Jan Szczepanik | |
a lengyel Edison | |
Született | 1872. Június 13. Rudniki k. Mościsk |
Meghalt | 1926. április 18. (53 évesen) Tarnów |
Sírhely | Old Cemetery |
Állampolgársága | lengyel |
Nemzetisége | lengyel |
Kitüntetései | Katolikus Izabella-rend |
Halál oka | májtumor |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Szczepanik témájú médiaállományokat. |
Jan Szczepanik (Mościsk melletti Rudniki faluban (Ausztria-Magyarország Galícia tartománya, ma Ukrajna), 1872. Június 13. – Tarnów, 1926. április 18.) lengyel feltaláló, akit kortársai „a lengyel Edison” vagy „galíciai zseni” néven emlegettek. Mark Twain két cikkében is beszámol róla. Annak ellenére, hogy műszaki tudását autodidakta[1][2] módon szerezte, több mint 50 találmány és több száz szabadalom kötődik a nevéhez a színes fényképezés, gépi szövés vagy a televízió területén.
Anyja Mariann (szül. 1841) a Krosno melletti zręcini gazdálkodók leszármazottja, gyermekét házasságon kívül hozta világra. Jan árvaságra jutott és kezdetben nagyszülei zręcini farmján nevelkedett. Később nagynénje és nagybátyja Salomea és Wawrzyniec Gradowicz vette magához,[3] így került Krosnóba, ahol jezsuita népiskolába íratták be. Iskolatársai a későbbi költő és műfordító Franciszek Mirandola, a kiváló földrajztudós Eugeniusz Romer, a jövőbeli Jan Romer tábornok és Jan Konstantynowicz bíró. Tanulmányait a jasłoi Króla Stanisława Líceumban, majd a krakkói Tanárképző Szemináriumon folytatta. 1896-tól falusi tanítóként dolgozott Potok, Korczyna és Lubatówka településeken.
Korczynából költözött Krakkóba, ahol a Floriańska és Św. Tomasza kereszteződésében, Ludwik Kleinberg "Fotográfiai eszközök boltjában" kapott munkát. Ott ismerte meg a korszak fényképészeti eszközeit, azok felépítését és technológiáját.[3] Kleinberg később is támogatta korábbi alkalmazottját; Szczepanik találmányainak megvalósítására 1898-ban Bécsben megalapították a Jan Szczepanik és Társa Találmányi Egyesületet, amely elindította a feltaláló által megújított lyukkártyával működő Jacquard szövőgépes üzemét.[3] Bécsen kívül Berlinben és Drezdában is voltak műhelyei.
1902-ben Tarnówban telepedett le. Ott élt 1926. április 18-án bekövetkezett haláláig. Sírja a helyi Ótemetőben található.
Jan Szczepanik termékeny feltaláló volt, főként a színes szövés, a film- és fényképészeti technikák területén.
Első találmányai a textiliparhoz kötődnek. Korczynában – még tanítóként – megismerte a helyi szövési módszereket, kíváncsi lett, hogyan lehetne fejleszteni a textilgyártást. A házi szövés módszereit akarta modernizálni, ez alapozta meg későbbi találmányait a területen. Különösen a színes szövés iránt érdeklődött, amit akkoriban, bonyolultsága miatt, a Joseph Marie Jacquard által feltalált lyukkártya vezérlésű szövőgépekkel végeztek. Az akkor még "patronnak" nevezett gépvezérlő kártyákat kézzel készítették. Szczepaniknak 1896-ban sikerült a fényelektromos jelenségen alapuló, olcsóbb szövésmintázási módszert megvalósítania, amit azóta is használnak.[2]