Impromptu, Op. 51., No. 3 | |
Impromptu | |
Zeneszerző | Frédéric Chopin |
Opusszám |
|
Keletkezés | 1842 |
Megjelenés | 1843 |
Hangnem | Gesz-dúr |
Hangszerelés | zongora |
Az Impromptu Op. 51. [teljes megjelölése: Gesz-dúr Impromptu No. 3. (Op. 51.)] Fryderyk Chopin zongorára írt impromptu jellegű, 1842-ben alkotott és 1843 februárjában kiadott műve.
A darab hangneme Gesz-dúr és a ritmusa 12/8-ad, illetve a középső részben C és 4/4-ed. A tempója „Allegro vivace”, vagyis élénk gyorsasággal adandó elő. A középső részben azonban ez is módosul, mert „tranquillo e sostenuto”, tehát nyugodt és visszatartott módon kell játszani. (A mű kéziratában a „Tempo giusto” utasítás szerepel, ez határozott, kimért időmértékben való előadást jelent.[1] Az idézett cikkben Chopin kézirata is szerepel.) A középső részre vonatkozó további szerzői utasítás volt a basszusjátékkal kapcsolatos „la melodia del basso sempre marcato ma dolce ed espressivo” előírás, ami hangsúlyos, de édes és kifejező játékot jelent.
A darab hossza kb. 5 perc. Ez volt Chopin negyedik impromptuja, de harmadikként adták ki, ezért szerepel a hármas szám a megjelölésében.
A művet gróf Eszterházyné Batthyány Johanna magyar hárfásnak ajánlotta Chopin. Megismerkedésük abból az alkalomból történhetett, hogy ebben az időben Eszterházy Chopin egyik kedves tanítványának, Carl Filtschnek volt a pártfogója Párizsban.[1]