Kaszab Imre (1886–1947) bélyegkereskedő és Kont Ilona (1895–1944) gyermekeként született. Szülei már gyermekkorában elváltak, s apja később újra megnősült. Ő édesanyjával Beregszászra költözött a nagyanyjához. A Beregszászi Állami Gimnázium egyik tanára, Haba Ferenc fedezte fel tehetségét, akinek felesége pártfogásába vette az ifjú tehetséget. Már tizenkét éves korától foglalkozott a festészettel.[10]
Tanulmányait előbb a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte Bernáth Aurél növendékeként, majd 1938-ban a prágai Művészeti Akadémián tanult, ahonnan azonban 1939-ben a német megszállás miatt kénytelen volt elmenekülni.[11] Ugyanebben az évben férjhez ment Kaempfner János jómódú birtokügyintézőhöz, akit 1941-ben zsidó származása miatt a nácik kényszermunkatáborba vittek, ahonnan három évvel később, 1944-ben tért vissza.[11] 1944 áprilisában ismét együtt lehetettek volna, ám a saját biztonságuk érdekében szétváltak. Férjét Bán Frigyes filmrendező és felesége bújtatta kilenc hónapon át az egyik szekrényükben. Judit eltávolította az ekkoriban már kötelező sárga csillagot ruhájáról és felvette egykori keresztény szobalánya személyazonosságot.
A háború alatt egy gyógyszergyárban dolgozott és gyógyszerek csempészésével, illetve dokumentumok hamisításával segítette a túlélést.[12][13] Ő és férje is elvesztették családjuk nagy részét a holokauszt következtében. Életéről naplót vezetett, amelyben a háborús időszakot is érintette, ám nagyrészt elvesztek ezen feljegyzései.
1945-ben született meg János, két évvel később pedig Péter fiuk. Az 1945 és 1949 közötti nyári hónapokat a Szentendrei művésztelepen töltötte, ahol többek között Bernáth Aurél és Herman Lipót voltak mesterei. Férjével és két fiával a formálódó szocializmus elől 1949-ben Bécsbe költözött, majd 1951-ben Ausztráliába emigráltak és Sydney-ben telepedtek le.[12] 1957-ben megkapta az ausztrál állampolgárságot.
Több mint ötven önálló kiállítása volt Ausztráliában, valamint Párizsban és Londonban.[16] Elsősorban portrékat festett, illetve az ausztrál Outback-ról készített képeket.
Miután munkái az Ausztrál Nemzeti Galériához kerültek, James Gleeson interjút készített vele arról, hogy miképpen ragadta meg az emberek jellemét a portréiban. Ez az interjú később a James Gleeson Oral History Collectiony része lett.[17] Több műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában és a pécsi Kortárs Gyűjteményben is.
↑Coombes (2008). „Painted in words: the James Gleeson oral history collection”. artonview (54), 14–15. o. ISSN1323-4552.
↑Judy Cassab CBE. Australian Honours Database, 1969. június 14. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 15.)
↑Judy Cassab AO. Australian Honours Database, 1988. január 26. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 15.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Judy Cassab című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.