Humán herpeszvírus-8

Humán herpeszvírus-8
Kaposi-szarkóma
Vírusbesorolás
Csoport: I. csoport dsDNS vírusok Rend: Herpesvirales Család: Herpesviridae Alcsalád: Gammaherpesvirinae Nemzetség: Rhadinovirus Faj: humán herpeszvírus-8
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Humán herpeszvírus-8 témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Humán herpeszvírus-8 témájú kategóriát.

A humán herpeszvírus-8 vagy Kaposi-szarkómához társuló herpeszvírus (angol rövidítéssel HHV-8 vagy KSHV) a nyolcadikként leírt, embereket is megfertőző herpeszvírus. A HHV-8 képes (AIDS-betegekben is előforduló) Kaposi-szarkómát,^[1] primer effúziós limfómát,^[2] a multicentrikus Castleman-betegség egyes formáit és KSHV gyulladásos citokinszindrómát okozni.^[3] A HHV-8 egyike a hét ismert vírusnak, amely emberekben tumort indukál.^[1]

Felfedezése

Kaposi Mór 1872-ben leírt egy rosszindulatú érdaganatot,^[4] amelyet róla neveztek el Kaposi-szarkómának (eredeti neve a bőr idiopátiás multiplex pigmentált szarkómája). A Kaposi-szarkómát sokáig a zsidó és mediterrán származású idős férfiak ritka betegségeként tartották számon, míg ki nem derült, hogy Fekete-Afrikában viszonylag gyakori. Emiatt már az 1950-es években felmerült, hogy valamilyen vírus okozhatja. Az 1980-as évek elején rohamosan terjedő AIDS-járvánnyal párhuzamosan a Kaposi-szarkóma rendkívül gyakorivá vált a homo- vagy biszexuális AIDS-betegek körében: mintegy a felüket érintette. A betegség epidemiológiai analízise alapján Valerie Beral, Thomas Peterman és Harold Jaffe 1990-ben felvetette, hogy a szarkómát egy ismeretlen, szexuális úton terjedő vírus okozza, amely csak akkor indukál tumort, ha a beteg immunszupresszált állapotban van (pl. AIDS-ben szenved).^[5]

Kaposi-szarkóma szövettani képe

1994-ben Patrick S. Moore és felesége, Yuan Chang a Columbia Egyetemen Kaposi-tumorszövetből egy addig ismeretlen herpeszvírus DNS-darabjait izolálta.^[6][7][8] Mások már 1984-ben is jelezték, hogy a tumor elektronmikroszkópos képein herpeszvírus-szerű képleteket vélnek felfedezni. Chang és Moore a tumorból és a mellette lévő egészséges szövetből nyert DNS eltéréseire koncentrált és így talált rá azokra a kis DNS-fragmentumokra, amelyek valójában csak a vírusgenom 1%-át jelentették. A fragmentumok szekvenálása után kiderült, hogy hasonlítanak a herpeszvírusokra, de egyetlen ismert fajjal sem azonosíthatóak. Az ismert szekvenciákból kiindulva a kutatópáros két év alatt a teljes vírusgenomot feltárta.

A közölt szekvenciák alapján világszerte sikerült kimutatni az új vírust mind a klasszikus, mind az AIDS-hez társult, mind az afrikai endemikus Kaposi-szarkómából. Az epidemiológiai vizsgálatok alapján a kórokozó általánosan elterjedt egész Fekete-Afrikában, közepesen gyakori a mediterrán régióban (Olaszország, Görögország, Izrael, Szaúd-Arábia) és viszonylag ritka Észak-Európában és Észak-Amerikában. A homo- és biszexuális férfiak könnyebben megfertőződnek (feltehetően szexuális úton), míg a fejlődő országokban a vírus főleg nem-szexuális módon terjed.

Biológiája

A többi herpeszvírushoz hasonlóan a HHV-8-nak is viszonylag sok gént tartalmazó, lineáris, kettős szálú DNS-genomja van, amit hozzá kapcsolódó fehérjeburok, ún. kapszid vesz körbe. A kapszidot amorf fehérjeréteg, tegument borítja és az egész vírusrészecskét a gazdasejt sejthártyájából származó lipidmembrán burkolja be. A HHV-8 genomja kb. 165 ezer bázispár hosszú. Érdekessége, hogy több génje a gazdasejttől származik, többek között egy komplementkötő fehérje, az interleukin-6, az apoptózist szabályozó BCL-2 és Flice inhibíciós faktor, a ciklin-D, egy G-proteinhez kapcsolódó receptor, interferonregulációs faktorok, valamint több DNS-szintézishez szükséges enzim, mint a dihidrofolát reduktáz, timidin kináz, timidilát szintáz, DNS -polimeráz és mások. A többi humán tumorvírus nem tartalmazza ugyanezeket a géneket, de alapvetően ugyanazokba a tumorszupresszor, sejtciklus-szabályozó és apoptózisreguláló folyamatokba avatkoznak be.

A vírusrészecske pinocitózissal jut be a gazdasejt limfocitákba, ahol hosszú időre látens állapotban maradhat és csak az ún. látenciához társuló nukleáris antigénje (LANA) aktív. A vírus ilyenkor plazmidszerű cirkuláris, "csupasz" DNS-ként található a sejtmagban. A LANA feladata, hogy a gazdakromoszómákhoz horgonyozza ki a vírusgenomot, gátolja a tumorszupresszor hatású p53 és retinoblasztóma proteineket, valamint megakadályozza a vírus aktív szaporodásához szükséges gének működését. Bizonyos hatások, pl. gyulladásos folyamatok kibillentik a HHV-8-at az alvó állapotból és megindul a vírusgenom másolása (a kör alakú eredetiről lineáris másolatok készülnek az ún. "guruló kör" modell szerint), a burokfehérjék gyártása és az új vírusrészecskék (virionok) összeszerelődése. A gazdasejtben több ezer virion képződik, ami többnyire a pusztulásával jár.

A látens és aktívan szaporodó (litikus) fázis között a virális ORF50 gén terméke, a replikációs transzaktiváció aktivátor (RTA) kapcsol át. Őt magát a sejt belső szignáljai aktiválják, utána pedig másodlagosan és harmadlagosan egy sor másik vírusgént kapcsol be, és a láncreakció végeredményeképpen megindul a víruskapszid komponenseinek és a DNS-szintézishez szükséges enzimeknek a termelése.^[9]

Patológiája

A HHV-8 terjedésének módja nem teljesen ismert. Megfertőzhet egészséges személyeket, akik azonban nem mutatják a fertőzés jeleit, mert az immunrendszerük meggátolja a kórokozó szervezeten belüli terjedését. A fertőzés akkor jár megbetegedéssel, ha az immunválasz valamiért lecsökken, pl. AIDS-betegekben, kemoterápiát kapó vagy szervátültetett páciensekben, esetleg ritkán idős személyekben.

A fertőzött állapot élethosszig tart, de a jól működő immunrendszer aszimptomatikus állapotban tartja a hordozót; többségük soha nem mutatja jelét, hogy együtt él a HHV-8-cal.

A HHV-8 négy megbetegedés kórokozója lehet:^[3]

• Kaposi-szarkóma – az erek endotéliumának tumora, amely jellegzetes sötét barnásvörös léziókkal jár többnyire a bőrön, kisebb mértékben a belső szerveken vagy nyirokcsomókon
• multicentrikus Castleman-betegség – a B-sejtek túlszaporodásával járó kórkép
• primer effúziós limfóma – agresszív monoklonális B-sejtes limfóma
• KSHV gyulladásos citokinszindróma – a Castleman-betegség tüneteit mutató, de szövettanilag eltérő betegség

Epidemiológiája

A HHV-8 elterjedtsége nagy különbségeket mutat a különböző földrajzi régiókban. A lakosságnak az a hányada, amelynek vére ellenanyagokat tartalmaz a vírus ellen (vagyis találkozott már vele, valószínűleg fertőzött) Észak-Európában, Délkelet-Ázsiában és a karibi térségben 2-4%,^[10] A mediterrán régióban 10%, Fekete-Afrikában pedig elérheti a 40%-ot.^[11] Dél-Amerikában ritka, de az indiánok körében viszonylag magas a gyakorisága.^[12] Kínában az északkeleti, Közép-Ázsiával szomszédos Hszincsiangban előfordulása eléri a 19%-ot, míg a közép-kínai Hupej tartományban csak 9,5%.^[13] Magyarországon a véradók körében 3,5%-os prevalenciát mértek.^[14]

Bár a fertőzöttség mértéke a kor előrehaladtával általában arányosan növekszik,^[13][15] a fejlődő országokban a fiatal korcsoportok magasabb vírusjelenlétet mutathatnak.^[16] A HIV-vel vagy papillómavírussal fertőzött személyek körében a HHV-8 jelenléte is magasabb.^[17] Afrikai felmérések szerint jelentős lehet az anyáról gyermekre való átadódás.^[18]

A ma létező HHV-8 törzsek közös őse a becslések szerint 30 ezer évvel ezelőtt létezhetett, míg kínai kutatók a Hszincsiang tartományban izolált vírusminták közös ősét kb. kétezer évvel ezelőttre teszik.^[19] Mivel ezen a régión haladt át a selyemút, elképzelhető, hogy a kereskedők vitték át a HHV-8-at a Mediterráneumból Kínába.

A HHV-8 génjei

A HHV-8 genomja kb. 90 gént és több, csak RNS-re átíródó régiót tartalmaz. Neveikben az ORF jelzés arra utal, hogy felfedezésekor a Herpesvirus saimiri-hez hasonlították és annak génjei (nyílt leolvasási keretei, angol rövidítéssel ORF) után nevezték el. A K-val jelöltek csak a HVV-8-ban vannak jelen. Néhány gén funkciója jól ismert, mások hatása ismeretlen.

ORF2 – dihidrofolát-reduktáz

ORF8 – gB – a lipidburok glikoproteinje, a sejtbe való bejutáskor van szerepe

ORF9 – Pol8 – DNS-polimeráz

ORF10 – az RNS-exportot és az I. típusú interferonokra adott választ szabályozza

ORF16 – vBcl2

ORF18, ORF24, ORF30, ORF31, ORF34, ORF66 – virális transzkripciós faktorok a kései fázis génjeinek aktiválásához

ORF21 – vTK – timidin-kináz

ORF22 – gH – a lipidburok glikoproteinje, a sejtbe való bejutáskor van szerepe

ORF23 – nem ismert

ORF25, ORF26 és ORF65 – kapszidproteinek

ORF33 – a vírusrészecske képződésében van szerepe

ORF34 – nem ismert

ORF35 – pontosan nem ismert, mutációja a korai gének aktivációjának elmaradásával jár

ORF36 – vPK – protein-kináz

ORF37 – SOX – DNS-vágó aktivitása a vírusgenom virionba való csomagolásához szükséges, ezenkívül RNS-vágó hatásával szabályozza a gazda génjeit

ORF38 – a vírusrészecske képződésében van szerepe

ORF39 – gM – a lipidburok glikoproteinje

ORF40 és ORF41 – a DNS-másoláshoz szükséges helikáz és primáz

ORF42 – nem ismert

ORF45

ORF47 – gL – a lipidburok glikoproteinje, a sejtbe való bejutáskor van szerepe

ORF49 – talán a vírusgének kifejeződését szabályozza

ORF50 – RTA – az aktív szaporodást (litikus fázis) beindító transzkripciós faktor

ORF52 – KicGAS – tegumentprotein

ORF53 – gN – a lipidburok glikoproteinje

ORF55 – nem ismert

ORF57 – MTA – a vírusgénekről átíródó RNS stabilitását szabályozza

ORF59 – PF–8 – a DNS-polimeráz alegysége

ORF67 és ORF69 – a sejtmagból való transzportot szabályozza

ORF70 – timidilát-szintáz

ORF72 – virális ciklin

ORF73 – LANA – látenciát szabályozó faktor

ORF74 – virális G-proteinhez kapcsolódó fehérje

ORF75 – foszforibozilformilglicinamide-amidotranszferáz (FGARAT)

PAN – nem-kódoló RNS

mikroRNS-ek – a látencia idején szabályozzák a sejtosztódást és apoptórzist

K1 – onkogén

K3 és K5 – ubiquitin-ligáz – az antigénprezentációt szabályozza

K4 – virális CCL2 – kemokin

K4.1 – virális CCL3 – kemokin

K8 – transzkipciós represszor – kromatinszabályozó

K8.1 – a lipidburok glikoproteinje

K9 – virális interferonreguláló faktor-1 (IRF-1)

K10 – virális IRF-4

K10.5 – virális IRF-3/LANA2 – a látencia idején aktív

K11 – virális IRF-2

K12 – kaposin

K13 – virális FLIP (apoptózisszabályozó protein)

Jegyzetek

1. (2002) „Aids-related malignancies”. Nature Reviews Cancer 2 (5), 373–382. o. DOI:10.1038/nrc797. PMID 12044013. 
2. (1995) „Kaposi's Sarcoma–Associated Herpesvirus-Like DNA Sequences in AIDS-Related Body-Cavity–Based Lymphomas”. New England Journal of Medicine 332 (18), 1186–1191. o. DOI:10.1056/NEJM199505043321802. PMID 7700311. 
3. (2017. december 7.) „Kaposi sarcoma herpesvirus-associated cancers and related diseases”. Curr Opin HIV AIDS 12, 47–56. o. DOI:10.1097/COH.0000000000000330. 
4. Kaposi, M (1872). „Idiopathisches multiples Pigmentsarkom der Haut”. Archiv für Dermatologie und Syphilis 4 (2), 265–273. o. DOI:10.1007/BF01830024. 
5. (1990) „Kaposi's sarcoma among persons with AIDS: a sexually transmitted infection?”. Lancet 335 (8682), 123–8. o. DOI:10.1016/0140-6736(90)90001-L. PMID 1967430. 
6. (1994) „Identification of herpesvirus-like DNA sequences in AIDS-associated Kaposi's sarcoma”. Science 266 (5192), 1865–1869. o. DOI:10.1126/science.7997879. PMID 7997879. 
7. (1995. május 1.) „Detection of herpesvirus-like DNA sequences in Kaposi's sarcoma in patients with and without HIV infection”. The New England Journal of Medicine 332 (18), 1181–5. o. DOI:10.1056/NEJM199505043321801. PMID 7700310. 
8. (2000) „Kaposi's Sarcoma”. New England Journal of Medicine 342 (14), 1027–1038. o. DOI:10.1056/NEJM200004063421407. PMID 10749966. 
9. (2008. november 1.) „Identification of Direct Transcriptional Targets of the Kaposi's Sarcoma-Associated Herpesvirus Rta Lytic Switch Protein by Conditional Nuclear Localization”. Journal of Virology 82 (21), 10709–23. o. DOI:10.1128/JVI.01012-08. PMID 18715905. PMC 2573185. 
10. (2016) „Epidemiology of Kaposi's sarcoma-associated Herpesvirus in Asia: Challenges and Opportunities”. Journal of Medical Virology. DOI:10.1002/jmv.24662. ISSN 0146-6615. 
11. (1999) „Seroepidemiology of Kaposi's sarcoma-associated herpesvirus (KSHV)”. Seminars in Cancer Biology 9 (3), 175–85. o. DOI:10.1006/scbi.1998.0089. PMID 10343069. 
12. (2005) „Epidemiology and clinical characteristics of classic Kaposi's sarcoma, seroprevalence, and variants of human herpesvirus 8 in South America: A critical review of an old disease”. International Journal of Infectious Diseases 9 (5), 239–50. o. DOI:10.1016/j.ijid.2005.02.004. PMID 16095940. 
13. (2009) „Seroprevalence of Kaposi's sarcoma-associated herpesvirus and risk factors in Xinjiang, China”. Journal of Medical Virology 81 (8), 1422–31. o. DOI:10.1002/jmv.21550. PMID 19551832. PMC 2755560. 
14. Juhász Attila: Humán herpeszvírus-8 szerológiai vizsgálata doktori értekezés
15. (2009) „Socio-economic and other correlates of Kaposi sarcoma-associated herpesvirus seroprevalence among older adults in Sicily”. Journal of Medical Virology 81 (11), 1938–44. o. DOI:10.1002/jmv.21589. PMID 19777527. PMC 2784645. 
16. (2001) „Prevalence of Kaposi sarcoma-associated herpesvirus compared with selected sexually transmitted diseases in adolescents and young adults in rural Rakai District, Uganda”. Sexually transmitted diseases 28 (2), 77–81. o. DOI:10.1097/00007435-200102000-00003. PMID 11234789. 
17. (2005) „Epidemiological characteristics of human herpesvirus-8 infection in a large population of antenatal women in Zambia”. Journal of Medical Virology 75 (1), 93–100. o. DOI:10.1002/jmv.20242. PMID 15543582. 
18. (2003) „Postnatal human herpesvirus 8 and human immunodeficiency virus type 1 infection in mothers and infants from Zambia”. The Journal of Infectious Diseases 187 (4), 559–68. o. DOI:10.1086/367985. PMID 12599072. 
19. Liu Z, Fang Q, Zuo J, Minhas V, Wood C, He N, Zhang T (2017) Was Kaposi's sarcoma-associated herpesvirus introduced into China via the ancient Silk Road? An evolutionary perspective. Arch Virol

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaposi's sarcoma-associated herpesvirus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap