Icadyptes salasi

Icadyptes salasi
	Evolúciós időszak: Késő eocén, 36 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	A pingvin rekonstrukciója
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Pingvinalakúak (Sphenisciformes);
Család:	Pingvinfélék (Spheniscidae);
Alcsalád:	Palaeeudyptinae;
Nem:	Icadyptes;
Faj:	I. salasi;
Tudományos név
	Icadyptes salasi; Clarke et al., 2007
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Icadyptes salasi témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Icadyptes salasi témájú kategóriát.

Az Icadyptes salasi a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Palaeeudyptinae alcsaládjába tartozó fosszilis faj.^[1]

Nemének eddig az egyetlen felfedezett faja.

Tudnivalók

Az Icadyptes salasi ezelőtt 36 millió éve élt, a késő eocén korszakban, ott ahol manapság Dél-Amerika nyugati partja van.

Ennek a fosszilis madárnak a nemi szintű taxonneve, megtalálási helyének a perui régiónak, azaz Ica-nak és a görög szónak, dyptes-nek = „merülő”, „búvár” összevonásából született. A fajnevét, vagyis a tudományosból a másodikat, a salasi-t, a perui paleontológusról, Rodolfo Salasról kapta.

A 150 centiméteres magasságával jóval nagyobb volt, mint a mai legnagyobb pingvinfaj, a császárpingvin (Aptenodytes forsteri); bár ennek ellenére az Icadyptes salasi csak a harmadik legnagyobb felfedezett pingvinfaj.^[2] A csőre feltűnően hosszú, lándzsaszerű volt, inkább a gémekéhez hasonlított. A kutatók, akik először felfedezték, úgy vélték, hogy ez a hosszú csőr volt jellemző az összes őspingvinre.

A 36 millió éves pingvin maradványait Dr. Julia A. Clarke és társai fedezték fel, Peruban. A kutatócsoport tagjai az Észak-Karolinai Állami Egyetem (North Carolina State University) munkatársai. Az igen jó állapotban megmaradt csontvázat, Peru déli partjain fedezték fel; vele együtt egy másik eocén kori őspingvin, a Perudyptes devriesi, mely körülbelül királypingvin (Aptenodytes patagonicus) méretű lehetett és még három - még leíratlan pingvinfaj is előkerült.

Ezeket a pingvineket a Föld trópusi részein fedezték fel, ami arra hagy következtetni, hogy az őspingvinek - legalábbis egy részük -, nem a hideg vidékeket, hanem a melegebb, trópusi éghajlatokat kedvelték. Manapság csak a pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) és a galápagosi pingvin (Spheniscus mendiculus) tűrik meg az ilyen meleg vidékeket.

Ezek a felfedezések átírták az eddigi elméleteket a pingvinek evolúciójáról. Korábban úgy vélték, hogy az első pingvinek az Antarktisz és Új-Zéland környékén jelentek meg, és csak az utolsó 10 millió évben kezdtek északabbra vonulni. Mivel az Icadyptes salasi és a Perudyptes devriesi a trópusokon éltek, abban az időben, amikor az elmúlt 65 millió évben volt a legmelegebb, a pingvinek meleg éghajlathoz való alkalmazkodása, a feltételezettnél 30 millió évvel korábban történt meg.^[3]

Jegyzetek

↑ Clarke, Julia A. (2007. június 29.). „Paleogene equatorial penguins challenge the proposed relationship between penguin biogeography, body size evolution, and Cenozoic climate change”. Proceedings of the National Academy of Sciences 104 (28), 11545–50. o. [2007. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1073/pnas.0611099104. PMID 17601778. PMC 1913862. (Hozzáférés: 2007. június 30.)
↑ Schmid, Randolph E.. „Giant Penguins May Have Roamed Peru”, Associated Press via Washington Post, 2007. június 25. (Hozzáférés: 2007. június 29.)
↑ March of the Giant Penguins: Fossils Reveal Early Penguins Reaching 5 Ft. Tall Lived Near the Equator During One of Earth’s Warmest Periods. North Carolina State University, 2007. június 25. [2007. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 29.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Icadyptes salasi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[PNAS-1] Clarke, Julia A. (2007. június 29.). „Paleogene equatorial penguins challenge the proposed relationship between penguin biogeography, body size evolution, and Cenozoic climate change”. Proceedings of the National Academy of Sciences 104 (28), 11545–50. o. [2007. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1073/pnas.0611099104. PMID 17601778. PMC 1913862. (Hozzáférés: 2007. június 30.)

[2] Schmid, Randolph E.. „Giant Penguins May Have Roamed Peru”, Associated Press via Washington Post, 2007. június 25. (Hozzáférés: 2007. június 29.)

[3] March of the Giant Penguins: Fossils Reveal Early Penguins Reaching 5 Ft. Tall Lived Near the Equator During One of Earth’s Warmest Periods. North Carolina State University, 2007. június 25. [2007. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 29.)

[1]

[2]

[3]