Halococcus

Halococcus
Rendszertani besorolás
Domén:	Archaea;
Ország:	Euryarchaeota;
Törzs:	Euryarchaeota;
Osztály:	Halobacteria;
Rend:	Halobacteriales;
Család:	Halobacteriaceae;
Nemzetség:	Halococcus;
Tudományos név
	''Halococcus''; Schoop 1935
Fajok
	H. dombrowskii; H. hamelinii; H. morrhuae; H. qingdaogense; H. saccharolyticus; H. salifodinae; H. thailandensis;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Halococcus témájú rendszertani információt.

A Halococcus a Halobacteriaceae családba tartozó archea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek.

Leírása

A Halococcus nembe tartozó élőlények extrém halofil (sókedvelő) szervezetek, mivel magas só szintre van szükségük, néha akár 32% NaCl szükséges az optimális növekedésükhöz. A halofilek főleg szárazföldi magas sótartalmú vizekben találhatóak meg, ahol pigmentjeik (egy rodopszinproteinnek hívott fehérjétől) az üledéket világos színűre színezik. A rodopszinprotein és más fehérjék védik az extrém sótartalmú környezetüktől. Mivel képesek működni magas sótartalmú körülmények között, ezért más hasonló halofil szervezethez hasonlóan hasznosítják az élelmiszeriparban és a bőrápolószerek előállításában is. A potenciális hosszú élettartama miatt egy jó jelölt lehet a világűrben talált élet taxonómiai hasonlóságainak felderítéséhez.

Sejtszerkezet és anyagcsere

Képesek túlélni magas sótartalmú élőhelyen mivel megakadályozzák a citoplazmájuk kiszáradását. Ehhez egy oldott anyagot használnak. Speciális klórpumpáik lehetővé teszik a klorid megtartását fenntartva az ozmotikus egyensúlyukat az élőhelyük sótartalmával. A sejtjeik gömb alakúak, 0,6-1,5 mikrométer hosszúak és szulfatált poliszacharid falúak. Organotróf használ aminosavakat, szerves savakat, vagy szénhidrátokat az energia előállításához. Bizonyos esetekben képesek fotoszintetizálni is.

Ökológia

A nem tagjai magas sótartalmú környezetben élnek, főleg szárazföldi sós vizekben, de előfordulhatnak nagyon sózott talajban vagy ételekben is. Néhány faj pigmentált fehérjéi vörösesre színezik a Holt-tenger és a Nagy-sóstó néhány területét, főleg a növekedési időszak végén. Magas sótartalmú körülmények között nő a legjobban.^[1]

Jegyzetek

↑ See the NCBI webpage on Halococcus. Data extracted from the NCBI taxonomy resources. Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja. (Hozzáférés: 2015. május 20.)

További információk

Tudományos folyóiratok

Oren A, Ventosa A (2000). „International Committee on Systematic Bacteriology Subcommittee on the taxonomy of Halobacteriaceae. Minutes of the meetings, 16 August 1999, Sydney, Australia”. Int. J. Syst. Evol. Microbiol. 50, 1405–1407. o. PMID 10843089.
Schoop, G (1935). „Halococcus litoralis, ein obligat halophiler Farbstofflbildner”. Deutsche Tierärztliche Wochenschrift 43, 817–820. o.

Tudományos könyvek

Gibbons, NE.szerk.: RE Buchanan and NE Gibbons, eds.: Family V. Halobacteriaceae fam. nov., Bergey's Manual of Determinative Bacteriology, 8th, Baltimore: The Williams & Wilkins Co. (1974. május 21.). ISBN 0-683-01117-0

Tudományos adatbázisok

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] See the NCBI webpage on Halococcus. Data extracted from the NCBI taxonomy resources. Biotechnológiai Információk Nemzeti Központja. (Hozzáférés: 2015. május 20.)

[1]