Karfilzomib | |||
IUPAC-név | |||
(2S)-4-metil-N-[(2S)-1-[[(2S)-4-metil-1-[(2R)-2-metiloxirán-2-il]-1-oxopentán-2-il]amino]-1-oxo-3-fenilpropán-2-il]-2-[[(2S)-2-[(2-morfolin-4-ilacetil)amino]-4-fenilbutanoil]amino]pentánamid | |||
Más nevek | PX-171-007 | ||
Kémiai azonosítók | |||
CAS-szám | 868540-17-4 | ||
PubChem | 11556711 | ||
ChemSpider | 9731489 | ||
DrugBank | DB08889 | ||
KEGG | D08880 | ||
ChEBI | 65347 | ||
ATC kód | L01XX45 | ||
| |||
InChIKey | BLMPQMFVWMYDKT-NZTKNTHTSA-N | ||
UNII | 72X6E3J5AR | ||
ChEMBL | 451887 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C40H57N5O7 | ||
Moláris tömeg | 719,91 g/mol | ||
Farmakokinetikai adatok | |||
Metabolizmus | kiterjedt | ||
Fehérjekötés | 97%[1] | ||
Terápiás előírások | |||
Licenc adat | Carfilzomib (USA) | ||
igen (EU) | |||
Jogi státusz | vényköteles | ||
S4 | |||
vényköteles | |||
Terhességi kategória | N (US) | ||
C (AU) | |||
Alkalmazás | intravénás |
A karfilzomib (az Onyx Pharmaceuticals által kifejlesztett Kyprolis márkanév alatt forgalmazott) rákellenes hatóanyag, amely szelektív proteaszómagátlóként működik. Kémiailag tetrapeptid epoxiketon és epoxomicin analóg.[2]
Az amerikai Food and Drug Administration (FDA) 2012. július 20-án jóváhagyta mielóma multiplexben szenvedő betegeknél történő alkalmazásra, ha az érintettek két előzetes terápiát kaptak, beleértve a bortezomib-kezelést és egy immunmodulátor terápiát (pl. Lenalidomid), és bizonyították a betegség előrehaladását az utolsó kezelés befejezését követő 60 napon belül.[3] A túlélést kedvezően befyolásoló hatást később az ENDEAVOR vizsgálatban bizonyították.[4]
A karfilzomib epoxomicinből, egy természetes vegyületből származik, amelyet a Yale Egyetem Craig Crews laboratóriumában azonosítottak proteaszómagátlóként.[5] A Crews laboratórium ezt követően kifejlesztett egy specifikusabb epoxomicin-származékot, YU101-et,[6] amelyet a Proteolix, Inc. fejlesztett tovább. A többszörös fázis 1 és 2 klinikai vizsgálatok és a tájékozódó klinikai vizsgálatok célja a gyorsított forgalomba hozatali engedélyezés volt.[7] A karfilzomib klinikai vizsgálatai az Onyx Pharmaceuticals koordinálásával folytatódnak, amely 2009-ben megvásárolta a Proteolixet.[7]
Az FDA 2011 januárjában engedélyezte a gyorsított eljárás alkalmazását a karfilzomib számára.[8] 2011 decemberében az FDA egy nyílt, egyágú 2b fázisú vizsgálat eredményei alapján jóváhagyta a szer indikációját.[9][10] A vizsgálatba 266, intenzív kezelésben részesítette, relapszusos és refrakter multiplex myelomával rendelkező beteget vontak be, akik legalább két előzetes terápiát kaptak, beleértve a bortezomibot és a talidomidot vagy a lenalidomidot.[11] A 28 napos kezelés körülbelül 10 000 dollárba kerül.[12]
A karfilzomib visszafordíthatatlanul kötődik a 20S proteaszómához (amely egy nemkívánt sejtfehérjéket lebontó enzim), és gátolja a kimotripszinszerű aktivitását. A proteaszóma által közvetített proteolízis gátlása olyan, ubiquitinnel többszörösen szubsztituált fehérjék felhalmozódását eredményezi, amelyek sejtciklusleállást, apoptózist és a tumornövekedés gátlását okozhatják.[2]
A karfilzomib egyágú, II. fázisú vizsgálatában (003-A1) a relapszusos és refrakter mielóma multiplexben szenvedő betegeken igazolták, hogy a karfilzomib önmagában 36%-os klinikai előnyöket mutatott a vizsgált 266 betegnél, a válaszarány 22,9%, a hatás kialakulásának medián időtartama 7,8 hónap volt. Ez volt az a vizsgálat, amely alapján az FDA jóváhagyta karfilzomibot.[13]
Egy II. fázisú vizsgálatban (004) a karfilzomib 53%-os általános válaszreakciót mutatott a relapszusos és / vagy refrakter mielóma multiplexes betegek körében, akik korábban nem kaptak bortezomibot. Ebbe a vizsgálatba bortezomibbal kezelt betegeket is bevontak.[14] A vizsgálat alapján a tartós karfilzomib kezelés tolerálható, és a betegek körülbelül 22%-a folytatta kezelést egy évet meghaladóan. A 004-es vizsgálat egy kisebb vizsgálat volt, amelyet eredetileg a karfilzomib bortezomibhoz viszonyított hatásának vizsgálatára terveztek kevésbé intenzív előkezelésben (1-3 korábbi kezelés) részesült betegeken.[15]
A 005 jelzésű II. fázisú vizsgálat, amely a karfilzomib biztonságosságát, farmakokinetikáját, farmakodinámiáját és hatásosságát különböző fokú vesekárosodásban szenvedő mielóma multiplexes betegeken tanulmányozta (a betegek közel 50%-a mind a bortezomibra, mind a lenalidomidra rezisztens volt), bizonyította, hogy a farmakokinetikát a biztonságosságot nem befolyásolta a vesekárosodás szintje. A karfilzomib tolerálható és bizonyítottan hatásos volt.[16]
Egy másik II. fázisú vizsgálatban (006) a relapszusos és / vagy refrakter mielóma multiplexben szenvedő betegeknél a karfilzomib lenalidomiddal és dexametazonnal kombinálva 69%-os válaszarányt eredményezett.[17]
Mielóma multiplex és a szolid tumorok esetén egy II. fázisú vizsgálat (007) ígéretes eredményeket mutatott.[18][19]
A karfilzomib II. fázisú vizsgálatai során a leggyakoribb mellékhatások a trombocitopénia, a vérszegénység, a limfocitopénia, a neutropénia, a tüdőgyulladás, a fáradtság és a hiponatrémia volt.[20]
Egy I/II fázisú vizsgálatban a karfilzomib, a lenalidomid és az alacsony dózisú dexametazon kombinációja nagyon hatásos és jól tolerálható volt, így az újonnan diagnosztizált többszörös mielómás betegeknél hosszabb ideig teljes dózist lehetett alkalmazni. A kezelésre való reagálás gyors volt és idővel javult, és az esetek 100%-ában nagyon jó részleges választ értek el.[21]
Folyamatban van egy III. fázisú megerősítő klinikai vizsgálat, az úgynevezett ASPIRE vizsgálat, amely a karfilzomib, a lenalidomid és a dexametazon kombinációjának hatását hasonlítja össze a lenalidomiddal és a dexametazonnal.[22] Ennek előzetes eredményeit egy amerikai Hematológiai Társaság 2014. decemberi találkozóján mutatták be. Jelentősen több beteg reagált a hármas hatóanyag-kombinációra, mint a két hatóanyag kombinációjára.[23][24] Az ASPIRE vizsgálat közbenső eredményeit a New England Journal of Medicine-ben publikálták.[25]
A KRd (karfilzomib, lenalidomid, dexametazon) az első relapszusban szenvedő mielóma multiplexes betegeknél fontos terápiás lehetőség lehet.[26]
A 18 hónapon keresztül megemelkedett progressziómentes túlélés és a teljes válaszarány folyamatos emelkedése KRd esetén arra utal, hogy a karfilzomib kezelés tartós folytatása előnyös lehet.[27]