Jovan Rašković | |
Szerb Demokrata Párt 1. elnöke | |
Hivatali idő 1990. február 17. – 1990. december | |
Utód | Milan Babić |
Született | 1929. július 5.[1][2] Knin |
Elhunyt | 1992. július 28. (63 évesen)[3] Belgrád |
Sírhely | Belgrád–Újtemető |
Párt | Szerb Demokrata Párt |
Gyermekei | Sanda Rašković Ivić |
Foglalkozás |
|
Iskolái | School of Medicine, University of Zagreb |
Halál oka | szívinfarktus |
Vallás | szerb ortodox egyház |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jovan Rašković témájú médiaállományokat. |
Jovan Rašković (magyar átírással Jovan Raskovics, cirill betűkkel Јован Рашковић, Knin, 1929. július 5. – Belgrád, 1992, július 28.) horvátországi szerb pszichiáter, akadémikus és politikus. [4]
Rašković 1929-ben született Kninben. A második világháború alatt egy usztasa pogrom után, amely rokonai halálát okozta, az olaszok által megszállt Dalmáciába, Kistanjébe száműzték. Középiskolai vizsgáit Šibenikben tette le, és Zágrábban érettségizett. Ezt követően a Zágrábi Egyetem Orvostudományi Karán elektrotechnikát és orvostant tanult, ahol diplomát és PhD fokozatot szerzett.
Az 1960-as években a šibeniki városi kórház igazgatójaként, majd az egészségügyi központ igazgatójaként dolgozott. A ljubljanai Neurofiziológiai Orvosi Kutatóintézet egyik alapítója volt. Rašković tagja volt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának, a Horvátországi Orvostudományi Akadémiának és számos pszichiátriai egyesületnek az Egyesült Államokban, Csehszlovákiában és Olaszországban. Egyetemi tanár volt Zágrábban és Ljubljanában, vendégprofesszor volt a paviai, a római, a houstoni és a londoni egyetemen.
1990 februárjában Rašković belépett a politikába, és megalapította és vezette a Szerb Demokrata Pártot (SDS), amely részt vett az első horvát demokratikus választásokon.[5] Észrevette, hogy Bosznia-Hercegovinában nincs egyenértékű párt, ezért megkereste kollégáját, Radovan Karadžićot, hogy javasolja neki egy ilyen párt létrehozását.
Bár az SDS viszonylag kevés mandátumot szerzett az 1990-es választásokon, gyorsan elkezdte növelni hatalmát, és Franjo Tuđman és új kormánya hamarosan a horvátországi szerbek vezetőjének tekintette Raškovićot. Ez közvetlen tárgyalásokhoz vezetett kettejük között a horvátországi szerbek jövőjéről. Az egyik találkozón Rašković megjegyezte: „A szerbek őrültek voltak.” [6] Tuđman fő politikai tanácsadója, Slaven Letica titokban rögzítette a szavakat, és kiszivárogtatta az átiratot a horvát médiának, hogy népe körében lejárassa Raškovićot, majd felváltsa valakivel, aki elfogadhatóbb a horvát kormány számára. Ez visszafelé sült el, mivel Rašković elutasítása helyett sok szerb elveszítette a horvát kormányba vetett bizalmát, és felkarolta a szélsőségeket, majd fegyveres konfliktust.
Később, 1990-ben Raškovićot a radikálisabb, keményvonalas szerb nacionalisták eltávolították a hatalomból, és létrehozták a Krajinai Szerb Köztársaságot. Rašković 1991-ben, a Plitvicei-tavaknál történt incidens után visszavonult a politikától.[4] 1992. július 28-án, 63 éves korában Belgrádban hunyt el szívroham következtében. A Belgrádi Újtemetőben, a tisztelt polgárok fasorában nyugszik.
Trebinje, Prijedor, Banja Luka és Novi Banovci településeken utcát neveztek el róla.
Rövid életrajza a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia oldalán
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jovan Ranković című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.