James White | |
Született | 1821. augusztus 4.[1][2] Palmyra |
Elhunyt | 1881. augusztus 6. (60 évesen)[1][2] Battle Creek |
Állampolgársága | amerikai |
Házastársa | Ellen G. White[3] |
Gyermekei |
|
Szülei | Elizabeth White John White |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Halál oka | malária |
Sírhelye | Oak Hill Cemetery[4] |
James White aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz James White témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
James Springer White (1821 – 1881) a Hetednapi Adventista Egyház egyik társalapítója és Ellen G. White férje volt.
Kilenc gyermek közül az ötödik volt, és a korai éveiben olyan gyenge volt a látása, hogy nem tudott iskolába sem járni. 19 évesen, már gyógyult szemmel járt iskolába.[5] A második tanítási év után az anyjától értesült a millerita tanokról, és elkötelezte magát az adventi tan hirdetése mellett.[5] 1843 telén ezer embert nyertek meg a prédikációjával.[5] 1843-ban szentelték fel ministránsnak a keresztény egyházba.
Az 1844-es nagy csalódás előtt találkozott Ellen Harmon-nal, majd később, 1846 nyarán házasodtak össze.[5] Házasságuk első hat évében nem volt saját otthonuk, többnyire a szüleivel vagy a barátaival együtt éltek.[5]
Joseph Bates révén győződött meg először a szombat szentségéről. 1847-ben vele és a saját feleségével együttműködve jelent meg az “Egy szó a kicsiny nyájhoz” (A Word to the Little Flock), amely a korai adventista mozgalom híveinek szólt.[6]
1848 novemberében feleségének, Ellen White-nak látomása volt, hogy Jamesnek el kell indítania egy lapot. 1849-től James kéthetente ki is adta a Jelenvaló Igazság-ot (The Present Truth), amely első példánya jórészt a szombat igazságáról szólt.[6] 1850-ben a lap The Review and Herald címet kapta.[7] A kiadást három éven keresztül különböző nyomdákban, több helyszínen végezték.[5] James 1851-ig volt a folyóirat szerkesztője.
1852-ben végül saját házuk lett Rochesterben, New York államban. A michigani hittestvérek hívására 1855-ben a kézinyomdával együtt Battle Creekbe költöztek.[5][8] A családjuk közben 1860-ra már négy fiúval gyarapodott.[8]
1863-ban döntő szerepet játszott az adventisták felekezetének hivatalos megszervezésében.[7] Felkérték, hogy legyen a Generál Konferencia (főtanács) első elnöke, de ő elutasította John Byington (1798–1887) javára.[5] Később azonban elnök lett, több ciklusban is:[7] 1865–67, 1869–71, 1874–80.
Miután 1865-ben bénulást okozó stroke-t szenvedett.[7] Ezután a felesége Dansville-be, egy hidroterápiás (vízterápiás) intézménybe vitte.[5] A felépüléséért mondott sok ima ellenére sokáig beteg maradt,[9] csak jóval később javult az állapota és Ellennek látomása volt, amely arra késztette férjét, hogy létrehozza a Battle Creek-i Egészségügyi Reformintézetet (Western Health Reform Institute). Ezzel kezdődött a neves Battle Creek-i szanatórium története.[5]
Ellen látomásai után nagy szerepet játszott a Battle Creek-i Főiskola 1875-ös megnyitásában is.[5][8]
1881-ben, 60 évesen hunyt el.[5]
Négy fiuk született: Henry Nichols, James Edson, William Clarence és John Herbert.
John Herbert még pár hónaposan meghalt,[10] Henry Nichols pedig tüdőgyulladásban 16 évesen.[11][12]
James Edson (1849–1928) az egyház egyik úttörője lett, aki a Mississippi folyó mentén evangelizációs iskolákat hozott létre az afroamerikai emberek számára. Több vallási iratot írt és adott ki.[13]
William Clarence (1854–1937) jól ismert hetednapi adventista egyházi vezető lett. Első felesége 1890-ben meghalt. Anyjával 1891-ben Ausztráliába hívták. Két lányát Battle Creek-ben hagyva, az év végén édesanyjával átkelt a Csendes-óceánon, hogy segítse az ottani advent üzenet munkáját. 1894-ben kinevezték az adventista ausztrál unió vezetésére. Ezen a poszton 1897-ig volt. Számos könyvet írt.[14]
James White termékeny író volt az adventisták számára. Néhány népszerű publikációja: