Jarnó György | |
Született | Kohner György 1868. június 3.[1][2][3][4] Pest |
Elhunyt | 1920. május 25. (51 évesen)[3] Wrocław |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jarnó György témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jarnó György, külföldön Georg Jarno, 1903-ig Kohner György (Pest, 1868. június 2.[5] – Breslau, 1920. május 25.) magyar zeneszerző és karmester, aki különösen operettjeivel lett ismert.
Kohner Károly (1835–1908) lókereskedő, a magyar lóexport egyik megalapítója és Brettschneider Katalin (1841–1869)[6] gyermekeként született a Király utcában. Édesanyját egyéves korában elvesztette. Az érettségit követően szülővárosában zenét tanult. Ezután különböző németországi városokban dolgozott karnagyként. Különösen nagy hatással volt későbbi életére breslaui tartózkodása, ahol 1895. május 12-én mutatták be első operáját, A fekete Kaschkát. Mivel a közönség jól fogadta, 1899-ben színre került második operája A zalameai bíró címmel. Életének következő állomása Hamburg volt. Itt került bemutatásra 1903-ban a Kleist vígjátéka nyomán készült Eltört kancsó. Mivel ez nem hozta meg a várt sikert, később beledolgozta a Johanniszauber című operettjébe.
1907-ben elfogadta Jarnó József, a két évvel idősebb bátyja meghívását Bécsbe, aki miután 1899-ben a bécsi Józsefvárosi Színház igazgatója lett, feleségül vette Johanna Niese bécsi szubrettet. Neki keresett zeneszerzőt, aki operett-főszerepet ír számára. Jarnó György Bernhard Buchbinder színész, újságíró közreműködésével – aki librettistaként is dolgozott – megírta a Die Försterchristel-t. 1907. december 17-én tartották a mű premierjét a Józsefvárosi Színházban. Nagy sikernek bizonyult, ami nem csak Jarnó, hanem sógornője számára is áttörést jelentett. Ekkortól lehetőséget kapott arra, hogy szabadúszó zeneszerzőként éljen és Bernhard Buchbinder lett műveinek fő librettistája.
Jarnó sikert ért el Das Musikantenmädel című operettjével is, melyet 1910-ben mutattak be. Manapság csupán a Försterchristel-t játsszák alkalmanként a városi színházakban, más műveit elfelejtették.
Élete végén Jarnó visszaköltözött Breslau-ba, ahol zeneszerzői karrierje elkezdődött. 1920. május 25-én hunyt el,[7] nem sokkal az 52. életévének betöltése előtt. A város zsidó temetőjében helyezték végső nyugalomra.