott be, ahol többek között Marczali Henrik és Fejérpataky László is tanára volt, majd Lipcsében tanult. Tanulmányainak befejezése után a budapesti Kereskedelmi Akadémia és a bécsi Theresianische Akadémia magyar prefektusa lett.

Az első világháború alatt egy ideig katonáskodott, majd a világháború után Klebelsberg Kuno megbízásából részt vett a bécsi levéltári expedícióban, minek során a Kossuth emigráció törökországi történetéhez gyűjtötte az anyagot. Az e témáról készült kötete 1927-ben jelent meg.

1922-ben kötött házasságot, melyből egy gyermeke született. Később az Esterházy család levéltárosa lett, mely hivatását 1930-ig töltötte be. 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1939-től rendes tagjává választották. 1930-tól a budapesti egyetem újkori egyetemes történeti tanszékén tanított. 1931–1942 között pedig a Századok című folyóirat szerkesztője lett.

1949-ben több más sorstársával együtt kizárták az akadémia tagjai közül, 1950-ben pedig nyugdíjazták. 1956. június 16-án halt meg Budapesten, 63 éves korában.

1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott a magyar történettudományban végzett szociológiai és társadalomtörténeti összefüggések feltárásáért.

Művei

[szerkesztés]
  • IV. Béla király kancelláriájáról (1914)
  • Írástörténet és az írásbeliség felújulása korából (1921)
  • A Kossuth emigráció Törökországban (1927)
  • Egy magyar herceg ifjúkora Napoleon idején; Franklin Ny., Bp., 1927
  • Metternich és Esterházy Pál; Egyetemi Ny., Bp., 1927
  • Esterházy Miklós nádor lemondása (1929)
  • Esterházy Miklós nádor iratai (1930)
  • Az 1942 évi meghiúsult országgyűlés időszaka (1930)
  • Az újkor története (1936)
  • Történelem és szociológia; Egyetemi Ny., Bp., 1939
  • A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről; Egyetemi Ny., Bp., 1942
  • L'enseignement de l'écriture aux universités médiévales. Studia historica Academiae Scientiarum Hungaricae (7). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954
  • A Batthyány-kormány külpolitikája (1957)
  • "Méltó ez vajjon az emberi élethez?". Válogatás Hajnal István történelmi és szociológiai munkásságából; összeáll., bev. Novotnik Imre; Rajk László Szakkollégium, Bp., 1983
  • A Batthyány-kormány külpolitikája; előszó, sajtó alá rend. Urbán Aladár; Gondolat, Bp., 1987 (Közös dolgaink)
  • Technika, művelődés. Tanulmányok; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Glatz Ferenc; História–MTA Történettudományi Intézete, Bp., 1993 (História könyvtár. Monográfiák)
  • Hajnal István; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Lakatos László; Új Mandátum, Bp., 2001 (Magyar panteon)
  • Írásoktatás a középkori egyetemeken; bev. Z. Karvalics László, ford. Mezei Mónika; Gondolat, Bp., 2008 (Az információtörténelem klasszikusai)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 108-113. o.
  • Wellmann Imre: H. I. (Századok, 1956)
  • Irinyi Károly: H. I. szociológiai történelemszemlélete (A debreceni Kossuth Lajos Tud. egy. Évk. 1962)
  • Lakatos László: Élet és formák. Hajnal István történelemszociológiája. Budapest: Új Mandátum, 1996.
  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó
  • A herceg történésze. Hajnal István az Esterházyak szolgálatában, 1922–1930; sajtó alá rend. Viskolcz Noémi; MTA KIK–Kossuth, Bp., 2019 (Esterhazyana)