Ján Francisci-Rimavský | |
Született | 1822. június 1.[1] Nyustya |
Elhunyt | 1905. március 7. (82 évesen)[2][1] Turócszentmárton |
Álneve |
|
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
Sírhelye | Turócszentmártoni Nemzeti sírkert |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ján Francisci-Rimavský témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ján Francisci-Rimavský (magyarul Francisci János; Nyustya, 1822. június 1. - Turócszentmárton, 1905. március 7.) szlovák költő, író, fordító, politikus, teológus és főispán.
Francisci János és Chrapan Mária fia. 1827-től a nyustyai iskola, majd 1830-1834 között az osgyáni latin iskola, később 1834-1839 között a lőcsei evangélikus líceum, 1839-1843 között a Pozsonyi Evangélikus Líceum növendéke volt.
1848-ban a magyar kormány a szlovák népfelkelő seregek szervezéséért Štefan Marko Daxnerrel és Bakulinyi Mihállyal együtt halálra ítélte, de a kivégzést elkerülte. A forradalom és szabadságharcot követően Besztercebányán működött.
Az 1861 márciusában induló Pešťbudínske vedomosti politikai lap kiadója volt, mely a hivatalok visszatartása miatt a választási kampányról lemaradt. 1864-1865-ben Liptó vármegye főispánja volt. A kiegyezést követően Nagyrőcén telepedett le, ahol a gimnázium felügyelője lett. 1872-től Turócszentmártonban élt.