Henry Bataille

Henry Bataille
Született1872. április 4.[1][2][3][4][5]
Nîmes
Elhunyt1922. március 2. (49 évesen)[1][2][4][5][6]
Rueil-Malmaison
Állampolgárságafrancia[7]
HázastársaYvonne de Bray
SzüleiLéopold Bataille
Foglalkozása
IskoláiJulian Akadémia
KitüntetéseiÉmile Augier-díj (1905)
SírhelyeMoux[8]
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Henry Bataille témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Bataille témájú médiaállományokat.
Félix Vallotton által készített arcképe
A Château de Mazancourt 2015-ben
Sírja
Az Henry Bataille tér, Párizs 16. kerületében

Achille Félix Henri Bataille (Nîmes, 1872. április 4. – Rueil-Malmaison, 1922. március 2.) francia drámaíró, költő és litográfus.

Pályafutása

[szerkesztés]

Polgári családban született. Aude-ból származó apja, Léopold Bataille a Párizsi Fellebbviteli Bíróság bírája volt, akit fiatalon elvesztett, majd 1883-ban édesanyja, Alice Mestre-Huc is elhunyt. Nővére és annak férje, Ernest Blagé, a Déli Vasúti Társaság (Compagnie des chemin de fer du Midi) igazgatója nevelte fel. Középfokú iskolái Párizsban a Lycée Henri-IV.(wd) és a Lycée Janson-de-Sailly voltak, majd a versailles-i Saint Jean Hulst(wd) eudista(wd) középiskolában szerzett érettségit.[9] Tanárai – adottságait felismerve – a művészeti tanulmányok felé terelték (az École des Beaux-Arts és a Julian Akadémia hallgatója volt), így Bataille sokáig gondolkodott azon, hogy az irodalom helyett a rajz és festészet felé forduljon-e.[10] Képzőművészeti iskoláiban Jules Lefebvre(wd) és Doucet(wd) tanítványa volt. Kétszer 1. helyen végzett a Prix de Rome előkészítő vázlatversenyein.[11]

Művei közül fennmaradt a „Fejek és gondolatok” (Têtes et Pensées) című litográfiaalbum (Paul Ollendorff, 1898–1901), amely a 20. század elejéről 22 kortárs francia irodalmi híresség Bataille által rajzolt portréját és egy-egy oldalnyi tőlük származó idézetet tartalmaz.[12] Bataille több, színdarabját illusztráló plakátot, ezen felül számos réz- és fametszetet is készített.

Már 14 éves korától írt, főként költeményeket, első verseskötete 1895-ben jelent meg La Chambre blanche (A fehér szoba) címen. E kötet előszavában írta róla korai lírája alapján Marcel Schwob(wd) szimbolista író, hogy Bataille „poète des choses inanimées et des bêtes muettes” (a lélek nélküli dolgok és a néma állatok költője).[13] Költészete szentimentális, melankolikus, emlékező, és ugyanez a lírai hatás fedezhető fel drámáiban is.[14] Legelső drámai kísérlete még Julian akadémista korában a Robert d'Humières-rel(wd) együtt írt Csipkerózsika (La Belle au bois dormant) előadás volt a Théâtre de l'Œuvre(wd) színpadán, melyhez a zenét Georges Hüe(wd) szerezte, a színpadi berendezést pedig Georges-Antoine Rochegrosse(wd) tervezte. Ezután az általános kritika szerint a festőecsethez való visszatérést ajánlották neki.[9] Az első sikert aratott drámája, a Ton Sang (Véred) címen megjelent mű volt, de csupán második darabja La Lépreuse (A leprás) sikere után kötelezte el magát végleg az irodalom mellett.

Életét két színésznővel osztotta meg. Először, 1893 és 1912 között a belga származású Berthe Bady(wd) (1872-1921), majd Yvonne de Bray(wd) volt élettársa, utóbbi egészen a haláláig.

Műveivel az első világháború előtti korszak nagy közönségsikernek örvendő szerzőjévé vált. Bataille korai munkái feltárták a szenvedélynek az emberi motivációra gyakorolt hatását és azt, hogy mennyire fojtogatóak korának társadalmi konvenciói. Később az intellektuális, gondolati dráma, illetőleg társadalmi dráma irányába fordult, bár egyes későbbi kritikusai szerint meglátásai, tiltakozásai felszínesek és vagyonos egzisztenciális helyzete miatt kettősek voltak.[15] Megítélése ellentmondásos volt már korának kritikusai körében is, a halálakor megjelent, életművét méltató írásokban is elég erős kritikai hang fedezhető fel,[16] de a 3–4 felvonásos, hosszú darabjai óriási nézettséget és népszerűséget értek el, ünnepelt író volt, s bár az utókor nem sorolja a legnagyobbak közé, hatása tagadhatatlan a századforduló egyes költőire, íróira. Még 1946-ban is akadémiai székfoglalójában Marcel Pagnol korának fő szerzői közé sorolta Bataille-t. Műveiben néhol érvényesítette a tudatalatti hatásáról alkotott elméletét,[17] s így befolyása felfedezhető például Jean-Jacques Bernard(wd) műveiben, lélektani drámáiban, „ahol a csendnek, a ki nem mondottnak ugyanolyan jelentős szerepe van, mint a szónak, a beszédnek”.[18]

A párizsi színházakban bemutatott színművei közül sok eljutott a Broadway színházaiba is, sőt feldolgozásaik a mozikban is sikert arattak. Így Korda Sándor rendezésében (Douglas Fairbanks szereplésével) a Rózsás férfi (L'Homme à la rose) című művéből a „Don Juan magánélete” címmel készült film sokáig és sűrűn szerepelt a mozik műsorán.[19] Meztelen nő (La Femme nue) című darabját többször is filmvászonra adaptálták.[20] A színházakban a legfelkapottabb művészek adták elő a műveit: Gabrielle Réjane(wd), Yvonne de Bray, Berthe Bady, Cécile Sorel(wd). Magyar színpadokon 1905-től nagy sikerrel és gyakran játszották darabjait, melyek fordítói között olyan írók voltak, mint Molnár Ferenc, Ábrányi Emil, Sebestyén Károly, Adorján Andor, Császár Imre,[21] s a Karinthy Frigyes által fordított, „Emlék” című, rövidebb színpadi költeménye teljes szövegével 1921-ben megjelent a Nyugatban is.[22] Költeményei közül pedig Kosztolányi is fordított, ismerte munkásságát és írt róla Ady, Ignotus és más jeles irodalom-kritikusok is.

Főként zongora- vagy hárfakísérettel számos versét vagy színművének részletét megzenésítették részben még életében, de halála után is.[23]

Nagy példányszámú újságok, folyóiratok munkatársaként írásai jelentek meg a Journal des Artistes, a Mercure de France, a La Vogue (új sorozata: 1899), a Le Matin(wd) és a Le Figaro hasábjain.[24]

Idősebb korában a csípős kritikák és Párizs elől menekülve sok darabját szerkesztette vivières-i kastélyában, a Château de Mazancourt-ban(wd), amelyet 1910-ben szerzett meg. Vagyonosan, Rueil-Malmaison-ban, Vieux Phare-i birtokán hunyt el. Az 1922. március 6-án, a Saint-Honoré d'Eylau(wd) templomban tartott ünnepélyes temetése után holttestét néhány évvel később Moux-ba szállították, de nem a családi sírboltba temették, hanem még életében többször leírt óhaja szerint a mauzóleum elé. Sírját egy reneszánsz márvány szökőkút díszíti. Fölötte René de Châlon(wd) Bar-le-Duc-i „Transi” című síremlékének[25] reprodukciója áll, melyet François Pompon(wd) állatszobrász[26] alkotott, a szobor közelében Bataille-tól származó versidézetekkel.

Moux-ban sugárutat (Avenue Henri Bataille), Nîmes-ben és Perpignanban utcát neveztek el róla. Párizs 16. kerületében park viseli a nevét.[27]

Színházi művei

[szerkesztés]
  • L'Holocauste (Elégő áldozat - eredeti cím), 4 felvonásos tragédia, Ton sang (Véred) címmel először a Nouveau-Théâtre színpadán.
  • La Lépreuse (A leprás), Comédie-Parisienne, 1896. május 4.
  • L'Enchantement (A varázslat), 4 felvonásos vígjáték, 1900. május 4. az Odéon(wd) színpadán.
  • Le Masque (Az álarc), 3 felvonásos vígjáték, Théâtre du Vaudeville Párizs, 1902. április 24.
  • Résurrection (Feltámadás), Lev Nyikolajevics Tolsztoj regénye alapján, 1902. november 14. az Odéon színpadán.
  • La Déclaration (A vallomás), egyfelvonásos színmű, 1903. április 12. magánbemutató
  • Maman Colibri (Kolibri mama), 4 felvonásos vígjáték, Théâtre du Vaudeville, Párizs, 1904. november 8. Címszerepekben Louis Gauthier (Lérand) és Berthe Bady.
  • La Marche nuptiale, (Nászinduló) 4 felvonásos színmű, Théâtre du Vaudeville, Párizs, 1905. október 27. Gaston Dubosc, Berthe Bady és Gabrielle Dorziat főszereplésével.
  • Poliche, 4 felvonásos vígjáték, Comédie-Française, 1906. december 10. Címszerepekben: Maurice de Féraudy, Henry Mayer, Cécile Sorel és Berthe Cerny.
  • La Femme nue (A meztelen nő), 4 felvonásos színmű, Théâtre de la Renaissance (Paris)(wd), 1908. február 27.
  • Le Scandale (A botrány), 4 felvonásos színmű, Théâtre de la Renaissance (Paris), 1909. március 30.
  • La Vierge folle (A balga szűz), 4 felvonásos színmű, Théâtre du Gymnase Marie Bell(wd), 1910. február 25.
  • Le Songe d'un soir d'Amour (Szerelmes esti álom), színpadi költemény, Comédie-Française, 1910. április 26.
  • L'Enfant de l'amour (A szerelem gyermeke), 4 felvonásos színmű, Théâtre de la Porte-Saint-Martin(wd), 1911. február 27. Színpadra alkalmazta Léon Christian(wd).
  • Les Flambeaux (A fáklyák), 3 felvonásos színmű, Théâtre de la Porte-Saint-Martin, 1912. november 26.
  • Le Phalène (A halálfejű lepke), színmű 4 felvonásban és 2 részben, Théâtre du Vaudeville, Párizs, 1913. október 22.
  • L'Amazone (Az amazon), 3 felvonásos színmű, Théâtre de la Porte-Saint-Martin, 1916. november 10.
  • Notre Image (Képünk), 2 felvonásos vígjáték, Théâtre Réjane(wd), 1918. október 17.
  • Les Sœurs d'amour (Gyöngédség/A szerelem nővérei), 4 felvonásos színmű, Comédie-Française, 1919. április 15. Főbb szerepekben: Léon Bernard (Alexandre), Berthe Cerny és Marie-Thérèse Piérat.
  • L'Animateur, 3 felvonásos színmű, Théâtre du Gymnase Marie Bell, 1920. január 27. Főbb szerepekben: Alexandre Arquillière, Armand Bour, Yvonne de Bray és Henriette Roggers.
  • L'Homme à la rose (A rózsás férfi), színpadra alkalmazta: André Brulé, zene: de Reynaldo Hahn, Théâtre de Paris (Théâtre Réjane,(wd)), 1920. december 7.
  • La Tendresse (Gyengédség), Théâtre du Vaudeville, Párizs, 1921. február 24.
  • La Possession (A tulajdon/A birtoklás joga), Théâtre de Paris, 1921. december 22.
  • La Chair humaine (Az emberi hús), Théâtre du Vaudeville, Párizs, 1922. február 10.
  • Le Voyage (Az utazás), színpadra alkalmazta Henry Bernstein(wd), Théâtre du Gymnase Marie Bell, 1937.

Ismertebb, magyarul megjelent művei

[szerkesztés]

Verseskötetei

[szerkesztés]

Filmadaptációk

[szerkesztés]
  • La Femme nue (film, 1914) (La donna nuda), rendező Carmine Gallone (Olaszország, 1914);
  • La marcia nuziale (film, 1915), rendező Carmine Gallone (Olaszország, 1915);
  • La falena (film, 1916), rendező Carmine Gallone (Olaszország, 1916);
  • L'Enfant de l'Amour (film, 1916), rendező Emilio Ghione (Olaszország, 1916);
  • Maman Colibri (film, 1918) rendező Alfredo De Antoni (Olaszország, 1918);
  • Le Scandale (film, 1918), rendező Jacques de Baroncelli (Franciaország, 1918);
  • Incantesimo (film, 1919), rendező Ugo Gracci (Olaszország, 1919);
  • La vergine folle (film, 1920), rendező Gennaro Righelli (Olaszország, 1920);
  • La maschera (film, 1921), rendező Ivo Illuminati (Olaszország, 1921);
  • La donna nuda (film, 1922), rendező Roberto Roberti (Olaszország, 1922);
  • The Scandal (film, 1923), rendező Arthur Rooke (Egyesült Királyság, 1923);
  • La Femme nue (film, 1926), rendező Léonce Perret (Franciaország, 1926);
  • La Vierge folle (film, 1929), rendező Luitz-Morat (Franciaország, 1929);
  • La Marche nuptiale (film, 1929), rendező André Hugon (Franciaország, 1929);
  • Poliche (film, 1929) (Der Narr seiner Liebe), rendező Olga Chekhova(wd) (Németország, 1929);
  • La Possession (film, 1929), rendező Léonce Perret (Franciaország, 1929);
  • Der Narr seiner Liebe (film, 1929), rendező Olga Chekhova (Németország, 1929);
  • Maman Colibri (film, 1929), rendező Julien Duvivier (Franciaország, 1929);
  • L'Enfant de l'Amour (film, 1930), rendező Marcel L’Herbier (Franciaország, 1930);
  • La Tendresse (film, 1930), rendező André Hugon (Franciaország, 1930);
  • Zärtlichkeit (film, 1930), rendező Richard Löwenbein (Németország 1930);
  • The Nude woman (film, 1932), rendező Jean-Paul Paulin (Franciaország, 1932);
  • Le Scandale (film, 1934), rendező Marcel L'Herbier (Franciaország, 1934);
  • Poliche (film, 1934), rendező Abel Gance (Constant Rémy, Marie Bell, Alexander D'Arcy). (Franciaország, 1934);
  • La Vie privée de Don Juan (film, 1934) (The Private Life of Don Juan), rendező Korda Sándor, alapmű: L'homme à la rose. (Douglas Fairbanks, Merle Oberon, Bruce Winston). (Egyesült Királyság, 1934);
  • La Marche nuptiale (film, 1934), rendező Mario Bonnard. (Madeleine Renaud, Henri Rollan és Jean Marchat). (Olaszország, Franciaország) 1935);
  • Maman Colibri (film, 1937), rendező Jean Dréville. (Huguette Duflos, Jean-Pierre Aumont, Jean Worms). (Franciaország,1937);
  • Druga mlodosc, (film, 1939) (Second Youth, Maman Colibri), rendező Michał Waszyński(wd) (Lengyelország, 1938);
  • La Vierge folle (film, 1936), rendező Henri Diamant-Berger (Franciaország, 1938);
  • Imprudencia (film, 1944), rendező Julián Soler (Mexico, 1944);
  • L'Enfant de l'amour (film, 1944), rendező Jean Stelli. (Gaby Morlay, François Périer, Claude Génia). (Franciaország, 1944);
  • La Femme nue (film, 1949), rendező André Berthomieu. (Giselle Pascal, Yves Vincent és Jean Tissier). (Franciaország, 1949);
  • Maman Colibri (tévéfilm, 1973), rendező Anton Giulio Majano. (Giancarlo Zanetti, Ornella Grassi és Roberto Chevalier).
  • La Vierge folle (tévéfilm, 1978), rendező Jean Kerchbron. (Anne Doat, Denis Manuel és Aniouta Florent).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Henry Bataille (holland nyelven)
  3. ↑ Henry Bataille (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  8. ↑ https://www.landrucimetieres.fr/spip/spip.php?article4290
  9. ↑ a b Charles de Lagrille: La vie és la carrière d'Henry Bataille (Henry Bataille élete és pályafutása) La Rampe. Revue des théâtres, music-halls, concerts, cinématographes, 1922
  10. ↑ Charles de Lagrille: La vie és la carrière d'Henry Bataille (Henry Bataille élete és pályafutása) La Rampe : revue des théâtres, music-halls, concerts, cinématographes, 1922
  11. ↑ Henry Bataille (1872-1922), l'insaisissable fantôme... Les livres de Jérôme Thirolle honlap. 2021. július 7.
  12. ↑ Ábrázolt kortárs művészek: Catulle Mendès(wd), Jean Lorrain(wd), Henri de Régnier,(wd) Georges Rodenbach,(wd) André Gide, Jean de Tinan,(wd) Jules Renard, Lucien Muhlfeld,(wd) Tristan Bernard,(wd) Robert de Montesquiou(wd), Paul Fort,(wd) Pierre Louÿs, Maurice Donnay,(wd) Fernand Vandérem,(wd) Gustave Kahn,(wd) Octave Mirbeau, Jules Case,(wd) Willy (azaz Henry Gauthier-Villars),(wd) Alfred Capus, André Picard,(wd) Pierre Valdagne(wd) és Edmond Sée(wd))
  13. ↑ Kázmér Ernő: Idegen portrék. Békéscsaba, Tevan-kiadás. 1917. Henri Bataille. 90–95. oldalak
  14. ↑ Elek Artúr: Henri Bataille. Nyugat, 1908. 11. szám. Figyelő. 627-631. oldalak
  15. ↑ „Szenvedélyes ösztönöket, ellenszenves alakokat, rendkívüli témákat dolgozott fel, mesterségbeli tudással szőtte meséit, de morbid, patetikus alakjai épp olyan felszínesek, mint konfliktusai.” – írta róla Gera György 1970-ben.Világirodalmi lexikon 1. kötet.(1970) Henri Bataille. Gera György szócikke, 744. oldal
  16. ↑ „Nem meteor hullt le az égről, csak egy színpadi csillag. De illő tisztelettel hozzá kell tennem, hogy arról a párizsi színházi égről hullt alá, amely minden évben, néha nem is egyenkint, hanem plejádokban a tehetségek csillaghullását bocsátja le az európai műveltség körében élő színpadokra.Szini Gyula: Henri Bataille. Nyugat, 1922. 6. szám. Figyelő rovat.
  17. ↑ „A háború előtti években — a lírai szimbolizmus hatása alatt — a drámában is je­lentkezett egy irány, mely a tudatalatti érzések és gondolatok megsejtetését tűzte ki feladatául. Szándékosan használjuk itt a megsejtetés szót, mert ez az iskola (legismertebb képviselője Henri Ba­taille volt) nem a tudatalatti maradéktalan feltárására törekedett, mint például ma egy Lenormand, hanem megelégedett homályos megvilágítással, inkább sejtetni akart, mint felszínre hozni.” Balla Borisz: Gabriel Marcel drámái. Pannonia, 1938. 3-4. szám, 127. oldal
  18. ↑ Világirodalmi lexikon 1. kötet. (1970). Bemard, Jean Jacques, 859. oldal
  19. ↑ Korda Sándor, 1934
  20. ↑ Carmine Gallone, 1914
  21. ↑ Magyar Színpad, 1907. április 6. 94. szám
  22. ↑ Nyugat, 1921. 4. szám
  23. ↑ Zeneszerzők, akik megzenésítették műveit: Gabriel Grovlez(wd), Raoul Brunel(wd), Alfred Bruneau(wd), Marcel Tournier(wd), Sylvio Lazzari(wd), Henry Février(wd)Henry Bataille (1872-1922), l'insaisissable fantôme… Les livres de Jérôme Thirolle honlap. 2021. július 7.
  24. ↑ Adolphe van Bever (1871-1925) — Paul Léautaud (1872-1956): Poètes d'aujourd'hui, morceaux choisis accompagnés de notices biographique et d'un essai de bibliographie. Paris, 1918. Mercure de France. 18–26. oldalak
  25. ↑ A Transi(wd) egy különösen a késő középkortól alkalmazott síremlék-forma, „memento mori” jellegű egyházi emlékmű, mely halál utáni lesoványodott testet, riasztó csontvázat, vagy akár bomló holttestet ábrázol, hogy emlékeztesse nézőjét a halandó élet mulandóságára és hiúságára.
  26. ↑ Philippe Landru 2015. január 30-i írása szerint a moux-i sírkápolna előtt álló Transi szobor a „Pompon” művésznevet is használó Edouard Ponsinet szobrászművész alkotása. Lásd Philippe Landru: Cimetières de France et d'ailleurs. MOUX (11): tombeau d’Henry Bataille visité en août 2012 (francia nyelven). [2021. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 11.)
  27. ↑ Le square Henri Bataille - Paris 16e

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Bataille című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Bataille című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Bataille című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A francia Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Henry Bataille témában.