Kaskantyú | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Alföld | ||
Vármegye | Bács-Kiskun | ||
Járás | Kiskőrösi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Újházi Zsolt József (független)[1] | ||
Irányítószám | 6211 | ||
Körzethívószám | 78 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 937 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 16,95 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 58,28 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 40′, k. h. 19° 24′46.666667°N 19.400000°EKoordináták: é. sz. 46° 40′, k. h. 19° 24′46.666667°N 19.400000°E | |||
Kaskantyú weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaskantyú témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kaskantyú község Bács-Kiskun vármegye Kiskőrösi járásában.
A Kiskunsági-homokháton fekszik. A települési szomszédai: észak felől Páhi, északkelet felől Orgovány, délkelet felől Bócsa, dél felől Soltvadkert, délnyugat felől Kiskőrös, nyugat felől pedig Tabdi.
Ma csak közúton közelíthető meg, Kecskemét és Kiskőrös felől a két várost összekötő 5303-as úton, Szabadszállás irányából pedig az 5217-es úton. Határszélét északnyugaton érinti még az 5301-es út is.
Régebben érintette a községet a MÁV 148-as számú vasútvonala, a kecskeméti kisvasút is, de 2009. december 13., vagyis a 2009/2010. évi menetrendváltás óta[3] ezen a vonalon nincs személyforgalom.
A falu megközelíthető még a Volánbusz 5216-os és 5341-es számú buszjárataival is.
A név kun eredetű. A qaçqınçıɣ szóból származik, ami azt jelenti, "mint egy szökevény".
Zily Benedek - Kachkanchiv - Kaskantyú Szállások - a maga és Halas székhez tartozó összes kunok nevében felmutatta Marczali vajda fia Jánosnak (Ő volt a kunok bírója) a pecsétjével megerősített nyílt levelet 1456.[forrás?] augusztus 16-án, melyet Mátyás király 1469.[forrás?] július 21-én a kunok részére kiadott. Ez bizonyítja, hogy Mátyás korában e településen Zily Benedek személyében előkelő kun lakott.
A török dúlás után minden elpusztult. A falu része volt a nagy Wattay uradalomnak, majd a nagy Soós birtok része volt. Az első telepítések a 19. század közepén történtek. A telepesek nagyrészt kiskőrösi és gömöri tótok voltak. Sok esetben Páhi néven szerepelt, de a községháza Kaskantyún volt.
A település parcellázása 1846-ban történt, a közigazgatás 1853-ban indult be. 1871-ben községgé nyilvánítják a települést. Igaz, hogy Páhi néven, de kaskantyúi székhellyel.
1865-ben elsőként Kaskantyún alakult meg a Kiskőrös környéki pusztákon tanyai iskola, a katolikus egyház gondozásában. Az első tanyai tanító Láng Péter volt.[4] 1869-ben az evangélikus egyház is iskolát állított, tanerője Kurucz János cipészmester lett.
1892-ben felépült az evangélikus templom, mely iskolaként is szolgált. Érdekes, hogy a környéken ezt a templomot pusztatemplomként emlegették, hisz a kiskőrösi templomon kívül a pusztában sehol máshol nem volt evangélikus templom.
1907-ben -ellopták a községházát-,[5] és átvitték Csengődre, ahonnan 1907-ben került Páhira, ettől az időponttól lett teljesen önálló település Csengőd, Páhi és Kaskantyú közösen alkottak egy községet.
1949. február 1-jétől Kaskantyú önálló település lett.
1964-ben felépült a Fogolykiváltó Boldogasszony titulusú római katolikus templom.
1980-ra felépült a kaskantyúi iskola, így a gyerekek központosítottan tanultak.
A településen 2004. október 17-én időközi polgármester-választást tartottak,[10] az előző polgármester halála miatt.[15]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1019 | 1000 | 977 | 990 | 950 | 938 | 937 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,8%-a magyarnak, 0,2% cigánynak, 0,3% horvátnak, 1,3% németnek, 0,5% románnak, 0,9% szlováknak mondta magát (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53%, református 4,3%, evangélikus 24,6%, felekezeten kívüli 4,9% (12,1% nem nyilatkozott).[16]
2022-ben a lakosság 84,9%-a vallotta magát magyarnak, 1,6% németnek, 0,6% románnak, 0,5% ukránnak, 0,5% szlováknak, 0,3% cigánynak, 0,1% horvátnak, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 36,9% volt római katolikus, 17,6% evangélikus, 3,1% református, 0,3% görög katolikus, 0,1% ortodox, 0,7% egyéb keresztény, 1,6% egyéb katolikus, 6,1% felekezeten kívüli (33,3% nem válaszolt).[17]