Jamatai | |
megszűnt | |
Jamataikoku 邪馬台国 i. sz. 1. század – i. sz. 3. század | |
Beszélt nyelvek | japán |
Vallás | Kidō |
Kormányzat | |
Államforma | Monarchia |
Uralkodó | Himiko királynő |
Jamatai koku (邪馬台国) vagy Jamaicsi koku (邪馬壹國) (i. sz 1. század – 3. század) a sino-japán elnevezése a késő Jajoi kori királyságnak (i. e. 300 – i. sz. 300) az ősi Va-n belül. Első említése a Három királyság történetében található, amely Jamatai guo-t (邪馬臺國) vagy Jemaji guo-t (邪馬壹國) Himiko sámán-királynő birodalmaként írja le.
Pontos helye és a későbbi hatalmi központtal, a Jamato-udvarral (大和) való viszonya történészek, nyelvészek és régészek által a mai napig erősen vitatott.
Jamataikoku elhelyezése a japán történelem egyik legproblematikusabb feladata. Történészek több évtizede vitatják a „Jamatai problémát" és számos lehetséges helypontot véltek felfedezni, köztük pár igen furcsát, mint például Okinavát. A két legelfogadottabb és egyben legvalószínűbb hely Jamatai számára Észak-Kjúsú vagy az ősi Jamató tartomány Kanszai régióban, Közép-Honsúban. Imamura ezt írja a vitáról:
A kérdés, hogy Jamatai királyság Észak-Kjúsúban vagy Közép-Kanszaiban van-e, a Japán őstörténettel kapcsolatos legnagyobb vitát indította el. Ez a vita a Vej Su ( ) azon beszámolójából ered, amely a Koreából Jamataiba vezető útvonalat írja le. Az Észak-Kjúsú teória a távolság leírását, míg a Közép-Kanszai teória az irányát vonja kétségbe. Ez a vita már 200 éve folyik, nem csak hivatásos történészeket, régészeket, etnológusokat, de rengeteg laikust is bevonzott, könyvek és tanulmányok ezrei jelentek meg a témával kapcsolatban.[1]
Az ősi Jamataikoku helyszíne és a későbbi Kofun-kori Jamato állammal való kapcsolata még mindig vitás. 1989-ben régészek egy hatalmas jajoi-kori épületegyüttest találtak a Josinogari lelőhelyen Saga prefektúrában, amit Jamatai egyik lehetséges helyszínének tartottak. Míg pár tudós, legfőképp a Szeidzso egyetem történésze, Josida Takehiko a Kjúsú teória bizonyítékaként tekint rá, sokan mások a Kinki teóriát támogatják a Josinogari agyagedények és a kofun (japán halomsír) korai fejlettsége miatt.
Egy cölöpház felfedezése tudósokat arra engedi következtetni, hogy Jamataikoku az egykori Makimuku közelében volt található, a narai Szakuraiban.[2] Ezt támasztja alá az a tanulmány is, miszerint a szakurai Hasihaka kofun Himiko sírja.[3] Mivel a császári családot Himikótól származtatják, a további ásatásokra a környéken nem adnak engedélyt.[3] (2009)
A legrégebbi feljegyzések Jamatairól a kínai Huszonnégy történeti műben szerepelnek, a Kései Han dinasztia történetében, a Vej-dinasztia történetében és a Szuj-dinasztia történetében találhatók.
A Három királyság történetén belül a Vej-dinasztia történetében ('Vej cse ( )') Jamatai (Jemataj ( )) neve először Jamaicsiként (Jemaji ( ) 邪馬壹) írva jelenik meg. A Vej cse ( ) kommentárírók többsége a Jamatai (Jemataj ( ) 邪馬台) átírást fogadja el és a Jamaicsi szó ji „egy" 壹 (az 一 egy hamisítást nehezítő variánsa) írásjegyének használatát a tai 臺 „emelvény" írásjegy másolási hibájának, esetleg névtabu miatti cseréjének tekinti. Va leírása a Japán szigetvilágot beutazó kínai küldöttek 3. századi részletes jelentésein alapszik.
„Miután 20 napot utazik vízen dél felé, az ember megérkezik Toma országába, ahol a hivatalnokot miminek, a hadnagyát miminarinak nevezik. Itt nagyjából 50 000 háztartás van. Aztán dél felé továbbhaladva megérkezik Jamataiba, ahol a királynő udvara található. [Ez az út] 10 nap vízen és egy hónap szárazföldön. A tisztségviselők között vannak az ikimák, az őket rangban követő mimasók, aztán a mimagusik, végül a nakatók. Több mint 75 000 háztartás lehet."[4]
A Vej Cse ( ) azt is jegyzi, hogy Himiko királynő 238-ban ajándékot küldött a Vej ( ) udvar császárának (Cao Rei), aki azt szívélyesen viszonozta.
„Ezennel megszólítlak téged Himiko, Va királynője, kit mostantól ünnepélyesen Wei barátjának tekintek... [Követeid] hódolati adóval érkeztek udvaromba. Lajstromba vettünk négy férfi és hat női rabszolgát, mellé két díszes szövetet, mindkettő hat láb hosszúságú. Te a messzi távolban lakozol, túl a tengeren, mégis elküldted követeid, ajándékokkal megrakodva. Ez bizony hűséged es gyermeki tiszteleted jele, mit igen nagyra becsülök. Ennélfogva én most téged a Vejjel ( ) jó viszonyt ápoló Va ország királynőjévé teszlek...[5]
Az 5. századi Kései Han dinasztia történetében az áll, hogy Va királyai Jamatai (Jemataj Guo ( ) 邪馬台國) országában éltek.
„A va-k hegységekben gazdag szigeteken élnek délkeletre Hantól [Korea] az óceán közepén, több száz fejedelemséget alkotva. Amióta Vu császár ( ) megdöntötte Csaohszien ( )t [Észak-Korea] (i. e. 140-87), közel harminc fejedelemség vette fel a kapcsolatot Han dinasztia udvarával követek vagy írnokok segítségével. Minden fejedelemségnek királya van, kiknek címe öröklődő. A Nagy Va uralkodója Jamataiban él."[6]
A 7. századi Szuj-dinasztia története jegyzi a központ átnevezését Jamadairól (Jemotuj ( ) 邪摩堆) to Jamatora (Taho ( ) 大和).
Va a nagy óceán közepén van délkeletre Pekcsétől és Szillától, háromezer li-re vizen és szárazföldön. Az emberek hegyvidékes szigeten élnek … A központ Jamato, amit a Vej ( ) történelemben Jamadajként jegyeztek. A régi feljegyzések szerint összesen 12 ezer li távolságra van Lölang ( ) körzet és Tajfang ( ) körzet határától, délre Kuajcsi ( ) megyétől, Tan'erhez ( ) közel.[7]
Az első japán könyveket Manjógana módszerrel írták, vagyis a kínai írásjegyeket használtak japán nyelv moráinak leírására. Például a ka szótag jelölésére a csia () (加 „összead"), írásjegyet használták, amit a japánban ka-nak ejtettek. Ezen bonyolult rendszer rendhagyó kivételei miatt végül a japán írnokok fonetikailag szabályos szótagábécét hoztak létre. Sok esetben az új kanák a kínai írásjegyek leegyszerűsített változatai lettek. Például a ka-t か-nak írják hiraganával ésカ-nak in katakanával, melyből mindkettő a manjógana 加 írásjegyből származik.
A 712-es keletkezésű Kodzsiki (古事記 „Régi idők feljegyzései") a máig fennmaradt legrégebbi japán krónika. A nyolc sziget születését leíró részben a Jamato fonetikus átírása megegyezik a sztenderd mandarin Jemateng ( ) (夜麻登) írásával. A Kodzsikiben szerepel a sintó teremtéstörténetet, miszerint Izanagi isten és Izanami istennő nemzette a japán Ójasimát (大八州 „Nyolc Nagy Sziget Hona"), legutolsóként Jamato-t.
Aztán született Sado-NoSima (Kis Kikötő Sziget), utána született Opo-Yamato-Toyo-AkiTu-Sima (Bőséges Aratású Nagy Jamato Sziget), amelynek másik neve Ama-Tu-Mi-Sora-Toyo-Aki-Tu-Ne-Wake (Mennyei Fenséges Égi Bőséges Aratású Föld Ifjú). Mivel ez a nyolc sziget először született, [együtt] a Nyolc Nagy Sziget Honának hívják őket.[8]
Chamberlain megállapítja, hogy a „Szitakötő-Sziget" a legendás Dzsinmu császárhoz köthető, akinek tiszteletbeli nevében szerepel a Jamato: „Kamujamato Ivarebiko".
A 720-as Nihonsoki (日本書紀 „Japán krónika") szintén Jemateng (耶麻騰) kínai írásjegyekkel írja le Jamato-t. A Nyolc Nagy Sziget mondájának ezen változatában Jamato nyolcadik helyett a másodikként születik meg.
Aston fordításában a „Sziget Gazdag Aratása (vagy az Ősze)" szó szerinti jelentéséről tesz megjegyzést. (pl „Bőséges Termés szigete" vagy „A Termékeny Ősz Szigete").
A körülbelül 600-759 között keletkezett Manjósúban (万葉集 „Tízezer Levél Gyűjteménye") Jamato-t a jama 山 „hegy" és a to 跡 „lábnyom; nyomvonal, nyom" jelekkel írja át.
A kommentátor írók a 山跡乃國 kifejezést Jamato no kuni 大和の国 „Jamato országa"-ként magyarázzák a glosszákban. A 山跡 japán olvasata szanszeki a kínai eredetű onjomival (a kínai sancsi ( ) alapján) vagy jama-ato a japán eredetű kunjomi olvasattal.
A modern japán a Jamato (大和) szó az ójapán Yamatö vagy másképp Yamato2-ból származik, amit Jamataijal hoznak összefüggésbe. Ezek a diakritikus jelek, a tréma és az index két hangzótípust különböztetnek meg a Nara-kori (710-794) ójapánban használt nyolc magánhangzó között (a, i, ï, u, e, ë, o, és ö), ami a modern japánban öt hangba olvadt össze. (a, i, u, e, éso).
A Kofun-korban (250-538) amikor kandzsikat kezdtek használni Japánban, Jamatö-t a 倭 Va „Japán" atedzsijével írták. Az Aszuka-korban (538-710) amikor a japán helységneveket két írásjegyes szó összetételekké egységesítették, a Jamato írásjegyeit a következőre változtatták: 大倭 a 大, a „nagy, terjedelmes" jelentésű előtagot kapta. A kb. 757-es írásjegycserét követően a 和 írásjegyet használták a 倭 helyett: 大和 „nagy harmónia" a klasszikus kínai nyelvből vett kifejezés taho ( ) 大和 alapján .
A korai japán szövegek három átírást használnak a Jamato-ra: 夜麻登 (a Kodzsikiben), 耶麻騰 (a Nihonsokiban), és 山跡 (a Manjósúban). A Kodzsiki és a Nihonsoki a sino-japán onjomi olvasatát alkalmazza a ja 夜 „éjszaka" vagy ja vagy dzsa 耶 (mondatvégi kérdő partikula a kínaiban), ma or ba 麻 „kender", és tó vagy to 登 „emelkedik; felmászik" vagy tó 騰 „repül; vágtat". Ezzel ellentétben a Manjósú a japán kunjomi olvasatát használja a jama 山 „hegy" és a to < tö vagy ato 跡 „nyom; nyomvonal".
A feljebb említett kínai históriák három átírást használnak Jamataira: 邪馬臺 (Vej Cse ( )ben), 邪馬台 (Hou Han Su ( )ban), és 邪摩堆 (Szuj Su ( ))ben. Az első szótagot következetesen a je ( ) 邪 „helynév", amit a je ( ) 耶 írásjegy „mondatvégi kérdő partikula" [[csia-csie ( )]] kölcsönzött írásjegyeként használtak és a hszie ( ) 邪 „gonosz; romlott" írásjegyével írták. A másodikat ma ( ) 馬 „ló" vagy mo ( ) 摩 „dörzsölés, súrlódás" írásjegyével. A Jamatai harmadik szótagját tajnak 臺 vagy 台 „emelvény" (Tajvan: 臺灣) vagy tuj ( )nak 堆 "halom, rakás" írják. A Vej Cse ( )ben használt Jamaicsi és a Hou Han Su ( )ban használt Jamadai vagy Jamatai átírási különbségeit tekintve Hong Furuta Takehikora hivatkozva[9] a Jamaicsit tartja helyesnek. Csen Sou ( ), a kb. 297-ben elkészült Vej Cse ( ) írója a közelmúlt történéseiről saját megfigyelései alapján írt; Fan Je ( ) a 432 környékén írt Hou Han Su ( )ban, a korábbi eseményeikről írt írásos források alapján. Hong szerint a Szan Kuo Cse ( ) az icsit 壹 nyolcvanhatszor, míg a dait 臺 ötvenhatszor használja anélkül, hogy összekeverné a kettőt.
A Vej ( ) dinasztia idejében a taj ( ) a legszentebb szavak egyike volt, ami egy vallási-politikai szentélyre vagy a császár palotájára utalt. A ja 邪 és a ma 馬 írásjegy jelentése „csúnya" illetve „ló", a kínaiak barbárok iránt érzett megvetését mutatva, így elég valószerűtlen hogy Csen Sou ( ) a szent szót használta volna ezután a két írásjegy után. Az is hihetetlen, hogy egy másoló összetévesztette volna a két írásjegyet, mivel a régi alakjuk egyáltalán nem olyan hasonló, mint a mai nyomtatott változatok. Jamadai Fan Yeh alkotása.[9]
Emellett Furutát idézi, hogy a Vej Cse ( ), Hou Han Su ( ), és a Hszin Tang Su ( ) történetei legalább 10 különböző kínai írásjegyet használ, hogy leírja a japán to-t, de a taj nincs közöttük.
A kínai történelmi fonológiában a mai kínai kiejtések meglehetősen eltérnek az eredeti 3-7. századi átiratoktól az archaikus vagyis preklasszikus és az ókínai vagy közép-kínai nyelvben. Az alábbi táblázat a mai kiejtéseket és a korai közép-kínai (Edwin G. Pulleybank 1991), az archaikus kínai (Bernhard Karlgren 1957) és a közép-kínai (William H. Baxter 1992) kiejtések rekonstrukcióit hasonlítja össze. Karlgrennél az „archaikus" kínai megegyezik a „közép"-kínaival, és a „yod" szájpadlás közelítőhangja i̯ (néhány böngésző nem tudja megjeleníteni) helyett az IPA j jele szerepel.
Írásjegyek | Modern kínai | Közép-kínai | Kora közép-kínai | „Archaikus" kínai |
邪馬臺 | jemataj ( ) | yæmæXdoj | jiamaɨ'dəj | jama:t'ḁ̂i |
邪馬台 | jemataj ( ) | yæmæXdoj | jiamaɨ'dəj | jama:t'ḁ̂i |
邪摩堆 | jemotuj ( ) | yæmatwoj | jiamatwəj | jamuâtuḁ̂i |
大和 | taho ( ) | dajHhwaH | dajʰɣwaʰ | d'âiɣuâ |
Roy Andrew Miller így írja le a beszédtani rést a közép kínai rekonstrukciók és az ójapán Yamatö között.
A Vej Cse ( ) beszámolója a Vo emberekről főként egy királyságra összpontosul, amit Yeh-ma-t'ai-nak hív, közép-kínaiban i̯a-ma-t'ḁ̂i, ami a Jamatoval összefüggésbe hozható szó korai nyelvi formájának átirata kell hogy legyen. Ezen felismerés beszédtana további gondokat vet fel, amiket évtizedek tanulmányozás után még mindig nem tisztáztak. Az -ḁ̂i a közép-kínai alak végén valószínűleg Jamato végén lévő -ö egy korai alakjának átirata lehet, amit egyébként nem jegyeztek.[10]
A legtöbb tudós a 邪馬臺 szót a jamatai ójapánt megelőző átiratának értékeli, Mijake ezzel elleben Alexander Vovinra hivatkozik, hogy a késő kései archaikus kínai ʑ(h)a maaʳq dhəə szava 邪馬臺 az ójapán yamato2 (*yamatə) szó kora ójapán alakját képviseli. Tódó Akijaszu két kiejtését rekonstruálja a 䑓-nak – taj ( ) < közép dǝi < archaikus *dǝg és ji ( ) < yiei < *d̥iǝg – és a 邪馬臺 szót Jamataikokunak olvassa.[forrás?]
A Jamato szó etimológiája, mint sok más japán szóé, továbbra is bizonytalan. Míg a legtöbb tudós általában egyetért, hogy a Jama- Japán számos jamáját 山 „hegyét" jelzi, abban, hogy a -to-nak < -tö-nek 跡 „nyom, nyomvonal", 門 „kapu, ajtó, 戸 „ajtó, 都 „város, központ", vagy esetleg tokoro 所 „hely" a jelentése, nem értenek egyet.