Johnny O’Neal | |
SuperJazz Big Band of Birmingham, Alabama. Fotó: Ray Reach | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Johnny O’Neal |
Született | 1956. október 10. (68 éves)[1] Detroit |
Származás | afroamerikai |
Pályafutás | |
Műfajok | jazz, R&B, gospel, neobop |
Hangszer | zongora |
Díjak | Alabama Jazz Hall of Fame |
Tevékenység |
|
Kiadók | Justin Time |
Johnny O’Neal weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Johnny O’Neal (Detroit, 1956. október 10. –) amerikai dzsesszzongorista, dzsesszénekes. O’Neal játéka a technikai virtuozitástól a leggyengédebb balladaértelmezésig terjed. Bár stílusa egyedülálló, sok régebbi zongorista hatott rá, köztük Oscar Peterson és Art Tatum is.
1974-ben az alabamai Birminghambe költözött, ahol főállású zenészként dolgozott. Olyan helyi jazz zenészekkel dolgozott együtt, mint Jerry Grundhofer, Dave Amaral, Cleveland Eaton és Ray Reach.
1981-ben New Yorkba költözött, hogy Clark Terryvel tudjon fellépni. Blue Note-nál rendszeres állást kapott, olyan zenészeket kísért, mint Dizzy Gillespie, Ray Brown, Nancy Wilson, Joe Pass és Kenny Burrell.
1982-83-ban az Art Blakey and the Jazz Messengers tagja volt. 1985-ben a Carnegie Hallban lépett föl. Oscar Peterson ajánlására O’Neal Art Tatumot alakította a 2004-es Ray című filmben, újrateremtve Tatum hangját a „Yesterdays” című dalban.
Egy 2006-os DVD, amely O'Nealt a tadása csúcsán örökítette meg, tartalmaz egy interjút Mulgrew Miller zongoristával, aki ott azt mondja:
Ez a szócikk részben vagy egészben a Johnny O'Neal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.