Ken Griffey Jr.’s Winning Run

Ken Griffey Jr.’s Winning Run
FejlesztőRare
KiadóNintendo
ProducerJamaucsi Hirosi
ZeneszerzőEveline Fischer[1]
PlatformokSuper Nintendo Entertainment System
Kiadási dátum
  • US 1996. június 10.
MűfajSport
JátékmódokEgy- és többjátékos
Sablon • Wikidata • Segítség

A Ken Griffey Jr.’s Winning Run baseball-videójáték, melyet a Rare fejlesztett és a Nintendo jelentetett meg, kizárólag Super Nintendo Entertainment System otthoni videójáték-konzolra. A Winning Run a Ken Griffey Jr. Seattle Mariners-középkülső nevét viselő sorozat második tagja, a Ken Griffey Jr. Presents Major League Baseball utódja, a Major League Baseball Featuring Ken Griffey Jr. elődje.

A játék a Seattle Mariners és a New York Yankees közötti 1995-ös American League Division Series utolsó játékáról kapta a nevét. Ebben a játékban Griffey a tizenegyedik játékrész alján egészen az első bázisról, egy közeli helyzetben szerezte meg a győztes futást.[2]

Mivel a játékhoz nem váltották meg a Major League Baseball Players’ Association licencét, ezért Griffey az egyetlen baseballjátékos, aki a valós nevén szerepel benne.

Játékmenet

[szerkesztés]
Képernyőkép a játékból

A játékban az 1996-os Major League Baseball-szezon mind a 28 csapata helyet kapott, illetve a teljes, 162 mérkőzésből álló szezonmód végigjátszásával az 1998-as szezon két új válogatottja, a Tampa Bay Devil Rays és az Arizona Diamondbacks is megnyitható. A játékban franchise-, MLB-kihívás, barátságos mérkőzés, illetve All-Star módok is találhatóak, utóbbiban a hazafutásverseny is elérhető. A Winning Run kommentátora Jack Buck, aki a játék elődjénél, a Ken Griffey Jr. Presents Major League Baseballnál is hasonló szerepet látott el.

Fogadtatás

[szerkesztés]

A Ken Griffey Jr.’s Winning Run pozitíz kritikai fogadtatásban részesült.[3] Air Hendrix a GamePro hasábjain közel tökéletes pontszámmal díjazta a játékot; a grafika és a hangzás terén 5/5 pontot, míg az irányítás és a szórakoztatás terén 4,5/5 pontot adott rá. Összegzésként megjegyezte, hogy „A Winning Run a realisztikus, akciódús játékmenetével és a remek grafikájával könnyű szerrel átsétál a hazai bázison.” Külön kiemelte, hogy a játék irányítása az olyan apróbb, stratégiai mozdulatokra is lehetőséget biztosít, mint a change-upok dobása, az ütőlendítések húzása, vagy szándékosan földet érő labdák ütése. Elmondása szerint úgy érezte, hogy a játék még annak ellenére is megtartja az autentikus érzetét, hogy Griffey az egyezlen valós játékos benne, mivel a kitalált baseballozók képességeit és megjelenését a valós párjukról mintázták.[6] Az Electronic Gaming Monthly mindkét szerkesztője 8/10-es pontszámot adott a játékra, kiemelve, hogy a játék jelentős mértékben javult az elődjével szemben a grafika és a játékosanimációk terén.[4] A Next Generation cikkírója dicsérte a gazdag színeket, a sima és „rendkívül bolondos” animációkat, az immerzív hangzást, a könnyen elsajátítható kezelőfelületet, illetve az előd szilárd, játéktermi stílusú játékmenetének átvételét. Összegzésként megjegyezte, hogy „Ha van egy Super NES-ed és csak egy kicsit is szereted a baseballt, akkor ez a jó választás.”[5]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Ken Griffey Jr.'s Winning Run című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Ken Griffey Jr.'s Winning Run (angol nyelven). SNESmusic.org. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  2. ↑ A Ken Griffey Jr.’s Winning Run kézikönyve (U/SNS–A9GE–USA), 2. oldal
  3. ↑ a b Ken Griffey Jr.'s Winning Run for Super Nintendo - GameRankings. [2019. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
  4. ↑ a b (1996. május 1.) „Box Score: Ken Griffey Jr.'s Winning Run”. Electronic Gaming Monthly (82), 118. o, Kiadó: Sendai Publishing. 
  5. ↑ a b (1996. július 1.) „Grand Slam! Ken Griffey Jr.'s Winning Run”. Next Generation (19), 89. o, Kiadó: Imagine Media. 
  6. ↑ (1996. június 1.) „Griffey's Second At-Bat Scores Big on the SNES”. GamePro (93), 74. o, Kiadó: IDG.