Imreg
| Imreg (Brehov) | |||
 | |||
| Imregi utcakép | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Kassai | ||
| Járás | Tőketerebesi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1309 | ||
| Polgármester | Ján Balog | ||
| Irányítószám | 076 05 | ||
| Körzethívószám | 056 | ||
| Forgalmi rendszám | TV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 583 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 79 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 111 m | ||
| Terület | 7,90 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 29′ 15″, k. h. 21° 49′ 10″48.487500°N 21.819444°EKoordináták: é. sz. 48° 29′ 15″, k. h. 21° 49′ 10″48.487500°N 21.819444°E | |||
| Imreg weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Imreg témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Imreg (szlovákul Brehov, korábban Imbreg) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Tőketerebestől 17 km-re délkeletre, az Ondava jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már az i. e. 5000 és 3000 közötti időben éltek a bükki kultúrához tartozó embercsoportok. Az i. e. 7. századtól a laténi kultúra települése állt itt.
A mai települést 1309-ben „Imbregh” alakban említik először. A falu temploma 1333-ban már állott, 1623-ban romokban hevert, de 1752-ben újjáépítették. A falu az Imreghy család ősi birtoka, akiket egy 1419-ből származó oklevélben említenek először. A 16. század közepén Imreget is elérte a reformáció. A falu református temploma az északi részen épült meg. Egy 1598-as feljegyzés szerint Stefán András, Soós Kristóf, Barkóczy László, Pethő István és a Bodó család a falu birtokosai. Később az Aspremont, Barkóczy, Kazinczy, Buttler, Bessenyey, Horváth, Szikszay és Weinberg családok a főbb birtokosai. 1767-ben a Barkóczy család a határában levő hegytetőn területet adományozott a minoritáknak, akik kolostort és templomot építettek ide. A kolostornak híres könyvtára volt kétezer kötettel. Nevezetes búcsújáróhely lett. A faluban 1787-ben 79 házban 517 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „IMREG. Elegyes magyar, és tót falu Zemplén Várm. földes Urai többek, fekszik Szürnyeg, és Jesztrebnek szomszédságában, hegyes, völgyes, homokos határja 3 nyomásbéli, erdője van, szőleje tsekély, piatzok Újhelyben.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Imregh, magyar-orosz f., Zemplén vmegyében, a Latorcza mellett, Zemplénhez 1 órányira: 161 r., 311 g. kath., 276 ref., 59 zsidó lak. Minorita szentegyház és zárda, s ugyan ezen szerzetesek teszik a plebániai szolgálatot is. Van szőlőhegye, 518 hold szántóföldje, jó rétje. F. u. nagyobbára b. Barkóczy nemzetség, kinek itt kastélya van. Ut. p. Velejte.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Imreg, bodrogmenti magyar kisközség. Van 120 háza s 605 lakosa, kiknek nagyobb része róm. kath. vallású. Postája Czéke, távírója Sátoraljaújhely és legközelebb eső vasúti állomása Upor. Régen Imbreg volt a neve. Az Imbre az Imre névnek régies alakja, miből azt kell következtetnünk, hogy alapítójának neve él a község nevezetében. Első birtokosaiul a Kaplony nembeli Imreghieket ismerjük. 1419-ben Imreghi Andrással együtt Cseke György is birtokosa. 1458-ban Palóczi Lászlót, húsz évvel később Czékei Jánost és 1510-ben Eödönffi Pétert, Dobó Zsófiát és Gerendi Lászlót iktatják birtokába. Azután a Tárczayak lettek az urai. 1561-ben Soós Jánost és hét évvel később Horváth Györgyöt, Ráskay Ferenczet és Ilosvay Györgyöt iktatják egyes részeibe. Az 1598-iki összeírásban Soós András, Ferencz, István és Kristóf, továbbá Barkóczy László, Pethő István és Vinnay Kristóf vannak birtokosaiként felsorolva. A Bodók, kiknek itt várkastélyuk volt, mely Bodó-vár néven volt ismeretes, itteni birtokrészüket Szirmay Gábortól és Jászay Évától örökölték. 1711-ben a Kapy család nyer itt részeket, újabbkori birtokosai pedig a gróf Aspremont, báró Barkóczy, Kazinczy, Bodó, Bessenyey, Horváth, Szikszay, Püspöky és gróf Buttler családok, míg most Weinberger Dávid örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A Barkóczyak itt a XVII. század közepe táján kastélyt építtettek, mely később a Buttler családé lett, most pedig a Weinberger örökösöké. A község mellett emelkedő hegytetőn van a minoriták klastroma és temploma. A templom tornya ősrégi építmény. 1767-ben Barkóczy Imre megfelelő területet adományozott a minoritáknak, kiket Radról telepített ide, hol akkoriban egy templom romja állott. Ide építették azután a minoriták rendházukat és templomukat. A klastrom most már üresen áll és mindössze egy páter lakja. A zárda könyvtára még megvan s kb. kétezer, XVI-XVIII. századbeli vallási és egyházi munkát tartalmaz. A minoriták templomán kívül református templom is van a községben.”[4]
A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1938-1945 között ismét Magyarország része.
A községben 1960-ban kultúrház, 1967-ben vízvezeték épült. 1976-ban megépült az Ondaván átívelő híd.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 529 lakosából 460 magyar és 55 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 554-en lakták: 473 magyar és 45 szlovák anyanyelvű.
1900-ban 605-en lakták ebből 604 magyar és 1 szlovák anyanyelvű.
1910-ben 566 lakosából 523 magyar és 17 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 594 lakosából 518 magyar és 36 csehszlovák volt.
1930-ban 608 lakosából 450 magyar és 61 csehszlovák volt.
1941-ben 637-en lakták, ebből 633 magyar.
1991-ben 709-en lakták: 349 magyar és 356 szlovák.
2001-ben 637 lakosából 277 magyar és 350 szlovák volt.
2011-ben 623-an lakták, ebből 398 szlovák és 210 magyar.
2021-ben 583 lakosából 447 (+16) szlovák, 122 (+53) magyar, 1 (+4) cigány, 1 (+2) egyéb és 12 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1791-ben Barkóczy László székesfehérvári püspök.
- Itt van eltemetve páter Sujánszky Euszták, aki 1849.október 6-án az aradi hősöket utolsó útjukra kísérte. A későbbi zaklatások elől ide menekült és nyolc évig élt itt a világtól teljes visszavonultságban. Itt halt meg 1875. december 7-én. A gyónási titkokat és az elrejtett Szent Korona helyének titkát haláláig megőrizte.
- Itt hunyt el 1879-ben Faragó Kajetán minorita rendi szerzetes, házfőnök, költő.
- Itt szolgált Pongrátz Gellért Mihály (1814-1880) a minorita rend főnöke, a Ferenc József-rend lovagja.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Kétemeletes kastélyát 1614-ben a Barkóczyak építtették. 1689-ben Serédy Benedeknek is volt itt egy kétemeletes udvarháza és egy rossz állapotú kastélya is.
- A minoriták Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt temploma és kolostora 1767 és 1769 között épült. 1950-ben megújították.
- Sulyánszky György Eusztáchus síremléke latin nyelvű márványtáblával a monostor udvarán látható. Mellette Ferenc György képzőművész faoszlopa található, ugyancsak neki szentelve. A templom hátsó falánál a kegyúri Barkóczi bárói család kriptáját találjuk (szerepeltek például Mikszáth: Különös házasság regényében – a helyszín is).[6]
- A református templom 19. századi.
Képtár
[szerkesztés]-
Kétnyelvű helységnévtábla -
Kétnyelvű utcanévtábla -
Községi hivatal -
Felszabadulási emléktábla -
Óvoda -
Régi ház a községben -
Utcakép -
Utcakép -
Kastély -
Kastély -
Katolikus templom -
-
Feszület a kolostor udvarán -
Sujánszky Euszták síremléke -
Missziós kereszt -
A katolikus templom bejárata -
Lourdes-i barlang -
Református templom -
Temető -
Régi sírkő a temetőben -
Második világháborús emlékmű a temetőben (1) -
Második világháborús emlékmű a temetőben (2) -
Temetői nagykereszt -
Imregi táj
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. július 2.)
- ↑ ma7.sk
- ↑ Bogoly János - Regionális Múzeum Királyhelmec
További információk
[szerkesztés]
- Hivatalos oldal Archiválva 2010. augusztus 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Községinfó
- Travelatlas.sk
- A minorita templom és kolostor ismertetője
A Tőketerebesi járás települései | ||
|---|---|---|
Tőketerebes (Trebišov) | ||
|  | |
