A Kawanishi H8K a császári japán flotta egy nagy repülőcsónakja volt a második világháború idején. A haditengerészetnél járőrszolgálatot teljesített. A szövetségeseknél kódneve Emily volt.
1938-ban, amikor a típus elődjét, a Kawanishi H6K-t hadrendbe állították, a japán haditengerészet rendelést adott egy nehezebb és nagyobb hatótávolságú járőr repülőgépre, a haditengerészet kísérleti 13-Shi típusjel alatti repülőcsónakra.[1][2] Az eredmény egy nagy vállszárnyas konstrukció lett, melyet széles körben a háború legjobb repülőcsónakjának tartottak.[3][4][5] Ezzel szemben a fejlesztés nehézkesen indult, mivel a prototípus rettenetesen viselkedett a vízen. A hajótest mélyítése, az alsó siklófelület áttervezése és további áramlásterelő uszonyok alkalmazása a gép orrán helyrehozta a gép viselkedését.[6] 1941-ben további két prototípust építettek a vizsgálatok elvégzése céljából.
A császári japán flotta légi szolgálata a H8K1 gépből 14 példány gyártását rendelte meg, ami a haditengerészetnél „2. repülőcsónak, 11. modell” kódnév alatt szerepelt.
Hamarosan elkészült a továbbfejlesztett H8K2 változat, melynek különösen erős fegyverzetét komolyan respektálták a szövetséges repülők.[7] A H8K2 elődjénél erősebb motorokkal lett felszerelve, kissé erősebb fegyverzettel és megnövelt üzemanyag kapacitással rendelkezett. Ebből a legelterjedtebb változatból 112 épült meg. H8K2–L jelöléssel 36 darab 62 fős légideszantot szállító variánst is legyártottak. Ezt a gépet Seiku néven is ismerték. Erről a gépről a védőfegyverzetet eltávolították. A férőhelyek növelése céljából a törzs belső benzintartályait eltávolították, így hatótávolsága csökkent.
A H8K gyártása 1941-ben kezdődött, első bevetésére 1942. március 4-én került sor, amikor két gép a Marshall-szigetekről felszállva felderítő repülést és bombatámadást végzett Hawaii felett. A gépek 3100 km megtétele után leszálltak a Hawaiitól 880 km-re fekvő French Frigate atollnál, ahol egy tengeralattjárótól üzemanyagot vettek fel, majd tovább repültek. Az küldetés végül a felhős idő miatti rossz látási viszonyok következtében sikertelenül végződött, ahogy az amerikai vadászgépek akciója is, akik a földi radarállomás jelzése alapján keresték az ellenséget.[8] A két gép találomra ledobta bombáit és sértetlenül tért vissza támaszpontjára. Ez az akció volt a két gép által végrehajtott leghosszabb bevetés és a legnagyobb távolságra tervezett bombatámadás kísérő vadászgépek nélkül.[9]
A sokoldalú H8K2 gépeket járőrözésre, felderítésre, bombázásra és katonai szállításra használták a csendes-óceáni hadműveleteknél.
A H8K1 szállító változata. A felfegyverzett példányokon két 20 mm-es 99. típusú géppuska, 29-64 utas volt. 36 példányt gyártottak.[11]
H8K3 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 22. modell)
Kísérleti változat, módosított H8K2. Behúzható szárnyvégi úszókkal, kitolható oldalsó géppuskák a buborék alakú lőállások helyett, behúzható hátsó géppuska torony, mindez a sebesség növelése céljából. 2 prototípus épült.
H8K4 (a haditengerészet 2. repülőcsónakja, 23. modell)
H8K3 új 1825 LE teljesítményű Mitsubishi Kasei 25b motorral, 2 példány korábbi típusból átalakítva.