Johannes Gabriel Granö

Johannes Gabriel Granö
Életrajzi adatok
Született1882. március 14.
Lapua
Elhunyt1956. február 23. (73 évesen)
Helsinki
SírhelyHietaniemi temető
Ismeretes mint
Nemzetiségfinn
SzüleiJohannes Granö
GyermekekOlavi Granö
IskoláiHelsinki Egyetem
Szakmai kitüntetések
Fehér Csillag érdemrend 3. osztálya
A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Gabriel Granö témájú médiaállományokat.

Johannes Gabriel Granö (Lapua, 1882. március 14. - Helsinki, 1956. február 23.) finn földrajztudós, egyetemi tanár, akinek a nevét főleg szibériai-és mongóliai expedíciói és az 1929-ben megjelent „Reine Geographie” (finn kiadásban Puhdas maantiede, magyarul Tiszta földrajz) című könyve tették ismertté. Elsősorban német nyelvterületen alkotott, francia nyelvű művei főképpen az 1910-es években jelentek meg.

Élete

[szerkesztés]

1882. március 14-én született Lapua városában, az akkor az orosz cár uralma alatt lévő Finn Nagyhercegség területén. Gyermekkora döntő részét a szibériai Omszk városában töltötte, ahol az apja 1885-1913 között a helyi finn lakosok között tevékenykedett, mint protestáns lelkész. 1900-ban az oului finn líceumban tanult és ugyanebben az évben beiratkozott a Helsinki Egyetemre. Itt eleinte elsősorban botanikát tanult, később ezt a földrajzra cserélte, mesterképzése során foglalkozott még biológiai tudományokkal és geológiával is.[1]

Első tudományos munkája a finn Fennia nevű lapban jelent meg 1905-ben „Siperian suomalaiset siirtolat” (Szibériai finn kolóniák) címmel. A következő években (1906, 1907 és 1909) több expedícióban is részt vett, melyek elsősorban Észak-Mongóliában és a környező területeken, így az Altaj-, Hangáj-és a Szaján-hegységekben folytattak kutatásokat. Saját kutatásainak fő célja a jégkorszak geomorfológiai hatásainak elemzése volt a térségben. Granö volt az első ember, aki bebizonyította, hogy Szibéria-és Mongólia déli területei ebben az időszakban jegesedtek el.[1]

Granö (jobbra) Sakari Pälsi és Gustaf John Ramstedt társaságában a Hangáj-hegységben (1909)

1911-ben újabb utazáson vett részt, bejárta Kelet-Szibériát, az Amur-folyó vidékét és ellátogatott Japánba. 1913-16 között az Altáj-hegységben végzett kutatásokat. Tisztán tudományos publikációi mellett Granö 1920-21-ben az Altáj hegységről megjelentetett egy két kötetes ismeretterjesztő művet is „Altai” címmel, melyben közérthetően leírta kutatóútjának eredményeit és tapasztalatait.[1]

1919-ben a megalakuló Tartui Egyetem professzora lett, ő teremtette meg az egyetem földrajztudományokkal foglalkozó szakát és beindította az észt nyelven folyó oktatást. 1923-ban visszahívták hazájába, hogy a Helsinki Egyetem tanára legyen és felkérték szerkesztőnek a „Finn Atlasz” harmadik kiadásához. Rövid időszakot követően elhagyta az egyetemet és elfogadta a Turku városában újonnan megalakuló felsőoktatási intézmény professzori tisztjét, ahol elegendő időt tudott szánni saját kutatásai számára is.[1]

Granö főművének az először 1929-ben, francia nyelven megjelent „Reine Geographie” (finnül Puhdas maantiede, magyarul Tiszta földrajz) című munkáját tartják. Ebben a szerző leírja a saját maga által kifejlesztett munkamódszerét, mely a földrajzi tájfelméréseknél a geomorfológiai jellemzők mellett figyelembe veszi víz, a növényzet és az emberi jelenlét okozta hatásokat is.[1]

A második világháborút követően ismét a Helsinki Egyetem tanára lett, ugyanakkor a Turkui Egyetemmel kiépített együttműködése is folytatódott, két periódusban (1945-1955) az egyetem kancellári tisztjét is betöltötte. 1956. február 23-án hunyt el hetvenhárom éves korában a finn fővárosban.[1]

Emlékezete

[szerkesztés]

Életében megjelent fontosabb művei

[szerkesztés]
  • Archäologische Beobachtungen von meinen reisen in den nördlichen Grenzgegenden Chinas in den Jahren 1906 und 1907 (1909
  • Piirteitä eläinmaantieteen historiasta, etenkin aluejakokysymystä silmällä­pitäen (1909)
  • Beiträge zur Kenntniss der Eiszeit in der nordwestlichen Mongolei (1910)
  • Archäologische Beobachtungen von meiner Reise in Südsibirien und der Nordwestmongolei im Jahre 1909 (1910)
  • Les formes du relief dans l’Altaï russe et leur genèse. Étude morphologique (1917)
  • Altai I–II (1919, 1921)
  • Reine Geographie (1929, finnül 1930, angolul 1997)
  • Suomen maantieteelliset alueet (1932)
  • Gehöfte und Siedlungen in Finnland (1937)
  • Mongolische Landschaften und Örtlichkeiten I (1941)
  • Das Formengebäude des nordöstlichen Altai (1945)[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g GRANÖ, Johannes Gabriel (finn nyelven). blf.fi. (Hozzáférés: 2017. november 3.)
  2. ↑ JPL Small-Body Database Browser - 1451 Grano (1938 DT) (angol nyelven). ssd.jpl.nasa.gov. (Hozzáférés: 2017. november 3.)

Források

[szerkesztés]