Kathy Arendsen | |
Született | 1958 (66 éves) Zeeland |
Foglalkozása | softballedző |
Iskolái | Holland Christian High School |
Edzőipályafutása | |
Oregon Ducks | 2003–2009 |
Mississippi State Bulldogs | 1997–2002 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kathy Arendsen (Zeeland, Michigan, 1958. október 10. –)[1] amerikai softballjátékos és -edző. A Holland Christian High School pitchereként megnyerte az állami bajnokságot, majd a Texas Women’s Pioneersben és a Chico State Wildcatsben játszott. 1978-ban, 1979-ben és 1980-ban elnyerte az ország legjobb női softballjátékosának odaítélt Broderick-díjat. Részt vett az 1979-es és 1983-as pánamerikai játékokon.
A Raybestos Brakettesnél töltött tizenöt éve alatt tizenháromszor nyerte el az All-America elismerést,[2] valamint kilencszer lett országos és háromszor világbajnok. 1999-ben szerepelt a Sports Illustrated Michigan ötven legjobb sportolóját felsoroló listáján.[3]
1997 és 2002 között a Mississippi State Bulldogs, 2003 és 2009 között pedig az Oregon Ducks vezeteődzője volt.[4]
Gyerekként példaképe Joan Joyce softballozó volt.[5] Középiskolai edzője javaslatára pitcher lett.[6] Egykor egy felnőtt ligában kényszerből első bázis és outfield pozíciókban játszott.[7]
Hetedik osztályos korában 180 centiméter magas volt, így iskolai edzői a kosárlabdát javasolták, azonban ő a softball mellett döntött.[1] Középiskolai csapatai állami bajnokok lettek. A nők szűk lehetőségei miatt a játékosok régi kosárlabdamezt és farmernadrágot viseltek.[2]
Középiskolai játékosként állami elismeréseket nyert,[8] majd egy évig járt a Grand Valley State Universityre. A Michigani Állami Egyetemre akart beiratkozni, de nem vették fel, ezért a Texasi Női Egyetemet választotta.[9] Két évvel korábban találkozott Donna Terry edzővel, aki leigazolta a softballcsapatba.[8] Első évében 55 győzelme és 15 veresége volt. 1979-ben a nemzeti válogatottban a pánamerikai játékokon aranyérmet nyert.[10] Később átiratkozott a Chico State-re.[9]
1980-as diplomaszerzését[11] követően találkozott Joan Joyce-szal, aki javasolta neki, hogy legyen a legjobb amatőr csapat, a Raybestos Brakettes játékosa.[5] Az 1981-es Világjátékok során[12] az első helyezett nemzeti válogatott tagja volt,[13][14] valamint részt vett az 1983-as pánamerikai játékokon is.[15] Amatőr játékosi karrierje mellett a Temple University, a Connecticuti Egyetem, a Northwestern Egyetem és a Yale Egyetem edzője volt.[1]
1981-ben felkeltette[2][16] Reggie Jackson MLB-játékos figyelmét.[17] Az Arendsen által használt ütőtechnikával a labdát akár 154 kilométer per órás sebességgel üti el,[18] de ő és edzője nem voltak biztosak a mérés pontosságában.[19] Arendsen szerint a technikát a végtelenségig tudná alkalmazni.[20]
Arendsen az első softballjátékos, akit jelöltek a James E. Sullivan-díjra.[4] Joan Moser, az Allentown Patriots vezérigazgatója minden idők legjobb női pitcherének nevezte.[20] Egy időben festőként és tájépítészként dolgozott.[19]
1992-ben 388–26-os eredménnyel és 42 tökéletes játékkal vonult vissza.[4] 1997 és 2002 között a Mississippi Állami Egyetem baseballcsapatának újjáépítésében segített.[21]
2003 és 2009 között az Oregon Ducks edzője volt.[4] A történetük legrosszabb, 2–21 eredményű szezonját[22] követően a csapat legjobb eredményét érte el, és kijutott az NCAA bajnokságára. Arendsen bekerül az egyetemi dicsőségcsarnokba[23] és a Nemzetközi Softballszövetség dicsőségcsarnokába is.[4] 193–120-as eredményével a csapat legtöbb győzelmét elérő edzője.[24] 2009-ben a 2003 óta legrosszabb eredmény miatt távozott.[25]