Kalle Päätalo | |
1958-ban | |
Élete | |
Született | 1919. november 11. Jokijärvi, Finnország |
Elhunyt | 2000. november 20. (81 évesen) Tampere University Hospital, Finnország |
Szülei | Riitu Päätalo Herman Päätalo |
Házastársa | Helvi Ojala (1944. május 28. – nem ismert, 1, válás) |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | regény |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalle Päätalo témájú médiaállományokat. |
Kaarlo (Kalle) Alvar Päätalo (1919. november 11. – 2000. november 20.) finn író. A 20. század egyik leghíresebb finn regényírója volt.
Taivalkoskiban született, Oulu megyében, szegény körülmények közé. Apja időszakos mentális gyengesége miatt tulajdonképpen 14 éve kora óta ő tartotta el a családját, közben arról álmodozott, hogy író lesz. A téli háborúban majd az azt követő második világháborúban rövid szolgálatot teljesített, ezalatt meg is sérült azonban. A háború után Tamperébe költözött, építésznek tanult, ezalatt meg rövid történeteket írt, amiket az újságok közöltek. Kétszer házasodott, második házasságából két lánya született, Riitta Liisa (1956-) és Elina Tuulikki (1959-2008).
1958-ban debütált íróként, az első könyve helyszíne Tampere volt. Második regényében, a Mindennapi kenyerünkben a szülői táj volt a háttér. Ettől kezdve szabadúszó íróként tevékenykedhetett és 1962-től haláláig évente kiadott egy könyvet. 1971-ben adta ki a később 27 részesre sikeredett Juuret Iijoen törmässä (Gyökerek az Iijoki medrében) című regényét, amely lehet, hogy a világ leghosszabb önéletrajzi írása (összesen 17 000 oldal).
1961-től a finn írók társaságának tagja. 1970-ben Tack för böcken-díjat kapott. 1978-ban Pro Finlandia-díjat kapott és professzori címet. 1994-ben az Oului Egyetem díszdoktora lett. 1999-ben Väinö Linna- és Suomi-díjat kapott. Élete során 39 regényt, két novellagyűjteményt adott ki. Több írását halála után adták ki. Könyveiből négy filmet forgattak. Könyveit angolra, svédre is lefordították.