John Morley

John Morley
Született1838. december 24.[1][2][3][4][5]
Blackburn
Elhunyt1923. szeptember 23. (84 évesen)[1][2][3][4][5]
London
Állampolgárságabrit
HázastársaRose Mary (?) (1870. május 28. – 1923. szeptember 23.)[6][7]
SzüleiPriscilla Mary Donkin
Jonathan Morley
Foglalkozása
Tisztsége
  • Chief Secretary for Ireland
  • Secretary of State for India
  • member of the 22nd Parliament of the United Kingdom (1883. február 24. – 1885. november 18.)
  • member of the 23rd Parliament of the United Kingdom (1885. november 24. – 1886. június 26.)
  • Member of the Privy Council of the United Kingdom (1886–)
  • Member of the Privy Council of Ireland (1886. február 10. – )
  • member of the 24th Parliament of the United Kingdom (1886. július 1. – 1892. június 28.)
  • member of the 25th Parliament of the United Kingdom (1892. július 4. – 1895. július 8.)
  • member of the 26th Parliament of the United Kingdom (1896. február 22. – 1900. szeptember 17.)
  • member of the 27th Parliament of the United Kingdom (1900. október 1. – 1906. január 8.)
  • member of the 28th Parliament of the United Kingdom (1906. január 12. – 1908. április 27.)
  • Lordtanácselnök (1910. november 7. – 1914. augusztus 5.)
Iskolái
  • University College School (1852–)
  • Cheltenham College (1855. február – 1856. december)
  • Lincoln College (1856–1859)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz John Morley témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

John Morley (Blackburn, 1838. december 24. – London, 1923. szeptember 23.) angol író és politikus. Kezdetben újságíró volt Észak-Angliában. Oxfordban tanult és több évig a Literary Gazette-et szerkesztette, 1867-1882-ben pedig a Fortnightly Review szerkesztője volt; ekkori tanulmányait Critical miscellanies (1871 és 1877) címen kiadta. Írt több monográfiát: Edmund Burke (1867); Voltaire (1871); Rousseau (1876); English men of letters (1879); Life of Richard Cobden (1881); Walpole (1889) stb.

Mint radikális politikus 1880-ban átvette a Pall Mall Gazette szerkesztését, de 1883-ban, amikor képviselőnek választották, lemondott; Gladstone kabinetjében kétszer (1886. és 1892.) volt írországi államtitkár és ezt az állását a Roseberry-minisztériumban is (1894) megtartotta, majd 1880 és 1883 között az újonnan liberális irányultságú Pall Mall Gazette szerkesztője lett. 1883-ban képviselővé választották a Liberális Párt színeiben. 1886-ban és 1892 és 1895 között Írországért felelős államtitkár, 1905 és 1910 között, majd 1911-ben Indiaügyi államtitkár, 1910 és 1914 között pedig Lord President of the Council volt.

Morley kiváló politikai kommentátor volt, és William Gladstone-nak életrajzírója. Morley leginkább írásairól és arról ismert, hogy a „tizenkilencedik század nagy liberálisai közül az utolsónak számított”.[9] Ellenezte az imperializmust és a második búr háborút. Támogatta az írországi önkormányzatok megalakítását (Home Rule). Az első világháborúba való brit belépés után (Oroszország szövetségeseként) 1914 augusztusában kilépett a kormányból.

Élete

[szerkesztés]

Politikai karrier

[szerkesztés]

1883-ban Morley-t a liberális képviselőjeként választották meg. Newcastle upon Tyne parlamenti képviselője, akit az alsóház képviselőjévé választottak (1895-ig). 1896 és 1908 között Montrose Burghs (Skócia) választókerületét képviselte.

Morley hamarosan a liberális parlamenti frakció vezetőjévé emelkedett. 1886 februárjában Gladstone bevitte a kabinetbe, ahol kinevezték Írországért felelős főtitkárnak. Az 1886-os alsóházi választásokon elszenvedett liberális vereség következtében azonban első mandátuma ebben a kulcsfontosságú pozícióban mindössze hat hónappal később véget ért.[10]

Írországért felelős főtitkár

[szerkesztés]

Amikor az 1892-es választásokon a liberálisok visszatértek a kormányba, Morley-t ismét megbízták az Írországért felelős titkár posztjával. Gladstone bizalmasaként a Gladstone mérsékelt Home Rule politikáját képviselte, azaz Írország autonómiáját a Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságan belül.[11] Morley viszont tárgyalásokat folytatott Charles Stewart Parnell-el, hogy biztosítsa az ír képviselők támogatását a liberális kormány számára a brit parlamentben.[12] A sok ír között szerzett hírneve előnyt jelentett számára az 1892-es alsóházi választásokon a többségi munkásosztályhoz tartozó Newcastle upon Tyne-i választókerületében. Bár Morley liberális meggyőződése miatt ellenezte a nyolcórás munkanap bevezetését, az ír munkások szavazatainak köszönhetően újraválasztották.[13]

Amikor 1902-ben VII. Eduárd király a Order of Merit érdemrendet adományozta, Morley az elsők között volt, akiknek átadta a kitüntetést. Ugyanebben az évben beválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, valamint a Brit Akadémia tagjai közé.[14]

Indiai ügyek államtitkára

[szerkesztés]

Henry Campbell-Bannerman kabinetjében (1905-1908) Morley volt indiai ügyek államtitkára. Először két indiait nevezett ki a számára kijelölt Indiai Tanács tagjává.[15] Gopal Krishna Gokhale-lal, az Indiai Nemzeti Kongresszus vezetőjével tárgyalt az indiai nemzeti mozgalom követeléseiről, és lépéseket tett a gyarmat közigazgatásának további decentralizálására. Amikor Campbell-Bannerman 1908-ban lemondott, és Herbert Henry Asquith követte őt a miniszterelnöki poszton, Morley-t megerősítette pozíciójában. Ő készítette elő az 1909-es Indian Councils Act-ot (1909, közismert nevén a Morley-Minto Reformok) alkotmányos törvényhez, amely megalapozta az indiaiak részvételét Brit India kormányzásában.[16]

Lord President of the Council elnöke

[szerkesztés]

1908-ban John Morley-t a „Blackburn-i Morley vikomt” címmel emelték a nemesi rangra. Az ezzel járó kitüntetésen kívül Asquith gyakorlati célja az volt, hogy Morley-t mentesítse az alsóházi tagság időigényes kötelezettségei alól.

1910-ben Morley-t kinevezték Lord President of the Council (Királyi Titkos Tanács) elnökének. 1911-ben Morley jelentős szerepet játszott abban, hogy a Parlamenti törvény átmenjen a Lordok Házán. Ezzel a sokáig vitatott törvénnyel a Lordok Háza, egy önhatalmi aktus keretében, beleegyezett abba, hogy az alsóház által javasolt törvényjavaslatokkal szembeni vétójogát megszüntesse, ezzel megerősítve az alsóházat mint tényleges törvényhozót.[17]

Amikor Nagy-Britannia 1914. augusztus 5-én hadat üzentt Németországnak, Morley lemondott a Lord President of the Council elnöki tisztéről, akárcsak egy másik miniszter, John Elliot Burns. Morley a kabinetben következetesen ellenezte, hogy Nagy-Britannia szövetséget kössön Franciaországgal, és ezzel bátorítsa a francia revansizmust. Lemondásának okait unokaöccse, Guy Morley 1928-ban, nagybátyja halála után kiadott Memorandum on Resignation (Memorandum a lemondásról) című írásában fejtette ki, amely szenzációt keltett.

Nyugdíjas éveit a Wimbledon-ban lévő villájában töltötte. 1894-től 1921-ig a British Museum vagyonkezelője és – halála előtt hat hónappal – a Manchesteri Egyetem kancellárja volt.[18]

Lord Morley-t a Golders Green-i krematóriumban hamvasztották el, hamvait a londoni Putney Vale temetőben temették el. Rose Aylinggel 1870-ben kötött házassága gyermektelen maradt, és halálával a „Blackburn-i Morley vikomt” cím elévült.

Művei

[szerkesztés]

Biográfiák

[szerkesztés]
  • Edmund Burke. A historical study. Macmillan, London 1867.
  • Voltaire. Chapman and Hall, London 1871.
  • Rousseau. 2 Bände. Chapman and Hall, London 1873.
  • Diderot and the Encyclopaedists. Chapman and Hall, London 1878.
  • The Life of Richard Cobden. 2 Bände. Chapman & Hall, London 1881.
  • Walpole. Macmillan, London 1889.
  • Oliver Cromwell. Macmillan, London 1900.
  • The Life of William Ewart Gladstone. 3 Bände. Macmillan, London 1903.

Egyéb írások

[szerkesztés]
  • Critical Miscellanies. Chapman and Hall, London. In 3 Bänden zwischen 1871 und 1886. <Essays zu Literatur, Tagesereignissen, Politik, Philosophie und Geschichte>
  • The Struggle for National Education. Chapman & Hall, London 1873.
  • On Compromise. Chapman & Hall, London 1874. Deutsche Ausgabe: Überzeugungstreue. Carl Rümpler, Hannover 1879.
  • Aphorisms. An address delivered before the Edinburgh Philosophical Institution. Macmillan, London 1887.
  • Studies in Literature. Macmillan, London 1891.
  • Literary essays. Humphreys, London 1906.
  • Notes on Politics and History. Macmillan, London 1913.
  • Recollections. 2 Bände. Macmillan, London 1917.

Magyarul

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
  7. ↑ p23861.htm#i238604, 2020. augusztus 7.
  8. ↑ Who's who (brit angol és angol nyelven). A & C Black
  9. ↑ Hamer (2004)
  10. ↑ Kurt Kluxen: History of England. Von den Anfängen bis zur Gegenwart (= Kröners Taschenausgabe. 374. kötet). 2. kiadás. Kröner, Stuttgart 1976, ISBN 3-520-37402-1, 640. o.
  11. ↑ Francis Stewart Leland Lyons: Ireland since the famine. Fontana Press, London, 10th ed. 1987. ISBN 0-00-686005-2. p. 191.
  12. ↑ Francis Stewart Leland Lyons: Ireland since the famine. Fontana Press, London, 10. kiadás. 1987. 197. és 264. o.
  13. ↑ David Alan Hamer: John Morley. Liberális értelmiség a politikában". Oxford University Press, Oxford 1968. p. 297.
  14. ↑ Deceased Fellows. www.thebritishacademy.ac.uk
  15. ↑ Percival Spear: A History of India, vol. 2. Penguin Books, Harmondsworth, 5., 1973, 178. o.
  16. ↑ Percival Spear: A History of India, vol. 2. Penguin Books, Harmondsworth, 5th ed. 1973, p. 177.
  17. ↑ Kurt Kluxen: Geschichte Englands. Von den Anfängen bis zur Gegenwart (= Kröners Taschenausgabe. 374. kötet). 2. kiadás. Kröner, Stuttgart 1976, ISBN 3-520-37402-1, 682. o.
  18. ↑ Patrick Jackson: Morley of Blackburn. Fairleigh Dickenson University Press, Madison 2012. p. 461.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Morley című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Algernon Cecil: Six Oxford thinkers: Edward Gibbon. John Henry Newman. R.W. Church. James Anthony Fronde. Walter Pater. Lord Morley of Blackburn. Murray, London 1909.
  • Francis Wrigley Hirst: Early life and letters of John Morley, 2 Bände. Macmillan, New York 1927.
  • Winston Churchill: Great Contemporaries. Butterworth, London 1937. Darin: John Morley, S. 93–107.
  • Philip Woodruff (Pseudonym von Philip Mason): The men who ruled India. Bd. 2: The guardians. Cape, London 1954.
  • Stanley Wolpert: Morley and India 1906–1910. University of California Press, Berkeley 1967.
  • David Alan Hamer: John Morley. Liberal Intellectual in Politics. Oxford University Press, Oxford 1968.
  • Stephen E. Koss: John Morley at the India Office 1905–1910. Yale University Press, New Haven 1969.
  • Edward Alexander: John Morley. Twayne, New York 1972.
  • Marjorie Katz Berman: John Morley and Ireland. University of Colorado, Boulder 1980.
  • Ian Packer: From left to right? The career of John Morley. In: Journal of Liberal History. Jg. 47 (2005), S. 16–21. ISSN 1479-9642.
  • Patrick Jackson: Morley of Blackburn. Fairleigh Dickenson University Press, Madison 2012. ISBN 978-1-611-47534-0.
  • Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X  [1]