Johannes Kotkas | |
Született | 1915. február 3.[1][2] Kodijärve, Livóniai kormányzóság, Oroszország |
Elhunyt | 1998. május 8. (83 évesen)[1][2] Tallinn, Észtország |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Metsakalmistu |
Magassága | 184 cm[2] |
Testtömege | 110 kg[3] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Johannes Kotkas (Kodijärve, 1915. február 3. – Tallinn, 1998. május 8.) olimpiai bajnok szovjet válogatott észt birkózó, edző.
Fiatalon súlyemeléssel kezdett el foglalkozni, csak 1935-ben már 20 évesen kezdett birkózni és nehézsúlyban versenyzett. Először 1936-ban vett részt az észt bajnokságon, ahol Kristjan Palusalu mögött szabadfogás nehézsúlyban ezüstérmet szerzett. 1937-ben – Palusalu távollétében – megnyerte az észt bajnoki címet szabadfogásban, de az kötöttfogásban ismét második lett Palusalu mögött. 1938-ban ismét második lett Palusalu mögött a kötöttfogású bajnokságon, de Palusalu nem sokkal később súlyos vállsérülés miatt visszavonult, így Kotkas megszerezte második észt szabadfogású címét. Az 1938-as és az 1939-es Európa-bajnokságon kötöttfogásban aranyérmes lett.[4]
1940-ben a Szovjetunió annektálta Észtországot és Kotkas a Szovjetunió képviseletében folytatta pályafutását. Mivel a Szovjetunió az 1950-es évek előtt nem vett részt rendszeresen nagyobb nemzetközi versenyeken, így Kotkas csak az 1947-es Európa-bajnokságon indult, ahol kötöttfogásban ismét Európa-bajnok lett. Az 1952-es helsinki olimpián ért el pályája csúcspontjára. Mind a négy ellenfelét legyőzve lett olimpiai bajnok. Az 1953-as világbajnokságon második lett.[4]
1940 és 1954 között 12 szovjet bajnoki címet nyert kötöttfogásban és egyet szabadfogásban. A birkózáson kívül több sportágban is versenyzett. 1943-ban kalapácsvetésben szovjet bajnok, súlylökésben harmadik helyezett le. 1951-ben szambó nehézsúlyban szovjet bajnoki ezüstérmes lett. 1946-ben súlyemelés nehézsúlyban észt bajnokságot nyert.[4]
1960-ban vonult vissza az aktív versenyzéstől, majd edzőként és játékvezetőként dolgozott tovább. 1961 és 1976 között az Észt SZSZK birkózóválogatottjának a vezetőedzőjeként, 1976 és 1980 között a Gyinamo Tallinn edzőjeként, 1965-től nemzetközi játékvezetőként tevékenykedett. 1980-ban nyugdíjba vonult. 1990-ben az Észt Olimpiai Bizottság tiszteletbeli tagjává választották. A Nemzetközi Birkózó-szövetségtől FILA-Aranycsillagot kapott pályafutása elismeréséül.[4]
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Ez a szócikk részben vagy egészben a Johannes Kotkas című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.