Hardicsa

Hardicsa (Zemplínske Hradište)
Hardicsa zászlaja
Hardicsa zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
Első írásos említés1328
PolgármesterJán Oláh
Irányítószám076 01
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség1128 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság103 m
Terület20,16 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 35′ 00″, k. h. 21° 44′ 10″48.583333°N 21.736111°EKoordináták: é. sz. 48° 35′ 00″, k. h. 21° 44′ 10″48.583333°N 21.736111°E
Hardicsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hardicsa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hardicsa (szlovákul: Zemplínske Hradište) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Tőketerebestől 5 km-re délre, a Trnavka partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már a korai kőkorszakban is éltek emberek. A bükki kultúra i. e. 4700 és 4000 között itt élt népe már földműveléssel is foglalkozott. A Várdombon kőkori cserépmaradványok és bronzkori emlékek is kerültek elő. A község határában a tiszapolgári kultúra i. e. 3250 és 3000 közötti emlékeit, és az i. e. 2700-2300 közötti kerámia leleteket is találtak. A leleteket a tőketerebesi Zempléni Múzeumban őrzik.

A Várdomb területén már a 11–13. század közötti időszakban kisebb erődítmény állt. A mai települést 1328-ban, az egri káptalan oklevelében említik először. A Drugethek terebesi uradalmához tartozott, akik Károly Róbert királytól kapták adományként. A 16. században a krími tatárok elpusztították, 1566-ban mint elpusztult falut említik, ahol 6 lakatlan ház állt és 4 zsellércsalád élt. 1582-ben 5 és fél porta után fizetett adót. A század végén Drugeth János és Széchy György voltak a földesurai. 1600-ban 25 lakóház állt a faluban, egy évvel később 11 lakott és 5 lakatlan ház mellett 16 zsellérház állt itt. 1715-ben csak 15 háztartás található a településen, 1787-ben azonban 106 házában már 659 ember élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HARDITSA. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai elegyesek, fekszik Terebeshez közel, térséges határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, szénával bővelkedik, erdője, szőleje nints, piatza Kassán, és Újhelyben.”[2]

1828-ban 154 házában 1136 lakos volt. A 19. században az Almássy, Bernáth és Szirmay családok birtokolták, később az Andrássy család is szerez itt birtokot.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hardicsa, magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Tőke-Terebeshez délre 1/2 órányira: 73 római, 305 g. kath., 738 ref., 16 zsidó lak. görög kath. és ref. anyatemplomok; 741 hold első osztálybeli szántóföldekkel, sok réttel. A terebesi urad. tartozik; ut. p. Velejte.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Hardicsa, ondavavölgyi kisközség 215 házzal és 1187 lakossal, kik túlnyomó számban magyarok és reformátusok. A körjegyzőség székhelye. Van saját postája; távírója Tőketerebes, vasúti állomása Upor. Az ősi Hardicsai család névadó birtoka volt. Az 1598-iki összeírásban Homonnay György van említve birtokosául, a XVI. század végén és a XVII. század elején pedig Széchy György. A terebesi, vagyis a páricsi vár uradalmához tartozott, melyre 1637-ben Drugeth János kapott kir. adományt. Későbbi urai az Almásy, Bernáth, Bárczy és a gróf Andrássy családok és most a gróf Andrássy-féle hitbizományhoz tartozik, melynek haszonélvezője gróf Andrássy Sándor. 1872-ben majdnem az egész község leégett, 1898-ban pedig több mint 100 lakóház pusztult el. Két temploma közül a református 1801-ben, a gör. kath. 1796-ban épült. Ide tartozik Szücspatak-tanya, Omlás pásztorlak és Molyva-tanya, mely utóbbi helyen gróf Andrássy Sándornak kiváló marha- és lótenyésztése van.”[4]

1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 1015-en lakták, ebből 638 magyar, 357 szlovák anyanyelvű és 20 csecsemő.

1890-ben 1077 lakosából 586 magyar és 427 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1187-en lakták: 787 magyar, 388 szlovák, 6 ruszin és 6 egyéb anyanyelvű.

1910-ben 1228 lakosából 914 magyar és 267 szlovák anyanyelvű.

1921-ben 1281 lakosából 544 magyar és 329 csehszlovák volt.

1930-ban 1239-en lakták, ebből 573 csehszlovák és 547 magyar.

1991-ben 1224 lakosából 1150 szlovák és 71 magyar.

2001-ben 1201 lakosából 1117 szlovák és 67 magyar volt.

2011-ben 1154 lakosából 1055 szlovák és 55 magyar.

Híres emberek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szűz Mária tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma 1796-ban épült barokk-klasszicista stílusban. Ikonosztáza a 20. század elején készült.
  • Református temploma 1801-ben épült, sokszögletű tornya 1887-ben készült hozzá.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)

További információk

[szerkesztés]